Tabu – tárgy, élőlény vagy fogalom megemlítésére vagy érintésére vonatkozó tilalom; sérthetetlenség, szentség. Sokan megkönnyebbülnének, ha nyíltan élhetnék meg gyászukat, tökéletlenségüket vagy kiszolgáltatottságukat, mert a kibeszéletlenségek akár egész életre ható következményeivel nap mint nap meg kell küzdeni. A győzelem pedig korántsem biztos.
SZERTARTÁS 1. Meg lehet mondani a gyászolónak: fogalmam sincs, mit érzel, mondd meg, mire van szükséged
Gyász és részvét
A tíz éve elhunyt Polcz Alaine nagy vágya volt, hogy önsegítő gyászcsoportok működjenek az országban egyre többfelé – mondja Békési Tímea gyászcsoport-vezető, addiktológiai konzultáns, aki néprajzot és kulturális antropológiát tanult a Pécsi Tudományegyetemen. – Szemléletváltás tanúi vagyunk: ma már nem annyira stigma, ha valaki segítséget kér a gyászmunkához.
A halálról beszélni sem annyira tabu már, és nemcsak halottak napja idején esik szó róla a médiában. Igaz, a társadalom nagy része még mindig próbál ezzel nem foglalkozni.”
SZERTARTÁS 2. A gyerekként megszerzett tudás az élet végességéről segít megbirkózni a feladattal: ő is meg fog halni
A szakember szerint a gyászcsoportokra azért is van szükség, hogy valamit pótoljunk a hagyományokból. „Hiányoznak a tradicionális közösségek, rítusok, amelyek segítik a gyász folyamatát. Nemrég valaki azt mesélte: elvált társa megtiltotta, hogy a gyerekeiket elvigye a temetőbe. Pedig igenis ki kell menniük. A hagyományos közösségekben általában otthon voltak betegek és otthon haltak meg a családtagok, így a gyerekek természetesen vettek tudomást az élet végességéről. Aki ettől a tudástól nem volt elzárva, felnőttként is jobban birkózik meg a tudattal: ő is meg fog halni” – veti fel Békési Tímea.
Sokan éreznek zavart az együttérzés kifejezésével kapcsolatban, üresnek érzik a szövegpanaleket, nem tudnak mit kezdeni barátjuk, hozzátartozójuk gyászával. „Sok gyászoló meséli, hogy látja, hogy a körülötte élők milyen >>bénák<<, és amellett, hogy a veszteségükkel küzdenek, még nekik kell segíteniük a többieket. Pedig azt is ki lehet mondani, hogy fogalmam sincs, mit érzel, adj használati utasítást magadhoz, mondd meg, mire van szükséged. Sírni akarsz a vállamon vagy nagyokat hallgatni? Menjek ki veled az erdőbe, mert ordítani akarsz? És a kérdést érdemes nagyjából háromhetente megismételni, mert az igény változhat. Ez az igazi empátia: amikor az ember tudja kísérni a másikat a gyászfolyamatban.”
Gyermektelenség és meddőség
A gyász egy különleges fajtájáról beszél Árvai Nóra pszichológus, perinatális szaktanácsadó: „Az örökbefogadás gyásszal kezdődik. Gyásszal indul az életbe az örökbefogadandó baba, mert a vér szerinti anyának nem kellett. Gyásszal indul az örökbefogadó szülőpár is, hiszen el kell engedniük a vágyott gyermeket, mindazt, amit vele elképzeltek, az erre épített jövőképüket. Ők elgyászolják az elmúlt évek kudarcait, nehézségeit is. És gyásszal indul az a résztvevő is, akiről a legkevesebbet szoktunk beszélni: az örökbeadó anya.” A gyászoló pár tagjai különbözően élik meg tragédiájukat. „A férfi és a női gyász nagyon más, és ez sok konfliktus forrása lehet a párkapcsolatban. A nő barátokat keres, pszichológushoz, tanácsadóhoz megy, családjával beszélget, akár a munkahelyén is kiönti a szívét. Egy férfin még mindig óriási a társadalmi nyomás: a férfi nem sír, nem beszél a problémákról. Emiatt az ő gyászuk kevésbé intenzív, viszont elhúzódóbb.”
Árvai Nóra tapasztalatai szerint a gyermektelen pároknak sem könnyű. „Még mindig nagyon jelentős a gyermekvállalással kapcsolatos társadalmi nyomás. Azoknak, akik nem szeretnének gyermeket, számtalan helyzetben meg kell magyarázniuk döntésük okát. Sőt: még arról is magyarázkodni kell, ha egy pár csak egy gyermeket vállal. Minden azt sugallja, hogy egy család akkor teljes, ha legalább két gyermek van benne. Családi mozijegy, családi állatkerti belépő – minden két felnőttre és két gyermekre van kitalálva.”
Árvai Nóra több, mint hét éve dolgozik termékenységi zavarokkal és meddőséggel küzdő nőkkel. Azt mondja: a lombikprogrammal, örökbefogadással kapcsolatos titkolózás érthető konfliktuskerülés, de nagyon veszélyes. „Találkoztam párral, amely úgy döntött, hogy titokban tartja, hogy lombikprogramban vesz részt, és így megszületett gyermeküknek sem mondták el ezt. Ám a gyermek állandóan rémálmokkal küzdött. Azt álmodta: fagyasztóba vagy jéghideg hűtőszekrénybe van zárva a testvéreivel. Nem volt testvére. A tabuk, a titkok mindig ilyen problémákhoz vezetnek.” A szakember szerint a környezet viszonyulásában szerepet játszik a vallásosság is: „a katolikus családokban még mindig megvan a zsigeri elutasítás, amelyet a püspök úr minapi nyilatkozatából is hallottunk. Mély szomorúságot és felháborodást éreznek a pácienseim. Nagyon sokan írtak nyílt levelet, de nyilván minél inkább tiszteletben álló ember nyilatkozik negatívan, annál több rossz érzést okoz az érintetteknek. Annak érdekében, hogy a szülők tudjanak erről beszélni, írtam egy mesekönyvet, Lombikbaba vagyok – mesekönyv asszisztált reprodukciós eljárással fogant gyermekeknek és szüleiknek címmel. Amikor a gyermek a születésről kezd gondolkodni, el kell mesélni neki a születéstörténetét. Így nem lesz tabu a családban, és szórakoztató, vidám, könnyed módon lehet beszélgetni erről a témáról is.”
Kényszerek és szorongások
Sokan küzdenek a kényszerekkel. „A meddő nők még mindig szégyenkeznek, úgy érzik, hogy velük valami nincs rendben, ők selejtesek, nőnek, anyának sem elég jók. Küzdenek a bűntudattal: úristen, mi van, ha nem is akarják igazán? Az interneten gyakran olvasni szörnyűségeket: akkor nem jön össze a gyerek, ha te nem érdemled meg, nem vagy elég érett, túlságosan rágörcsölsz. De hát hogyne görcsölne rá az, aki iszonyatosan akarja, és minden hónapban újra szembesül a kudarccal?”
Tabunál több: törvénytelen megoldás a béranyaság. Ám sokan sok mindenre képesek azért, hogy gyerekük legyen. Amikor a petesejt-donáció sikertelen, de a pár mégis ragaszkodik a vér szerinti utódhoz, gyakran külföldön próbálkozik a Magyarországon illegális lehetőséggel. „Attól, hogy nem beszélünk róla, ez létező probléma. És a nőket semmi nem védi, ha így próbálkoznak.”
Ha tudomásul veszi egy pár, hogy saját génjeit nem örökíti tovább, marad az örökbefogadás.„Azt szoktuk javasolni: örökbefogadásra csak az vállalkozzon, aki sikeresen feldolgozta a vér szerinti gyermek hiányát – magyarázza Árvai Nóra. – Mert el kell fogadnia egy genetikailag nem hozzá tartozó gyermeket. Az örökbefogadáshoz városban – főleg a fővárosban és környékén, magasabb iskolai végzettséggel – inkább, vidéken, alacsonyabb iskolai végzettséggel kevésbé elfogadóan viszonyulnak. A változás pozitív, de még mindig rengeteg nehéz helyzettel kell szembesülniük az ilyen családoknak. Iskolai, óvodai csúfolódással, vagy például, hogy ha van vér szerinti unokája is a nagyszülőnek, akkor tudja-e egyformán szeretni őket. Meg kell harcolniuk a félelmeikkel is: fogom tudni úgy szeretni, mint ha vér szerinti gyerek lenne? Elég jó vagyok ehhez a feladathoz? Meg tudok birkózni a nehézségekkel?”
Radnai Péter, a Spektrum TV tulajdonosa, az AMC Networks International kreatív igazgatója, az egyes részeket követő háttérbeszélgetések moderátora:
- Miért vállalta a csatorna Pálinkás Norbert rendező és Mentes Endre producer sorozatának sugárzását?
- A Spektrum TV jellemzően vásárolt produkciókat sugároz. Kevés a lehetőség nagyobb szabású sorozatok készítésére, ezért fontos, hogy olyan, aktuális témákat jelenítsünk meg, amelyek nagy visszhangra számíthatnak. A Tabuval is az a cél, hogy elgondolkodtassunk, és a csatorna véleményformáló platform legyen az értelmiség számára.
- Tartanak-e attól, hogy napi politikai kontextusba kerül egy-egy riport?
- Az utolsó, atipikus családokról szóló részben szerepel egy meleg pár, az első Magyarországon, amely gyermeket fogadhat örökbe. Tudatában vagyunk annak, hogy ez például politikai szócsaták alapjául is szolgálhat, de nem ez a célunk.
- Miért követik az epizódokat háttérbeszélgetések?
- A sokk feloldása kedvéért. A fel nem dolgozott traumákkal könnyebb szembenézni, ha szakértők segítségével beszélhetők ki a látottak.
- Hány taburól lehetne sorozatrészt készíteni még?
- Ha van rá igény, készülhet még rész. Például a mozgáskorlátozottak és vakok nehézségeiről.
- Melyik volt a legmegrázóbb történet az ön számára?
- A legmegrendítőbbek a második, gyászról szóló adásban szereplő, gyermeküket gyászoló családok voltak. Legkedvesebb képem e rész utolsó jelenete. Ezen egy ikerpár egyik tagját elveszített háromtagú családot látunk a temetőben, az apa a levegőbe dobálja életben maradt kisgyermekét – mintegy a továbbélés szimbólumaként.
Tabukról tabuk nélkül - Sorozat a Spektrum TV-n
1. rész. Halál (október 27.)
2. rész: Gyász (november 3.)
3. rész: Titkok és bűnök (november 10.)
4. rész: Függőségek (november 17.)
5. rész: Szexuális identitás és vágyak (november 24.)
6. rész: Atipikus családok (december 1.)
