A Petőfi Irodalmi Múzeum első világháborús kiállítása magyar írók és költők szemszögéből mutatja be a száz éve kitört első világháborút.
A látványos tárlat rendkívül gazdag dokumentumanyaggal szolgál látogatóinak: elsősorban a múzeum tulajdonában lévő tárgyi emlékek, korabeli irodalmi művek tekinthetőek meg, de emellett számtalan író, költő személyes dokumentumai, többek között naplórészletek, feljegyzések és levelek sokasága is tanulmányozható a hanganyagok mellett.
Az egykori Károlyi-palota termeiben a tárlat anyaga előbb a hátországot, aztán a front környezetét idézi meg, ez a tematikus felépítettség jellemzi az egész tárlatot.
Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy a korabeli dokumentumokat segítségül hívva, elkülönítse a háború nyújtotta kettősséget, vagyis a kezdeti, néhány hónapos fellángolást, az otthon maradottak helyzetét, valamint a front szikár kegyetlenségét.
A rendkívül dinamikus berendezési elv értelmében két különálló bejáratot és kijáratot alakítottak ki. A termek megközelítésekor viszont elkerülhetetlenül találkozunk a háború előttről származó utópiákkal.
Karinthy Frigyes az Időgép című művében úgy fogalmaz, hogy a huszadik században elképzelhetetlen olyan háború, amely két hónapnál tovább tart.
„A magyarságnak vége. A mi életünknek már vége. A költészetnek vége. Az európai műveltségnek vége.” – Kosztolányi Dezső például ekképpen foglalta összes baljóslatait a háború kitörésekor, tudjuk a felesége visszaemlékezéseiből.
Az ekkor már költőfejedelemnek tartott Ady Endre – aki hangsúlyos szerepet kapott a kiállításon – pedig azt írja Csinszkának, elsírta magát Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége szarajevói megölésének hírére, a később a fronton szenvedélybetegsége feletti kontrollját elvesztő Csáth Géza pedig el sem hitte, hogy igaz lehet a szörnyű merénylet híre mindaddig, míg másnap meg nem erősítették azt a lapok.
Már ezekből a háború legelső szakaszából származó emlékekből is kitűnik, hogy nem volt a korban olyan magyar író, akit ne érintett volna valamilyen módon a háború.
A mozgósítási hirdetmények, manifesztumok mellett kiállították azt a visszaemlékezést is, amely leírja, hogyan úszta meg Ady a besorozást: „foghiány és jobb lábujj nagyfokú elgörbülése” miatt találták alkalmatlannak a költőt.
Voltak, akik kezdetektől ellenezték a világháborút, egyesek például Móricz Zsigmondot Nobel-békedíjra találták méltónak a háború-ellenes novelláiért.
A haditudósító Molnár Ferenc pedig felsőbb engedéllyel egészen a lövészárkokig mehetett sajtókarszalagjával. Ezúttal megtekinthetőek a Molnár kísérője által készített exkluzív felvételek is.
A háborúellenes szerzők közül a Babits-hagyaték is értékes darabokkal képviselteti magát, eredeti kézzel írt versei és verstöredékei mellett Recitatív című kötetének, illetve az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényének első példánya is megtekinthető.
A már említett alkotókon kívül, a háborúban tényleges szerepet vállaló írók adta szemléletmód mellett a kiállítás teljességét Gulácsy Lajos, Vaszary János és Rippl-Rónai József festményei, számtalan grafika és korhű emléktárgyak szolgáltatják.
Mindezek mellett olyan ritkán látott felvételeket is bemutatnak, mint a gyermekével és apjával látható Kosztolányi, illetve a Kaffka Margit kisfiát fegyverrel ábrázoló fotó.
Ezek a személyes dokumentumok csak még erőteljesebbé teszik a magánemberként is helyt álló művészek belső vívódásait.
Varga Katalin, a kiállítás kurátora a tárlat létrejöttét eredményező két évet felölelő intenzív munkát elsősorban szöveg- és íróorientáltnak nevezi, hiszen a kor íróinak nyelvén szerette volna bemutatni a háborút.
Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság fő támogatásával létrejött „Maradni szégyen, veszni borzalom” kiállítás elmondása szerint jóval nagyobb lehetett volna, kezdetben felmerült benne, hogy többek között a korabeli öltözködés, étkezési szokások illetve az iskolai tankönyveken keresztül is bemutassa a 1914-18 között időszakot.
„Az elsődleges szempont a minél tágabb látókör kialakítása volt. Azt hiszem, a háborús témákat feldolgozó publicisztikai, szépirodalmi művek bemutatásával reális képet adhatunk a háborúkultúra hazai megjelenéséről, de az itt bemutatott írók nem pusztán a nyilvánosság előtt elhangzott szavaikkal jelennek meg a termekben, a privát szféra is hangsúlyossá válik” – fogalmazott Varga Katalin kurátor.
A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása másfél évig, 2016. január 10-ig tekinthető meg. Sokszínűsége miatt várhatóan minden korosztály örömét leli az élményszerű megjelenítésben, bár Varga Katalin a tárlat célcsoportját a diákoktól kezdve a legidősebbek korosztályig jelöli meg.
Azok számára, akik még mélyebben meg szeretnék ismerni íróink lelki világát, pacifista, vagy éppen háborúpárti írásaikat, azok számára tárlatvezetést és múzeumpedagógiai foglalkozásokat is szerveznek.
