Több utas - köztük két szabadságát töltő amerikai katona - bátorsága és gyors reagálása állította meg azt a marokkói származású férfit, aki AK-47-es gépkarabélyával próbált tüzet nyitni az Amszterdamból Párizsba tartó vonaton az elmúlt pénteken. Azt hallották meg, hogy valaki a vonat WC-jében éppen fegyvert tölt. A helyiségből egy talpig felfegyverkezett férfi lépett ki, de sokáig nem jutott. A három "civil" közelharcba keveredett a támadóval, egyikük súlyosan meg is sérült.
A tettesről, aki az eset óta letartóztatásban van, időközben kiderült, hogy a spanyol titkosszolgálat információi szerint radikális iszlamista csoportokkal áll kapcsolatban. A történtek ismét rávilágítanak arra, mennyire védtelen a terrorizmus ellen a tömegközlekedés. Az elmúlt években történt londoni, illetve madridi busz-, metró-, és vonatrobbantások óta eltelt időben talán csökkent a lakosság félelemérzete, amit a mostani eset ismét felerősíthet.
Tarjányi Péter biztonsági szakértő korábban – egy bolgár buszon, az M0-ás egyik parkolójában talált csőbomba kapcsán - lapunknak elmondta, a szárazföldi közlekedés fenyegetésére nincs jó válasz. Mint fogalmazott, sem a vasúti, sem az autóbuszos utazás megkezdése előtt nem vezethető be olyan szintű biztonsági védelem, mint a légiközlekedésben – csomagellenőrzés, mágneskapus beléptetés, és hasonlók.
Dr. Horváth Attila egyetemi docens alapos kutatója a témának, több tanulmányában is foglalkozott a közlekedés terrorfenyegetettségével, és a védelem lehetőségeivel. A londoni merényletek után a Hadtudományi Szemlében megjelent írása szerint a nemzetközi terrorizmus erősödésének korában a metrószerelvények, a metróalagutak és állomások védelmi szempontból a fokozottan veszélyes infrastrukturális létesítmények közé tartoznak, miközben a metróhálózatok a városi közösségi közlekedési rendszerek egyik legfontosabb alrendszerei.
A nagyvárosok metróhálózata ma már olyan kiterjedésű, hogy állandó őrzése és a biztonság garantálása szinte megoldhatatlan feladatot jelent a hatóságok számára. Még ennél is súlyosabb lehet a helyzet az esetleges öngyilkos támadások esetében. A merénylő ugyanis nem fél attól, hogy a szándékát felfedik, illetve elfogják, majd bebörtönzik. Legfeljebb előbb robbantja föl magát.
Horváth rámutat: az öngyilkos merényleteknek az az „előnye” is megvan, hogy a terrorakció tervezésének és szervezésének talán egyik legbonyolultabb feladatára sem kell figyelmet szentelni, azaz nem kell menekülési útvonalat, rejtőzködést kidolgozni. Így az ilyen merénylőkkel szemben szinte lehetetlen védekezni és különösen a védett személyekre, illetve a kritikus infrastruktúrák elemeire jelentenek komoly biztonsági kihívásokat.
A tömegközlekedés fenyegetettségéről értekezik a Hadmérnök folyóiratban Tóth Attila is, aki szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni a terrorizmus céljait sem. A terroristáknak – annak a szervezetnek a jellegétől és típusától függetlenül, amelynek a tagjai – alapvető céljai közé tartozik az állandó bizonytalanság keltése és a politikai intézményrendszer működésének befolyásolása. A terrorista csoportok a könnyebben pusztítható célok közé sorolják a nyilvános helyeket. Ezek közé tartoznak a turisztikai látványosságok, közintézmények, templomok, a közlekedési létesítmények, és járművek.
Az úgynevezett „puhább” célpontok ellen elkövetett, halálos áldozatokkal járó merényletek kisebb kockázattal járnak, mint a „klasszikusnak” számító politikai gyilkosságok. Ugyanakkor ezek az akciók is felkeltik a média és közvélemény érdeklődését, így alkalmasak terroristák a céljainak megvalósítására – véli Tóth.
A közlekedési rendszer pályaelemeinek, és járműveinek védelmét nehezebb megoldani a terrortámadásokkal szemben, mint annak állandó objektumait - vasútállomások, pályaudvarok, hidak. Az állomásokról elindult járművek, szerelvények jogellenes hatalomba kerítését és a járművek ellen elkövetett merényleteket technikailag nem lehet megakadályozni. A közösségi közlekedési eszközök igénybevétele nemcsak nyilvános, hanem tömeges is. Így könnyebben juthatnak be a terroristák a célobjektumokba és „pontosan tervezhető” a támadás eredményessége, a lehetséges áldozatok száma, a károk mértéke. Ez az alapvető oka annak, hogy a terrorszervezetek egyre gyakrabban jelölik ki támadásaik célpontjául a városi közlekedés járműveit és infrastrukturális létesítményeit.
Pintér Sándor szerint nőtt Magyarország terrorfenyegetettsége, de nem lett olyan mértékű, hogy befolyásolná az állampolgárok mindennapi életét – közölte az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága előtti éves meghallgatásán. A belügyminiszter szerint a kormány részéről „senki nem vesz részt pánikkeltésben” – mondta júniusban.
Kész a készenléti mobilhálózat
Befejeződött a készenléti szervek mobilhálózatának fejlesztése. Az Egységes Digitális Rádiótávközlő (EDR) rendszert 3 milliárd forint költséggel fejlesztette tovább a Pro-M Zrt. vezette konzorcium, a beruházást az EU finanszírozta; a teljes rendszer kiépítése 21 milliárd forintba került - mondta a keddi projektzáró sajtótájékoztatón Kozma Béla, a Pro-M Zrt. vezérigazgatója.
A rendszert 26 csoport használja, legnagyobb felhasználó a rendőrség, főleg a schengeni határ mentén, de a mentők, a tűzoltók is ezt használják. A rendőrségi és mentő helikopterekbe épített készülékek 1500 méter magasságig működnek. Az EDR hálózatot 4 kapcsolóközpont (Budapest, Kecskemét, Szolnok, Székesfehérvár) szolgálja ki, a szolnoki és székesfehérvári teljesen új generációs központ, ezek múlt év nyara óta működnek. A bázisállomások számát 23-mal, 293-ra növelték, a rendszer 100 ezer felhasználót tud kiszolgálni. Szükség esetén - például árvízi mentésnél - mobil bázisállomásokat tudnak a helyszínre vinni.
A finanszírozási pályázatot 2013 őszén adta be a Pro-M Professzionális Mobilrádió Zrt. vezette konzorcium, amelynek tagja még a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Zrt. valamint a Kormányzati Fejlesztési Ügynökség. A Projekt az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) keretében, az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozásában valósult meg - vázolta a vezérigazgató. A rendszer üzemeltetését - közszolgáltatási szerződés keretében, a Belügyminisztérium finanszírozásában - a Pro-M Zrt. végzi. Ennek éves díja bruttó 5,8 milliárd forint.
