Álmodtam tegnap éjjel. Négy ország belügyminisztere találkozott Moszkvában, hogy létrehozzák a nemzeti orientációjú áldemokráciák új szövetségét. Egyiptom, Magyarország, Oroszország és Törökország belügyminisztere mellett jelen volt mint megfigyelő egy-egy amerikai, izraeli és lengyel különmegbízott is.
Az új Moszkvai Négyek úgy döntöttek, hogy – hasonlóan az 1955-ben alapított Varsói Szerződéshez – tagjaik egymás belügyeibe nem avatkozhatnak be. Fontos feladat azonban a tagok beavatkozása más országok, elsősorban Németország belügyeibe.
Az alakuló ülés után kiadott zárónyilatkozat szerint „a német úgynevezett demokrácia, a franciához hasonlóan, veszélyes példát mutat a mi jövőbemutató áldemokráciáinkkal szemben. Támogatja a politikai pluralizmust, a jogállam koncepcióját, a reakciós fékek és ellensúlyok rendszerét, a sajtószabadságot, a szociális szabadpiacot, sőt a menekültek humánus kezelését. Mi több, a német elit és a közvélemény nemcsak támogatja az Európai Uniót, de áldozatokra is hajlandó érte.”
A záróközlemény felhívta a figyelmet Csehország és Szlovákia ambivalens politikai helyzetére, a harc ott még nem dőlt el ugyanis. A prágai TV-ben például komoly politikai viták láthatók, a szlovák elnök pedig az úgynevezett demokratikus orientációt támogatja. „Szükség van arra,” így a záróközlemény, „hogy mindkét ország egészséges elemei hathatós támogatást kapjanak dezinformciós szerveinktől, felhasználva az orosz szervek történelmi jelentőségű sikerét Amerikában 2016-ban.”
Az előttük álló nehéz, belpolitikai jellegű harcokról szóló vita során a felek hangsúlyozták a tapasztalatcsere fontosságát. Ahol szükség van egy álpuccsra, ott fel kell használni a török példát. Ahol szükség van az álegyházak segítségére, ott hasznos az orosz útmutatás. Ahol a sajtó még nem adta be a derekát, ott emlékeztetni kell azoknak az újságíróknak a helyzetére, akik egyiptomi börtönökben tartózkodnak. Ahol a politikai ellenzék felszámolása nehézségekbe ütközik, ott a Kisgazdapárt ellen már kétszer is alkalmazott magyar „szalámitaktika” módszereire kell támaszkodni.
A migránsokkal kapcsolatban a Moszkvai Négyek meglepő rugalmasságot javasoltak tagjainak. Eszerint a migránsok ugyan mind bűnösök, de tudni kell: Izrael nemzeti, kompromisszum-ellenes orientációja a nagyszámú orosz bevándorlónak köszönhető. Az az egymillió orosz menekült, aki a múlt század végén telepedett le Izraelben, azóta egyfajta leninista mentalitást terjeszt aktívan és sikeresen; eszerint, mint ismeretes (kak izvjesztno), „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Ezt a mentalitást érdemes támogatni.
Az ülésen résztvevő Három Tagjelölt belső helyzete egyelőre olyan, hogy csak tagjelöltként vehetnek részt a szövetség vezetésében. Amerikában és Izraelben egyelőre bizonytalan az áldemokrácia jövője, a lengyelek rendes tagságának pedig bedudált az eheti váratlan politikai konfliktus.
A nemzeti internacionálé alakuló ülése a négy ország új himnuszával ért véget. Az új magyar himnuszban a „balsors” helyett mintha azt hallottam volna, hogy „Soros” de pont akkor felébredtem.
