Bár a Szépírók Társasága mára az irodalmi élet meghatározó szervezetévé vált, állami támogatása folyamatosan és drasztikusan csökken. A helyzetről Gács Anna leköszönő és Szkárosi Endre megválasztott elnököt kérdeztük.
A Szépírók Társasága a saját meghatározása szerint azért jött létre húsz évvel ezelőtt, hogy "a korszerű irodalomszemlélet, a hatékony érdekképviselet és a demokratikus kultúrpolitika fóruma legyen". Ma is ez a három fő cél? - kérdeztük a leköszönő és az új elnököt.
Gács Anna a korszerű irodalomszemlélet kérdésében ma úgy fogalmazna, hogy a bezárkózó, köldöknéző, nacionalista kánonközpontú kultúrafelfogás helyett többféle értelemben is nyitott irodalomképet kellene ápolnia a társaságnak: a világirodalomra, a laikus közönségre és az irodalom új formáira, új kommunikációs lehetőségeire nyitott felfogást. Szkárosi Endre szerint az alapelvek változatlanok. Azt mondja, a korszerű irodalomszemlélet az újra való tevékeny fogékonyságot és a hagyomány állandó, aktív jelenlétét együttesen jelenti.
Többen kezdeményezték 2004-ben, hogy az Írószövetség elnöksége határolódjon el Döbrentei Kornél kirekesztő - antiszemita - szellemű nyilvános megszólalásaitól. Miután ez nem történt meg és Döbrentei továbbra is tagja maradhatott a szervezet választmányának, Parti Nagy Lajos, majd Nádas Péter kilépett a szövetségből. Görgey Gábor, a Magyar PEN Club akkori elnöke - korábbi kulturális miniszter - is nyilvánosan jelezte kilépési szándékát. Az Írószövetség 24 tagja – köztük Bodor Ádám és Sándor Iván – nyílt levélben azt írta: "tűrhetetlen, hogy a szövetség bármely tagja gyűlöletre uszítson bármely kisebbség ellen". Döbrentei reakciója annyi volt: az ügy "nyálverés, semmi több". Ezt követően tömeges kilépési illetve átlépési hullám indult meg. Azóta a két szervezet viszonya változó. Legutóbb akkor nem keresett közös nevezőt az Írószövetség, amikor a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülése Esterházy Péter (a Szépírók 2016-ban elhunyt tagja) születésnapján kívánta megünnepelni a Magyar Próza Napját. Az Írószövetség ekkor a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatásával – mintegy viszonválaszul – Jókai Mór születésnapját jelölte ki erre a célra.
A Szépírók Társaságának 390 tagja van, állami, működési támogatása (2017) 700 ezer forint, programtámogatásokra (NKA, Arany János Emlékév, Kortárs Irodalom Éve) további 33,5 milliót kaptak tavaly.
Mostanra általánossá vált a kulturális élet átpolitizáltsága, ezért fontosnak éreztük megkérdezni, hogy valóban szükséges-e az írói illetve a rendszerszintű politizálás. Gácsnak rokonszenves, ha valaki folyamatosan érzékenyen figyeli, miféle világ az, amiben él, és valamilyen módon megfogalmazza a véleményét róla. Ha szolidáris a kisemmizettekkel, a jogfosztottakkal, a kiszolgáltatottakkal. De hogy ezt milyen formában juttatja kifejezésre, akár íróként, akár másként, azt nem lehet előírni. Szerinte a Szépírók Társaságában töretlen ez a meggyőződés, és folyamatosan keresik ennek a lehetőségeit - együtt és egyenként is. Nehéz meghúzni a határt, hogy mi tisztán szakmai kérdés, és mi politikai. Gács Anna hozzáteszi: "Még ha meg is húzzuk valahol, akkor sem kell az ilyen határokkal sokat foglalkozni. Állampolgárként és - ha létezik még ilyen – tekintélyfiguraként íróknak és írók szervezeteinek meg lehet, na jó, szerintem meg is kell szólalniuk a demokráciát, az emberi jogokat, az alapvető szolidaritást fenyegető lépések láttán."
Szkárosi Endre úgy látja, a közügyek intézése, a társadalmi részvétel értelmében többé-kevésbé mindenki politizál, karaktere és életállapota szerint. "Ebben nagy különbségek lehetnek időszakonként: láttunk írókat, akik életük egy meglett szakaszában lettek politikusak, mások aktív periódus után visszább vonultak. Ismét másokat – érthetően – erősen befolyásol a közpolitika aktuális állapota." Egy szakmai és így társadalmi szervezet számára a szakma – konkrét példánkban az irodalom - hosszú távú érdekeinek kell meghatározóaknak lenniük, "ezért figyelemmel is kell lennie a rendszerpolitikára, meg nem is célszerű mélyen belekeverednie" – árnyalja Szkárosi a képet. "Elnökként illetékességből minden, az irodalmi életet közvetlenül és erősen érintő ügyben meg kell szólalni. Szellemi és társadalmi felelősség alapján pedig minden, kellően fontos és vélemény-nyilvánítást igénylő ügyben."
"Az Írószövetség elnöke azt mondta, hogy elhatárolják magukat minden szélsőségtől, és nem vállalkoznak a gondolatrendőrség szerepére, a vitát elvetették. Többen örültek a kilépésektől várható tisztulásnak. Erre még nyolcvanöten kiléptek, mondhatni mindenki, akinek a nevét a mai magyar irodalomból a német olvasó ismeri, köztük e sorok írója is. Nincs ebben semmi öröm, de hát nem muszáj egymásnak vetni a vállunkat olyanokkal, akik bennünket sátánnak tartanak. Az ízlésünk, a humorunk, a nyelvhasználatunk más, és nehezen hozható közös nevezőre. Eszembe sem jut antiszemitának tartani az Írószövetség tagjainak zömét, tény azonban, hogy nem mutatta meg magát az a jó érzésű többség, amely az ilyen hangot nem szereti. Ez a hallgatás, a kiállásnak ez az elmaradása többünk számára csalódást keltő volt, amire csak egy válasz látszott lehetségesek, nem maradni ott, ahol nemkívánatos a jelenlétünk, és becsukni magunk mögött az ajtót, tudomásul véve, hogy más társaság vagyunk, és abban reménykedve, hogy a bent maradók inkább gondolkozni fognak a történteken, mintsem hogy gorombaságokat kiáltsanak utánunk. Illúzióinktól elbúcsúzni ritkán esik jól. Amúgy a lehetőség szerint civilizált válás után praktikus ügyekben az írószervezetek együtt fognak működni."
(Konrád György a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, 2004, részlet)
Gács Anna úgy véli, elnöksége idején elég sok mindent meg tudott valósítani a terveiből. "Sikerült áthatóbbá tenni a Szépírókat, fontos kérdésekben állást foglalnunk, vitát kezdeményeznünk. A Társaságon belül folyó beszélgetések is felizzottak, és igen tartalmasak lettek egy-egy kultúrpolitikai ügy kapcsán." Ami talán ennél fontosabb, hogy sikerült a magyar államtól független pályázati forrásokat, illetve magántámogatókat találniuk, bár ezek az összegek egyelőre csak töredékét teszik ki a költségvetésnek. "Erőteljesebbé vált a Szépírók társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos profilja is – az Utcáról Lakásba Egyesületet támogató Könyvhajlék árverés lett az egyik legkedvesebb projekt a számomra. Ami nem sikerült, az az adminisztrációnk hatékonyabbá tétele, de ez részben a működési támogatás brutális csökkentésének köszönhető" – teszi hozzá. Szkárosi úgy látja, pénz nélkül szervezeti tevékenységet végezni nem lehet. "Kitartás, dac, szívjóság segíthet áthidalni nehézségeket, de az értékek képviselete, a kultúra megjelenítése a társadalmi nyilvánosságban anyagi támogatást igényel"; alapvetően államit, hiszen Magyarországon a kultúra döntően állami támogatásból tud fennmaradni és újratermelődni.
Itt megkerülhetetlenné válik a kérdés, hogy miként és hol lehet meghúzni egy szervezet nevében a morális határokat. Gács Anna az elmúlt években többször találkozott azzal a dilemmával, hogy melyek azok az állami források, amelyekre érdemes és ildomos pályázni. "Ezeknek a határoknak a nagy részét mindenkinek magának kell meghúznia, egy szervezet nem írhatja elő a tagjainak, mit tegyenek és mit ne a kultúrpolitika útvesztőjében tapogatózva" – véli Gács, hozzátéve: "annyit tehet, hogy teret ad az ilyen kérdésekről szóló vitáknak". Ami a szervezet stratégiáját illeti: valóban több ilyen kérdés volt az elmúlt 3 évben (pályázzanak-e mint szervezet, delegáljanak-e tagokat a kuratóriumokba, elfogadják-e a Társaságnak szánt pénzt). "Ezeket megvitattuk, igyekeztem kitapogatni a különböző véleményeket, és ez alapján, de soha nem saját meggyőződéseimmel szemben próbáltam dönteni."
Megválasztásának napján megszüntette írószövetségi tagságát Szkárosi Endre. A Szépírók új elnöke erősítené az együttműködést a társaságon belül, de az irodalmi élet egyéb szereplőivel is.
- Ön már a rendszerváltás előtt is az ellenkultúra ismert szereplője volt. Mi a különbség az akkori és a mostani helyzet között?
- Természetesen sok különbség van – a baj az, hogy egyre kevesebb. A döntéshozás és a források radikális központosítása, a társadalom fölötti ellenőrzés mind totálisabb kiterjesztése komoly baj, a többi ezzel jár.
- Megválasztásakor jelezte, hogy kilép az Írószövetségből. Ha eddig nem tartotta fontosnak, most mitől vált azzá?
- Megválasztásom napján szüntettem meg a tagviszonyomat az Írószövetséggel. Ez merőben technikai kérdés: egy szervezet elnökeként nem lehetek egy konkurens szervezet tagja, akkor sem, ha személy szerint jó viszonyt ápolok tagjai jelentős részével.
- A Szépírók Társasága megalakulását is valami - konkrétan az Írószövetség - elleni tiltakozás váltotta ki, s a jelenlegi kultúrpolitika most is ellenzékiként kezeli. A mindenkori elnökön múlik-e a társaság hovatartozása?
- Itt el kell oszlatni egy elterjedt tévhitet. A Szépírók Társasága az egykori Fiatal Írók József Attila Körének önállósodási törekvéseiből ered. A FIJAK a pártállami rendszer által meghatározott, egységes Írószövetségen belül engedélyezett nemzedéki szelep volt. A nyolcvanas évek közepén sikerült a névből levakarni a FI-t, így született újjá a JAK, majd a további önállósodás és az autonóm szervezet alapításának igénye önálló szellemi fórumként működő Baráti Köröket (ebből lett például az Örley Kör), irányzatos folyóiratokat (például az Új Hölgyfutárt) hozott létre. A rendszerváltással megnyílt a vágyott autonómia megteremtésének jogi lehetősége – de még így is hosszú időt kellett eltölteni a különböző hercehurcákkal, ezért végül 1997-ben tudott jogi értelemben is megalakulni a Szépírók Társasága. Ekkor teljesen mindegy volt, hogy valaki írószövetségi tag-e – sőt, a legtöbben eleve azok voltak. A társaság hovatartozása természetesen nem függhet soha az elnöktől, ám az elnöki koordináció mindig szerepet játszik a tagsági vélemény-együttes artikulációjában. A politikai besorolás elkerülhetetlen, de természetellenes. Nemcsak állami és ellenzéki politika létezik ugyanis, hanem szakmapolitika, közéleti véleményformálás és ne adjisten a politika vagy antipolitika is.
- Mit tesz az érdekérvényesítés javítása érdekében?
- Erősíteni szeretném az együttműködést saját szervezetünkön belül, de az irodalmi élet szervezeti és intézményi szereplőivel is. És kívánatos fejleszteni a Szépírók Társasága nemzetközi jelenlétét, bilaterális munkakapcsolatok, csereprogramok és többszereplős együttműködések révén.
