Megnyerte ugyan a bizalmi szavazást Manuel Valls francia miniszterelnök kormánya kedden este a parlamentben, de a kabinet kilátásai nem túl rózsásak. Ami mindenképpen aggodalomra adhat okot, hogy első kabinetjének bemutatása során még 306 igenlő szavazatot kapott, ezúttal azonban csak 269-et, ami 37-tel kevesebb, mint áprilisban. Hová tűntek Valls támogatói?
Természetesen sem a Nemzeti Front (FN), sem a jobboldali konzervatív UMP egyetlen képviselője sem voksolt a kormányra. A miniszterelnök számára azonban kellemetlenebb lehet, hogy a Zöldek 18 képviselője közül 17-en tartózkodtak. Pedig előzőleg Valls engedményeket próbált tenni a környezetvédőknek, ők azonban hajthatatlanok maradtak. A párt egyetlen rebellis képviselője, Isabelle Attard a nem gombot nyomta meg, de ugyanígy tett öt hónappal ezelőtt is.
Ennél is kellemetlenebb a francia kormány számára, hogy a szocialista párt sem egységes, már ami a kabinet támogatását illeti. Áprilisban még 11 képviselőjük tartózkodott a bizalmi szavazásnál, kedden viszont már 31. Elsősorban a párt balszárnyához köthető honatyák nem értenek egyet az irányvonallal. Veszélyben látják a baloldali értékeket.
Ragaszkodnának az adócsökkentésekhez, valamint úgy vélik, nem kellene annyira előtérbe helyezni a maastrichti kritériumokat, azaz nem kéne az államháztartás GDP-arányos hiányának három százalék alá csökkentésére törekedni, ez ugyanis megszorításokat feltételez.
E tekintetben egyébként nagy elmaradása van a kormánynak, hiszen a korábban ígért 2015 helyett 2017-re tudják teljesíteni ezt az uniós előírást. Michel Sapin pénzügyminiszter múlt héten jelentette be, hogy az idei évben 4,4, jövőre pedig 4,3 százalékos hiánnyal számol, miután tavaly 4,2 százalék volt a deficit.
A gyenge gazdasági teljesítmény miatt történelmien alacsony, 13 százalékos szintre csökkent Francois Hollande megítélése. Az Ötödik Köztársaság történelmében ilyenre még sosem volt példa. Manuel Valls ugyan jobban áll nála harminc százalékos népszerűségi mutatójával, de fél év alatt ez is mintegy harminc százalékos visszaesésnek felel meg. A kormányzattal kíméletesebb Le Monde is példátlan válságról tett említést.
Az óriási bizalmi válság kapcsán ugyanis felmerül a kérdés, hogyan lesz képes véghez vinni a reformokat a társadalomban a francia kormányzat. Hiányzik ehhez a kellő társadalmi bázis. Hollande másik hátránya, hogy nem rendelkezik kellő karizmával, nem annyira karakteres politikus, mint elődje, Nicolas Sarkozy volt.
A köztársasági elnök nehéz feladatra vállalkozik a több televízió által élőben közvetített beszédében. A maga oldalára próbálja állítani a közvéleményt, ez azonban korábban már többször sem sikerült neki. Kommentátorok úgy látják, sok kényes kérdésre számíthat, s nemcsak a gazdaság nem éppen irigylésre méltó helyzetéről.
Előre borítékolható, hogy magánélete iránt is többen érdeklődnek majd, kivált előző élettársa, Valérie Trierweiler minap megjelent könyve kapcsán. Művében "fogatlan oroszlánként" írta le Hollande-ot az újságírónő. Hollande gyengeségéből még nagyobb erőt kovácsolhat Nicolas Sarkozy, aki hétvégén jelentheti be a politikai életbe való visszatérését. Bár az UMP szavazói őt tennék meg a párt elnökjelöltjének 2017-ben, a közvélemény többsége nem akarja újra látni őt az elnöki székben.
