Mély és rejtett rezonálás - Indián kalandok itthon
A legenda szerint az Old Shatterhand alakjának mintát adó Xántus János természettudós-néprajzkutató észak-amerikai útjáról magával hozott békepipája; Fehér Szarvas (Borvendég Deszkáss Sándor) kéziratban maradt regénye; Heverő Bölény (Baktay Ervin) Stetson kalapja a ’40-es évekből; Füst-A-Szemében főnök (Cseh Tamás) első tipije és tomahawkja, mely egyben pipa is; Szabó Magda Karl May Összese; Fekete Szarvas, Nyílhegy és más indián testvérek visszaemlékezései, tárgyi emlékeik gazdag választéka; egy kivetítőként működő tábortűz – felsorolni is nehéz, mi minden várja a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítótermeiben, hogy feloldják a karantént, s tavasszal végre látogatók mokaszinjai tapodják a „Rézbőrű volt az alkony” – A magyar indiánozás nyomában című tárlat padlóját. Mi is ennek reményében készítettük el az összeállításunkat, kedvcsinálónak a kiállítás megtekintéséhez, valamint a hozzá kapcsolódó, Az utolsó indiánkönyv című, 79 kortárs magyar szerző szövegét közlő irodalmi antológia forgatásához. A kiállítás látványtervezőjét, Mihalkov Györgyöt éppúgy kifaggattuk, mint az antológia társszerkesztőit, Jász Attilát és Gyukics Gábort, s mindenekelőtt a tárlat kurátorát: Wirth Imrét.
