Ferenc pápa az év második felében Európára koncentrál. Vasárnap Tiranába utazik, november 25-én pedig a pápák közül elsőként ellátogat az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésére. Nagy figyelemmel követheti a világ november végén esedékes törökországi látogatását is.
Nem csak lelkipásztori látogatásokról van szó. A pápa ugyan nem politikus, de a Vatikán államfőjeként az államközi kapcsolatokról is szót ejt. Ferenc pápa elődeinél sokkal többet foglalkozik külpolitikai kérdésekkel. Múlt szombaton nagy visszhangot keltett, Isonzónál elmondott békefelhívásában, figyelmeztetett egy esetleges harmadik világháború veszélyeire. Utalt arra, hogy a múltban az önzés, a féktelen hatalomvágy vezetett a világméretű konfliktusokhoz
Bár a pápák gyakran fordulnak a világhoz békeüzenetekkel, köztük a béke világnapja alkalmából, ritka az, hogy ennyire eltökélt határozottsággal figyelmeztessék a vezetőket egy világégés veszélyére. Gaetano Galeazzi, a Vatican Insider állandó szerzője az "egyik legerősebb és legmegindítóbb békeüzenetnek" nevezte a pápa felhívását. Alois Schwarz karintiai püspök pedig úgy fogalmazott, Ferenc pápa "globális dimenziót kívánt adni a világbékének".
A pápa szándékosan sokkolta közönségét a harmadik világháború megemlítésével. Tisztában van azzal, váratlan retorikai fordulat kell ahhoz, hogy az egész világ felfigyeljen szavaira, ne csak fél vállról vegyék figyelmeztetését. Célja ugyanis az, hogy a világpolitika szereplőjévé is váljék. Nem egy kezdeményezésével is igazolta már ezt.
Amikor augusztusban Dél-Koreába látogatott, azt közölte a hazafelé vezető úton, Irakba is elutazna. Mint mondta, szeptember és január között létre is jöhet a látogatás. Hogy kijelentését egyeztette-e a vatikáni diplomácia szereplőivel, nem tudni. Ez az útja azonban valóban világszenzáció lenne, hiszen olyan térségbe utazna, ahol véres háború folyik, s az ő élete is veszélybe kerülhet.
Irak vatikáni nagykövete kedden közölte: hiteles értesülései vannak arról, hogy az Iszlám Állam (IS) az életére akar törni. Rómában már augusztusban emelték a biztonsági készültség szintjét, miután izraeli illetékesek figyelmeztettek arra, hogy az egyházfő a szélsőséges iszlamisták célkeresztjébe kerülhet.
Ferenc pápa ettől függetlenül komolyan gondolhatja az iraki vizitet. Az IS térségbeli térnyerése ugyanis érzékenyen érinti a keresztény közösséget. Egykor másfélmillió keresztény élt Irakban, számuk ma már jó, ha eléri 300 ezret. Az egész világot bejárták a drámai felvételek, amint ezrek és ezrek menekültek el a barbár iszlamisták elől. A pápa azonban nemcsak vallási vezetőként, hanem politikusként is fellépett e válság kezelésében is.
A Vatikánban tárgyalásokat folytatott például Maszúd Barzani kurd vezetővel is. Augusztus elején Federico Filoni bíborost, a Népek Evangelizálása Kongregáció prefektusát Irakba küldte, hogy tájékozódjon a keresztény közösség helyzetéről. A volt iraki apostoli nuncius a kurd területekre utazott, itt próbálta tartani a lelket a keresztényekben.
Ám hogy a pápa mennyire odafigyel az iraki eseményekre, egy emberi gesztusa is megmutatta. Mindössze két nappal azután, hogy az interneten közzétették a 2012 novemberében túszul ejtett James Foley meggyilkolásának képsorait, az egyházfő - 2014. augusztus 21-én - felhívta az amerikai újságíró szüleit, s együttérzését fejezte ki velük.
Ferenc pápa aktív fellépésre serkenti a vatikáni diplomácia munkatársait is. Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke azt közölte, az, amit az Iszlám Állam művel, a vallásfelfogás "perverz változata". Silvano Maria Tomasi, a Vatikán állandó megfigyelője az ENSZ genfi hivatalainál "nemzetközi védelmet" követelt Irak számára, s azt is hangoztatta: haladéktalanul le kell állítani az IS fegyvereseinek bármiféle támogatását.
Sandro Magister Vatikán-szakértő megállapította, a szentszéki diplomácia minden korábbinál karakteresebb politikát folytat. Ebben talán annak is szerepe lehet, hogy tavaly Piero Parolin személyében volt "csúcsdiplomata" került a vatikáni államtitkárság élére.
A Szentszék diplomáciája "radikálisabbá" vált az iraki konfliktus révén, hiszen Ferenc pápa nemrégiben megalapozottnak mondta az IS állásaival szembeni légicsapásokat.
Nyomon követhető a vatikáni külpolitika változása Ferenc pápa pontifikátusa alatt. Tavaly júliusi riói látogatása alkalmával fejtette ki ezzel kapcsolatos ars poeticáját. Kifejtette, hogy "elengedhetetlen a társadalmi párbeszéd", mert csak így lehet úrrá lenni a jelen égető gondjain, és ez a jövő záloga. "Az egoista közömbösség és az erőszakos tüntetések között egyetlen lehetőség adódik: a párbeszéd, a párbeszéd, a párbeszéd" - ismételte.
A szíriai konfliktus során a pápa tavaly még II. János Pál irányvonalát követte. A 2003-as öbölháború idején ugyanis a Vatikán mindent elkövetett a fegyveres konfliktus elkerüléséért. Az erőfeszítések azonban nem jártak sikerrel. Ugyanakkor talán Ferenc pápának is volt némi szerepe abban, hogy az Egyesült Államok tavaly végül mégsem intézett légicsapásokat Szíria ellen.
Igaz, a damaszkuszi helyzet világpolitikai szempontból nem hasonlított a 2003-as irakihoz. Az Egyesült Államok ezúttal sokáig ódzkodott bármiféle katonai beavatkozástól, hiszen az eleve nem illett Barack Obama elnök mérsékelt külpolitikai koncepciójába, ám a nyugati társadalmak közvéleménye sem támogatta volna ebben.
Ettől függetlenül 2013-ban a pápa egyik legfontosabb külpolitikai küldetésévé vált a szíriai konfliktus kezelése. Kiáltsuk fennhangon: békét akarunk a világban! Ne legyen többé háború! Nem az erőszak vezet a békéhez, a háború háborút szül" - hangoztatta egy ízben.
A G20-ak szeptember 5-én és 6-án Szentpétervárott megrendezett csúcstalálkozója résztvevőinek levelet is írt, amiben sajnálatosnak nevezte, hogy a konfliktus kezdetétől fogva az egyoldalú érdekek vezérelték a nemzetközi közösséget, és ez "megakadályozta, hogy politikai megoldást találjanak az immár értelmetlen mészárlássá fajuló ellenségeskedésre".
A szíriai háború elmaradt, akkor azonban még nem sejthette a pápa, hogy nem egészen egy évvel később ennél egy sokkal súlyosabb válsággal kell szembenéznie. Ugyan Ferenc pápa a 2014. június 8-án a Vatikánban megrendezett ökumenikus csúcstalálkozót, a békeimát elsősorban vallási eseménynek szánta, a közel-keleti válság elválaszthatatlan a politikai vetületektől.
Annál is inkább, mert a békeimán Izrael azóta távozott államfője, Simon Peresz és Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke vett részt, vagyis két politikus. Nyilván senki sem várta azt, hogy az eseménnyel áttörés következzék be az izraeliek és a palesztinok viszonyában, de a pápa ezen gesztusa is azt mutatta, nem kíván a világpolitikai események passzív szereplője maradni.
Az ukrán válság rendezésében kevésbé vállalt aktív szerepet Ferenc pápa. Ennek kapcsán párbeszédre szólította fel a feleket, mélyebben azonban nem akart belemenni a konfliktusba. Nem kívánt állást foglalni sem Ukrajna, sem Oroszország mellett. Ezzel óhatatlanul is szembekerült volna vagy a Kijevhez, vagy a Moszkvához hű ortodox egyházzal, s teljesen elvetette volna egy esetleges vallási csúcstalálkozó lehetőségét Kirill moszkvai pátriárkával.
A háttérben azért persze folynak a puhatolózások. A Szentszék jelenleg arra keresi a választ, megváltozott-e az Oroszország által annektált krími katolikus közösség jogi státusa. A pápa koreai látogatása sem nélkülözte a politikai vetületeket. Egyik szentmiséjén a békéért és a kiengesztelődésért mutatott be szentmisét, aminek a Koreai-félszigeten különleges jelentősége van.
Az Észak- és Dél közötti 1953-ban véget ért háborút csak fegyverszünet zárta le, békemegállapodás nem. A pápa lehetőségei nyilván korlátozottak a világpolitikai konfliktusok megoldását illetően, de egyre kevésbé lehet figyelmen kívül, hagyni véleményét.
