A ráncaink, anyajegyeink, szőrszálaink, mind-mind nagyon sajátos rétegei annak, akik vagyunk. Akaratunkon kívül elárulnak valamit rólunk. Velünk együtt változnak, öregednek, tűnnek el, vagy válnak egyre láthatóbbá – Valter Adam Casotto olasz képzőművészt ez a réteg, a kültakarónk változása érdekli leginkább. A művész szürreális és hiperrealisztikus alkotásain keresztül mintha a saját, vagy más emberek bőrét látnánk közelről és megvilágítva – ami roppant zavarbaejtő, nem hétköznapi helyzet.
„Lenyűgöz az emberi test. Egy olyan közösen értelmezhető médiumot szerettem volna használni a műveimben, amelyhez mindenki tud kapcsolódni. Az emberi bőr egy külső ’lemez’ amellyel mindenki rendelkezik, s amely szétválasztja a külső és a belső világunkat. Ez az a felület, ami öregszik rajtunk, és háromdimenziós kiterjedésünket adja” – mondta el lapunknak a művész.
Jelenlegi Időtlenség (Timelessness) című velencei kiállítása – amelynek megnyitója egybeesett a 16. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé kezdetével – a korábbi évek egyéni kiállításainak következő fázisa. Címével az alkotó kurátora, Elisa Fantin előtt tiszteleg, aki néhány héttel a kiállítás kezdete előtt hunyt el. „Szeretnék hinni benne, hogy a lelkeink időtlenek” – jegyezte meg ennek kapcsán Casotto.
A bemutatott művek különféle reakciókat váltanak ki az emberekből: van, aki nem tudja megállni, hogy ne érintse meg őket, míg mások nem akarják túl közelről szemlélni a bőrre teljes mértékben hasonlító alkotásokat – emeli ki a művész, hozzátéve, úgy látja, a nézők valami nagyon ismerőset érzékelnek, de más formában, vagy megvilágításban, emiatt támad bennük zavar. Casotto többek közt szilikonból, gyantából, emberi vagy állati (jak), esetleg szintetikus szőrből készíti alkotásait. A kidolgozás rendkívül sokrétű folyamat; kiemelt figyelmet fordít az olyan apró részletekre is, mint a pórusok. Ettől válnak alkotásai életszerűvé, s épp olyan egyszerivé, akár az egyes emberek megjelenése.
A galéria terében összegyűrt italoskarton doboz, és emberi bőrként kifeszített karórák mellett két összehúzott szem és szemöldök is hangsúlyos helyet kap: a művész szüleinek portréi. Casotto elmondta, ezek a művek néhány évvel korábban készültek, de mindig megtalálták szerepüket, helyüket a későbbi kiállításokon, így most is. „A Hallgass rám (Listen to me) című alkotás – amely egy gyerek fülét ábrázolja egy keret mögé bepillantva – először egyedülálló darabként készült a kiállításra, de felismertem, hogy a szüleim alakja kapcsolatban áll ezzel a munkával. Váratlan, különleges dialógus alakult ki köztük” – hangsúlyozta a művész. A kiállításon a gyermeki-lét sokkal közvetettebb formában is megjelenik: Damien Hirst, Maurizio Cattelan és Paul McCarthy rugdalózóban, rájuk és művészetükre jellemző játékok közül hunyorít ránk. Casotto többször dolgozott az alkotókkal, s úgy érezte, van valami közös játékos, gyermeki attitűd bennük.
Valter Adam Casotto munkái bármikor szembe jöhettek már velünk, akár az olyan sorozatok, mint a Harry Potter, vagy a Trónok harca esetében. Amennyi időt csak tud, saját alkotásainak szentel, de folyamatosan dolgozik a filmiparban is. „Az évek során számos szórakoztató projektben részt vettem, mint például az X-Men vagy a Hobbit. Lágy, szilikon részeket alkalmazok a színészek arcán, vagy testén, s ezáltal ijesztő, vagy humoros lényeket hozok létre belőlük. Esetleg öregítem őket, ahogy a filmvászon megkívánja. Nemrég dolgoztam egy olasz filmen, ami Antonio Ligabue – a XX. század egyik legjelentősebb naiv festője – életéről szól. Elio Germano játszotta a főszerepet, és az ő arcát kellett beborítanom különféle részekkel, hogy úgy nézzen ki, mint a festő, és különböző életszakaszokban tudjon megjelenni” – mesélte Casotto.
Az alkotó ezen kívül is számos különleges projekten dolgozik; néhány évvel ezelőtt saját magát is megöregítette, s az erről készült fotókat átadta szüleinek, az üzenettel: így sosem találkozunk. Valter Adam Casotto alkotásai a nézőt könnyedén rádöbbentik, a bőr, amelyben élünk, láthatatlanul – vagy nagyon is láthatóan – magán hordozza mindazt, amik vagyunk: halandók, egytől-egyig.
