Laurent Fabius külügyminiszter távozása után végül is több találgatást követően Jean-Marc Ayrault lett a diplomácia új irányítója, amit az államfő azzal indokolt, hogy 2014 áprilisáig miniszterelnök volt, akarata ellenére kellett átadnia a helyét, és ezt az akkor megsértett Ayrault soha nem bocsátotta meg. Duzzogott, de állítólag nem „árulta el” Hollande-ot, hű maradt hozzá, most boldogan, kibékülten tért vissza. Az elnök azzal indokolta kinevezését a Quai d’Orsay élére, hogy hajdani kormányfőként nagy nemzetközi tapasztalatokra tett szert, világpolitikai kitekintése páratlan, nem fogja földúlni az apparátust, éppen ellenkezőleg gazdagítani igyekszik.
A másik nagy visszatérő a 69 éves Jean-Michel Baylet, a baloldali radikálisok vezéralakja, ugyancsak sértődött, huszonhárom évet várt rá, hogy visszahívják. Ő 1993-ban, Mitterrand idején veszítette el utolsó tárcáját, most területrendezési, vidékfejlesztési miniszter lett. Mellesleg Franciaország egyik leggazdagabb embere, a La Dépéche du Midi vidéki lapbirodalom tulajdonosa. E két volt politikus ismételt fölbukkanását csütörtök esti televíziós interjújában Hollande elnök „a régi szép idők visszatéréseként” jellemezte. Ami a Zöldeket illeti, Emmanuelle Cosse a környezetvédelmi tárcát a lakásügyire cserélte fel, s a párt ezenfelül két államtitkári posztot is kapott.
Az államfő döntését azzal indokolta, hogy 14 hónap múlva elnökválasztást rendeznek, így ez szinte az utolsó alkalom arra, hogy „rendteremtésbe” kezdjenek, úgymond reformok sorozatát indítsák el, főként a tragikus munkanélküliség, a gazdasági nehézségek enyhítésére. A félórás interjú inkább rutinszerű volt, főként mindennapi gondokról beszélt, a kormányátalakítás mondhatni csak futólag került szóba. Elhangzott a kérdés, a kabineten belül akad két politikus, egy miniszter és egy államtitkár, akik nyíltan kimondják, kulcskérdésekben nem értene egyet az Élysée-palotával. Hollande erre azzal replikázott „ez nem őrmesterek kormánya”. A szóbahozott gazdasági csúcsminiszter, Emmanuel Macron köztudottan Franciaország egyik legtehetségesebb politikusa, és az államfőnek nem az a dolga, hogy nyesegesse a talentumát, éppen ellenkezőleg, serkentse a fantáziáját. Búcsúkérdésként hangzott el, hogy 2017-ben Hollande-nak szándékában áll-e majd második ötéves államfői ciklusra jelöltetni magát, amire az volt a kurta válasz, ennek az eldöntése egyelőre nem időszerű.