Az olvasók közössége a hétköznapokban gyakran megosztottnak tűnhet: műfaji vetélkedések és kategóriák mentén felszabdalt az amúgy is maroknyi tábor. Vannak azonban olyan alkalmak, amikor ezek az emberek összeverődnek, és minden különbözőség ellenére egy gondolat mozgatja őket: olvasni jó! Amikor a zárórák kitolódnak, és az olvasólámpák fénye bevilágítja a teret, megannyi ember lepi el a könyvesboltokat, és mintha nem lenne holnap, új szerzemények után kutat, írók titkaiba, történeteik mögött megbúvó gondolataikba mélyed. Az Olvasás Éjszakáján szombat este megteltek Budapest nagy könyves helyszínei; volt, aki, csak egy fél órára tért be, míg mások kitartóan végigülték az egész estés programokat.
A mondhatni forgószínpadként működő Magvető Caféban Berg Judit és Szabó Borbála kivételesen inkább felnőtteknek írott szövegeit a Magvető háztájának kulisszatitkai, majd Parti Nagy Lajos felolvasása követte. Turi Tímea és Szegő János szerkesztői munkájuk során szerzett tapasztalataikról, borítóterv szavazásokról, éjszakai üzenetekről és sok másról is hallhattak a jelenlévők, meggyőződve arról, hogy egy könyvkiadóban is kellő mennyiségű zűr akadhat. Később Pataki Éva következett a nyomdából frissen kikerült könyvével, amelyben Törőcsik Mari és Mészáros Márta beszélgetéseit jegyzi. A szerző Parti Nagy Lajossal együtt felelevenítette a beszélgetőkönyv, és egyáltalán az interjúkészítés nehézségeit, szó esett elvarratlan történetszálakról, majd egy hangfelvétel is megszólalt, a kávézóba varázsolva Törőcsik Mari és Mészáros Márta önfeledt csacsogását.
Fotó: Vörös Szilárd
Kelen Károly, a megszüntetett Népszabadság újságírója, kulturális rovatának szerkesztője a Fókusz Könyváruház falain belül sűrített tanóraként tartott előadása könnyedén felcsigázta az érdeklődést az ősszel megjelenő Emich Gusztáv életéről szóló kötethez: a levelek, régi iratok és történelmi érdekességek az Athenaeum alapítójáról egyöntetűen magával ragadták a hallgatóságot. Arról is szó esett, hogy Emich, a neves könyvkiadó még Petőfi és Arany levelezésében is felbukkant, de azt talán senki nem gondolta volna, hogy ez a következő sarkon máris visszaköszön. A Könyvpalotába betérve ugyanis, Fenyő Iván és Kamarás Iván Petőfi és Arany levelezését bemutató előadásában a tizedik perc után Emich neve is felhangzott. Ezek után mondja bárki, hogy az irodalom nem egy végtelen körforgás, tudatos lépések, s ugyanakkor véletlenek összefüggő sorozata. Az Olvasás Éjszakája évről évre bizonyítja: nincs értelme a könyveket és a betű hatalmát siratni, amíg vannak – meglehetősen szép számmal –, akik akár egy százhetven évvel ezelőtti barátság történetére is kíváncsiak. Éjszakába nyúlóan is.
