Két látszólag teljesen különböző szobor áll a Magyar Nemzeti Galéria kiállítótereihez vezető lépcső két oldalán. Ötven év és megannyi művészeti törekvés választja el Mikus Sándor Zászlóvivő és Szurcsik József Zászló III. című alkotását. A megjelenített motívum, és az Élő gyűjtemény: Múzeumi szobrok – Kortárs reflexiók című kiállítási projekt koncepciója azonban köteléket képez e két szobor között – bár Szurcsik saját műve kapcsán a megnyitó beszélgetésen megjegyezte kevésbé szobornak, mint inkább térbeli acél-grafikának tekinti azt.
A múzeum raktárában található gyűjtemény négyezer művet őriz magában, köztük számos olyan darabbal, amely kiállításra érdemes lehet, csak a megfelelő kontextust kell hozzájuk megtalálni – hangsúlyozta Szeifert Judit, művészettörténész, a projekt kurátora a nyolcadik kiállítás megnyitóján. Az ötlet alapja, hogy tíz kortárs művész válogatása alapján mutassanak be egy-egy művet, sorrendben közülük a nyolcadik az elsősorban festőművészként ismert Szurcsik József: műve és az általa választott Mikus szobor október elejéig látható, a kilencedik kiállítás kezdetéig.
A konkrét mű esetében Szurcsik kiemelte, a zászló mint motívum különösen fontos volt számára a választás során. Nem csupán a zászlóvivő szorítása, s a zászló könnyed anyagának ellentéte miatt, hanem az ahhoz kapcsolódó szimbolika okán is: „Abban a korban szocializálódtam, amikor a május elsejei ünnepélyeknek nagy társadalmi támogatottságuk volt, és ezeken a felvonulásokon a lobogók, a zászlók fantasztikus mennyiségben, és pompázatos lobogással kísérték a nagy felvonulásokat” – emlékezett vissza a művész, hozzátéve, ez gyerekként varázslatos volt számára. S most is foglalkoztatja, hogyan működik az effajta színház, milyen motívumokat, díszleteket használ egyes politikai célok érdekében.
Szurcsik művészetében kiemelt szerepet kap az idő, s a művészet történetével való foglalkozás – mutatott rá Szeifert Judit. Mire a művész hozzátette, a raktári válogatásnál is ez a kérdés foglalkoztatta: miként tud párhuzamba kerülni egy XXI. századi mű a XX. század közepén készült alkotással. Arra is rámutatott, Mikus a történelem egy politikailag terhelt időszakában alkotott meglehetősen kiemelt pozícióban: talán kevesen tudják, de ő készítette a Sztálin szobrot. - Ő volt a Rákosi korszak udvari szobrásza – tette hozzá a művészettörténész is. Szurcsik szerint ebben elsősorban az az érdekes, miként vált azzá: munkás környezetből érkezett a szakmába, és a munkásosztály felemelkedését tűzte ki célul – részletezte, hangsúlyozva, amikor a szobrászra gondol, nem csak a politikai szobrász jelenik meg előtte. Érdekes találja, miként értékelünk bizonyos művészeti irányokat a XXI. század során: képesek-e hatni a korábban készült művek korunkra, s hogyan kerülnek az egykor ünnepelt művész alkotásai a raktárba.
