Ezek között szerepeltek a franciák soraiban az algériai szpáhik, a sivatag turbános lovasai, az ausztrál lovasság a jellegzetes széles karimájú kalapban, az angoloknál a nepáli gurkák .... és ott voltak az indián harcosok is. Sziúk, cheyenne-ek, komancsok, irokézek ásták ki a csatabárdot Vilmos császár ellen és harcoltak az amerikai és a kanadai zászlók alatt.
Ilyen volt Fred, a Gyors Ló, akinek az apja még George A. Custerrel szállt szembe Little Big Hornnál, vagy Jim Green Grass, aki felugrott a Lövészárok peremére és ott hallatta a jellegzetes harci kiáltást, amelyre az ellenség golyózáporral válaszolt. Meg akarta mutatni a németeknek,hogy itt van és nagy harcos - magyarázta tettét a társa.
Bár a gyalogságnál szolgált a többségük, jelen voltak minden fegyvernemben. Általában jó katonák voltak, ezt számos kitüntetésük is bizonyítja. Saját hagyományos módszereiket alkalmazták, amikor felderítők, futárok vagy mesterlövészek voltak. Természetes adottságaik voltak az álcázásban, a tájékozódásban, a portyázásban. Az egyik legjobb mesterlövész Francis Pegahmagabow volt a kanadai gyalogságnál, 378 németet lőtt le. A jól célzó indián kitűnő futár és felderítő is volt. Háromszor kapott kitüntetést. Sohasem vált meg talizmánjaitól és hite szerint ezeknek köszönhette, hogy életben maradt, mi több törzsfőnökké választották és ebben a minőségben harcolhatott tovább, otthon, az indiánok jogaiért.
A 142. gyalogsági ezred choctaw indiánjai elsőkként alkalmazták nyelvüket rádióüzenetek rejtjelzésére és ezzel megelőzték a második világháború híres navajóit. A hiányzó indián szavakat leleményes mondatokkal helyettesítették: például a géppuska „kicsi, gyorsan tüzelő ágyú “ lett.
Nem hallgatható azonban az sem el, hogy törzsi kegyetlenkedések is voltak: foglyok legyilkolása harci tánc háttérrel, skalpolásí kísérletek, amelyeket a bajtársak akadályoztak meg. Az ellenség bevallottan rettegett az indián katonáktól.
A harcokban 12 ezer indián vett részt. A halálozások aránya több, mint kétszerese volt náluk, mint a fehéreknél. .Ezt hagyományos harci szellemükkel és azzal magyarázzák, hogy veszélyes missziókat bíztak rájuk. Sokan betegségben, tüdőgyulladásban, influenzában haltak meg.
Néhány indián nő is belépett a hadseregbe. Tsianina -Vörös Toll creek asszony a fronton énekelt a katonáknak. Mások kantinosként, ápolónőként szolgáltak.
A győzelemért nemcsak a fronton, a hátországban is sokat tettek az indiánok. 15 millió dollárért vásároltak hadi kincstárjegyet. Közöttük volt Geronimo özvegye és fia is. Egy idős főnök, Repülő Sólyom teljes indián díszöltözékben segítette a toborzást.
Miért vonultak be az indiánok nagyobb arányban, mint a fehérek? /20-30 % - 15 % / Olyan leegyszerűsítések mellett, mint “a jó indián nem kerül el egyetlen harcot sem”, a kalandvágy, a nyomorúságos élettől való menekülés, a katonaélet presztizse, a remény, hogy viszonzásul javul az övéik élete, vitte a háborúba őket. És azt sem szabad elfelejteni - írja az összeállítást készítő El País - hogy az amerikai kormány kötelező iskoláiban megpróbálták asszimilálni, hazafiassággal megtölteni őket.
Egy indián a fenti kérdésre így válaszolt:” Hogy a németek ne csinálják a világgal azt, amit a fehér ember tett az indiánokkal.”
