A 20. század első felének jelentős író-költője, Szép Ernő 130. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás az Andrássy úti Japán Szalonban a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MaZsiKe) és a Pepper Art Projects kortársművészeti társaság összefogásából valósult meg. A kiállítás megnyitóján számtalan érdeklődő gyűlt össze a meglehetősen szűkös kiállítótérben.
A tárlatot Hegedűs D. Géza nyitotta meg, a Kossuth-díjas színművész Szép Ernő egyik legismertebb versét, a Szonettet szavalta el. Balogh Lilla, a kiállítás kurátora beszédében elmondta, tudatos a helyszínválasztás: az itt működött, egykori Japán kávéház volt Szép Ernő egyik törzshelye, az író pályatársaival együtt szívesen töltötte idejét történelmi kávéházainkban. Köztudott, hogy Szép baráti kapcsolatot ápolt többek között Ady Endrével és Molnár Ferenccel is.
A rendezvény összművészeti jellegét Szép Ernő életművéből kölcsönzött idézetek, színdarab-, és filmrészletek adják meg, de helyet kaptak a 18 és 30 év közötti alkotók számára kiírt képzőművészeti pályázat legkiválóbb munkái is. Az ötfős zsűri, amelyet művészettörténészek, képzőművészek és irodalmárok alkottak, olyan pályaműveket várt, amelyek önálló művészeti értéket képviselnek, de mindemellett hidat vernek Szép Ernő értékálló életműve és a mai kor emberei között.
A kezdeményezés miatt a sokoldalú író műveit számtalan olyan fiatal is levette a könyvespolcról, akik korábban nem kifejezetten ismerték az alkotásait. Mindemellett szintén pozitívum, hogy az alkotók felfedezhették Szép Ernő keserű életútjában, munkásságában azt a számukra fontos üzenetet is, amelyet egy művön keresztül ők maguk is közölni szeretnének a közönséggel.
A pályázatra több mint kilencven alkotás érkezett profi és amatőr pályázóktól, az első három helyezettet pénzjutalommal ismerték el. Tizenhat alkotó 23 művét válogatták be a kiállításra, ezek képviselik a bemutatott anyag magját.
Az egyik leghatásosabb pályamű Honéczy Dániel alkotása, aki az Emberszag című Szép Ernő-regény hatására gondolt ki egy olyan installációt, amely azoknak a ruhadaraboknak, használati tárgyaknak a mai megfelelőjéből épül fel, amelyeket a szerző magával vihetett az 1944-es munkaszolgálatára, ahova zsidó származása miatt hajtották el.
Egy másik alkotó verspiramist komponált egy klasszikus Szép Ernő-idézetből, míg Tóth Emese huszonegy éves alkotó akvarell technikával mutatta be elképzelését arról, hogy milyen személyiségnek látja Szép Ernőt. A képi ábrázolás elsősorban Szép Ernő költészetének hatására valósult meg. A festményen tükröződik az író különös érzékeny személyisége, amely melankolikus világképpel párosul.
A szalonba belépve a vendégeket egy álló tükör fogadja, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő fóliára montírozott Szép Ernő-portrét ábrázol. Ezáltal az érdeklődők a tükörbe pillantva önmagukat és a szerzőt is viszontláthatják. A tükörmotívum egyébként a kiállítás vezérfonala, a tárlat mottójának választott tükröződés több alkotó számára szolgált ihletforrásként is.
A Szép Ernő életművével foglalkozó kiállítás egyik sajátossága, hogy mind az idősebb korosztályokhoz, mind a fiatalabb, digitális technika vívmányai felé kacsintgató fiatalság számára érdekes tud lenni. Éppen ezért vegyesen találhatóak életrajzi adatok, fényképek a kiállítótérben, akárcsak modern és ötletgazdag műalkotások.
Az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány szakán végzett Balogh Lilla, fiatal Szép Ernő-kutató lapunk érdeklődésére úgy fogalmazott, örömmel töltené el, ha a belvárosi tárlattal hozzájárulhatna az egyre növekvő társadalmi igény kielégítéséhez, amely Szép Ernő életművét kívánja visszaemelni a köztudatba.
„Nehéz megmondani, hol helyezkedik el Szép Ernő a kánonban, mert úgy látom, hogy miközben a Nyugat ünnepelt költője, a Baumgarten-díj birtokosa volt, már a saját korában is kérdéses volt, hogy az első vagy a másodvonalba tartozó szerzők közé sorolódik-e. Az sem segítette pozitív megítélését, hogy drámaírói pályáját a kabarénál kezdte, ahova az írók általában „megélni” jártak, a darabok pedig megrendelésre íródtak.
A zsidótörvények életbeléptét követően egzisztenciálisan is veszélybe került, majd 1945-öt követően szinte teljesen eltűnt az irodalmi életből.” – ítélte meg életművét Balogh Lilla. Ismert anekdota, hogy szociális nehézségei és az irodalmi életből történt kiutálása miatt élete – hanyatlásnak bizonyuló – utolsó éveiben az író csupán úgy mutatkozott be: „Szép Ernő voltam.” Ehhez hasonló önkritikus idézetei, saját magáról készített grafikái is színesítik a kiállítást.
A Szép Ernő munkásságának aktuális üzenetét közvetítő kiállítás december 19-ig tekinthető meg, a szervezők reményei szerint az alkotások a jövő év elején, újabb művekkel kiegészülve ismételten kiállításon mutatkozhatnak be.
