Házasságok, párkapcsolatok, sodrások és sodródások tükre Háy János utóbbi színpadi munkáinak jelentős része. A szennyes kiteregetése. Hát bizony ez nem vonzó. Persze Háy mint például az előző darabjában a szintén a Szkénében bemutatott A halottemberben rendkívül pontosan vázol folyamatokat, egy idő után visszafordíthatatlan pusztító és önpusztító jelenségeket.
Háy János most a szezon elején Szabó Máté által színre vitt A lány, aki hozott lélekből dolgozott című új drámája, amely egy novelláskötet címadó művéből született, nem kegyelmez. Pőrén, nyersen vágja a képünkbe azt, hogy gyakran épp azt ismételjük meg, amit nagyon el akarunk kerülni. Egy lány látja anyja küzdelmét apjával a kiszolgáltatottság és a kompromisszumok állandó útvesztőjét, amely determinálja a boldogtalanságot. Aztán felnőttként neki is hasonló jut, miközben gyerekként megígéri magának, hogy mindent megtesz ez ellen. Hiába, mégis ahogy a dráma címében áll, hozott lélekből dolgozik.
Háy egyáltalán nem szemérmes, hősei az intimitás, a szexualitás gyötrő kudarcait és önámító újrakezdéseit is megosztják a darabban. A rétegek is izgalmasak, hiszen egy család tragédiáját egy nyomozó és egy pszichológus beszélgetésen ismerhetjük meg. A felülettől a mélységig. A kezdettől a végig. A darab nem egyenletes, olykor elnagyoltabb, máskor felszikrázik és ilyenkor tényleg tud nagyon fájni. A színészek nincsenek könnyű helyzetben, szinte csak a szövegre hagyatkozhatnak. Mucsi Zoltán és Moldvai Kiss Andrea, akik civilben is párt alkotnak, több szerepben is helyt állnak. Mucsi egyébként is nagy Háy szakértőnek számít a drámaíró szövegeinek a tolmácsolását illetően. Most is bizonyítja alkalmasságát, erre, az egyáltalán nem egyszerű feladatra. Kovács Krisztián a trió harmadik tagjaként szintén erős jelenléttel játszik.
A darab végén felvetődik: létezik-e igazság. A pszichológus erre ezt válaszolja: csak hazugságok vannak, amelyek hol hitelesen, hol hiteltelenül próbálnak igazságok lenni. És csak az tud segíteni, aki átlát a hazugságok hálózatán. Csakúgy mint a darabban, mi is gyakran elmagyarázzuk magunknak, hogy bizony jól átlátunk ezen a hálózaton, aztán szépen ugyanúgy részeseivé válunk, mint a többiek.
