– Nem önéletrajzot írtam, és semmi hasonló szándékom nem volt – jelenti ki Karafiáth Orsolya költő-író nemrég megjelent, Szirén című kötete kapcsán. Az olvasóban ugyanis okkal merül fel a kérdés: vajon a regény főhőse, az alkoholizmussal küzdő Anna mennyiben Karafiáth és mennyiben nem ő. A Szirén fiktív történet, az író mégis nyíltan vall benne az alkoholizmus romboló hatásáról három generáció nőtagjain keresztül.
A regény főhőse, Anna hol gyermekként, hol kamaszként jelenik meg a történetben: a páratlan fejezetekben még kislányként lép elénk, míg a páros fejezetekben már felnőtté váló nőként. A regényben a lány egészen korán megismerkedik az alkohollal, pontosabban látja anyját és nagyanyját, ahogy azok bánatukat újabb pohár sörbe vagy egy üveg borba fojtják. Anna a rossz példa hatására és saját életének ziláltsága miatt is az alkoholhoz fordul, és később, már befutott énekesnőként is képtelen letenni a poharat.
A történet tehát nem életrajz, de a benne felmerülő probléma közel áll Karafiáth életéhez. – Én is alkoholbeteg voltam, elég súlyosan, elég sokáig – vallja be az író, aki éveken át az ital hatása alatt állt, sőt, bevallása szerint még inkább, mint a regény hőse. Utólag visszagondolva nem is érti, hogyan bírta fizikailag az ivást, miközben állandó állása is volt. Az alkohollal telt évek során naplót is vezetett, és visszaolvasva azt maga is megdöbbent az akkori énjén.
Idővel Karafiáth mégis kievickélt a helyzetből: egy barátnője tanácsára felkeresett egy terapeutát. – A fizikai elvonás hamar lecsengett, inkább a lelki elvonással volt gondom – mondja az író, aki eleinte az önértékelési gondjaival és a hirtelen felszabadult szabadidejével nem tudott mit kezdeni. És bár az alkoholról sikerült leszoknia, egy másik problémájával még nem tud mit kezdeni. Karafiáth, akárcsak a regény főhőse, szorongásokkal küzd. Noha számos módszerrel próbálkozott, eljárt jógaórákra és meditált, a problémát még nem sikerült kezelnie. – A szorongást viszont remek hajtóerőnek tartom, mely kifejezetten a versírásban segít – így Karafiáth.
Ahogy a Szirén sztorija halad, úgy válik Anna egyre népszerűbb énekesnővé, sztárrá. A párhuzam ismét adná magát, de Karafiáth nem gondolja magát hírességnek. – Bizonyos körökben ismert vagyok, de nem tekintem magam celebnek – mondja, de hozzáteszi: akadtak időszakok, amikor jobban felfigyeltek rá az emberek, például mikor a Metropol napilapba publikált vagy megjelent egy-egy kötete. A nyilvános szereplésekkel mégis fura a viszonya, mivel Karafiáth magát egy visszahúzódó, zárkózott személynek tartja. – Én nagyon jól elvagyok egyedül – mondja mosolyogva.
Bár a Szirén fő témája az alkoholizmus, a regény ennél többről szól. A történetben felbukkanó családtagok, barátok, szeretők – és különösen Anna – a biztonságot keresik, egy menedéket, amelyet mindig egy másik ember közelségétől várnak. A főhős azonban sorozatos kudarcot vall. Önmagával sincs kibékülve, ezért más személyekkel sem képes az egészséges kapcsolatra, így hiába ismerkedik össze újabbnál újabb férfiakkal, akik talán elhozhatnák a megváltást, mégis szakít velük. – Ha valaki elmerül a saját valóságában, az nem tudja a másikat értékelni, szeretni – mondja Karafiáth.
Az író nem először foglalkozik a függés témájával, hiszen már a 2012-es Kicsi Lili című regényében is a másoktól való függésről írt. Karafiáth azonban trilógiát tervez: már elkezdte írni a következő regényét, melyben a mások szeretetétől, a külvilág elismerésétől, visszaigazolásától való függést fogja körbejárni.
Kérdés persze, hogy Karafiáth a lélekboncoló történeteivel felszabadítja-e az olvasóit. Nos, ha konkrét megoldással nem is szolgál, a történeteiben szereplő rossz példákból mindannyian tanulhatunk.
Író, költő, műfordító. Legújabb, Szirén című kötete nemrég jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában.
