;

Franciaország;Nemzeti Front;Jean-Marie Le Pen;Zsidó Védelmi Liga;

Marine Le Pen pártelnök unokahúga, Marion Maréchal Le Pen választási plakátja 2012-ből FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/PATRICK AVEN

- Viharos jelenetek Le Penéknél

Újdonságnak korántsem számít a francia Nemzeti Front vezetését uraló Le Pen családban, hogy amióta a papa három éve átadta lányának a hatalmat, egyetlen percre sem állt helyre a família belső békéje. Sőt, napirenden vannak a civódások.

A legutóbbi néhány napja pattant ki. Hírek kószáltak arról, hogy miután a városokban immár veszélyes jelleget öltenek a gázai konfliktus miatt rendszeres tüntetések a Hamász hívei, és az ugyancsak magát szélsőjobboldaliként jellemző Zsidó Védelmi Liga (JDL) harcosai között, a baloldali párizsi kormány betiltani készül a zsidó szervezetet, miközben a Hamászt "futni hagyja".

A 86 éves öreg Jean-Marie Le Pen, aki 2011-ben még zokszó nélkül adta át a pártelnöki posztot leányának, Marine-nak, most ismét megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy kígyót melenget a keblén. Marine elszántan jelentette ki, hogy egyáltalán nem ért egyet a kormány szándékaival, a Zsidó Védelmi Ligához nem szabad hozzányúlni, joga van az ellentámadásokhoz, hiszen a Hamász erőszakjára válaszol.

Önmagában ez még nem is lett volna meglepetés, hiszen ez a zsidó liga is szélsőjobboldali, akár a Nemzeti Front (FN), lehetne akár "testvérszervezetnek" is tekinteni, ami így nyersen persze ostobaság. A két Le Pennek, atyának és lányának az ellentétei állítólag politikai stratégiai jellegűek, Marine amióta csak átvette az elnökséget, "új irányvonalat" hirdetett meg.

Szakítani óhajt a Nemzeti Front szélsőséges gyakorlatával, "puhább" magatartást tartana szükségesnek, de ami még jobban borzolja a családfő idegeit, a szavai szerint mérsékelné az alapeszmének számító antiszemitizmust is. Nyomban a hatalomátvétele után Izraelbe utazott, ott gyöngéd húrokat pendített meg, ígérte, ők ezen túl mérsékeltek lesznek, "shocking", botrányos, mondaná az angol.

A pillanatnyi helyzetről a bal-liberálisnak tekinthető Le Nouvel Observateur című hetilap érzelmi húrokat pengető riportot közölt, amelynek már a címe is sokat mondó. "Kitépte a szívemet", idézte az atyát, aki hozzáfűzte, "megszégyenítve és félresöpörve hajtogatja keserveit". És bevezetőként nyomban egy beszédes jelenet: a hajdani fekete-fehér fotó, amelyen még átölelte lányát, leakasztva a falról a földön hever, az agg szomorúan szemlélgeti.

A riport a mélyebb megértés kedvéért teszi hozzá, hogy a Le Pen család lányos ház, négy szoknyás, és a viszonyuk kicsit Shakespeare Lear királyéjára emlékeztet. Minden hölgy "igaz szeretetéről" biztosítja az aggastyánt, de mindahányan szembefordulnak vele. Yann, a legkisebb, aki a brit királydráma Cordeliájának felelne meg, ugyanolyan kettős játékot űz, mint az irodalombéli.

A párton, a Nemzeti Fronton belül ő hivatásos funkcionárius, dolga volt az európai parlamenti választások idején a kampány költségeiről gondoskodni. "Engedelmes" volt ugyan, mégis föltétlenül nővére, Marine oldalára állt. Marion, az unoka, aki Srasbourg-i megválasztásakor az "üdvöske" volt, szintén nem sok gyöngédséget mutat a nagypapa iránt. Mellőzi. Magyarázatként hozzáfűzi: "Hasonlít a válóperekre, a közeliek tartózkodnak az érzelmek kinyilvánításától".

Marine Le Pen, aki igyekszik mind távolabb sodródni a papától, keserűen emlékszik vissza a pillanatra, amikor átvette a stafétabotot. "Az öreg a volánnál átengedte a helyét, a jogosítványt azonban magánál tartotta".

Időnként kifakad gorombábban is, ha a papa olyasmit mond, ami fölöttébb nem tetszik neki: "Nem tudnád tartani azt a nagy pofádat?" És távolságtartását nyomatékosabbá tette, a közös birtokon kiköltözött a családi házból, a közeli egykori istállóban rendezkedett be, szinte közleményekkel érintkeznek csupán.

Az öregnek állítólag az a baja Marine-nal, hogy szerinte "puhakezű", pártot szerinte nem lehet demokratikusan vezetni. Ugyanakkor egyes szűk körű politikai bizottsági üléseken azért fakad ki, mert a leánya "diktátor, csak a föltétlen engedelmességet fogadja el". Mások, mellőzve a finomkodást, azt tartják a papáról, hogy mélységesen nem ért egyet azzal, hogy leányának ki a példaképe. Állítólag Putyin, eszménye a kemény kézzel való kormányzás.

Mobiljában kiválasztott helyen rögzítette a Kreml személyes számát, viszonylag gyakran hívogatja is, és ha igaz, azon a napon, amikor Ukrajna fölött a maláj gépet lelőtték, külön üdvözletet küldött. Az állandó feszültség ellenére is, Marine igyekszik engedelmesnek mutatkozni.

Most június végén, a nyolcvanhatodik születésnapon érzelmes, gyöngéd SMS-t küldött, öt nappal korábban, az apák napján ugyancsak hasonlóan figyelmes volt, arra viszont nem hajlandó, hogy négyszemközt politikai vitába keveredjenek. Őnagysága azzal magyarázkodik: "Tudathasadásos állapotban vagyok. A családi összejövetelek hangulatosak, de a politikai csevegések inkább kimértek. Elég különös életmód".

Valójában nem a tusnádfürdői beszédből tudtuk meg, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök Putyin Oroszországát követendő mintának tekinti. A beszéd újdonsága inkább abban rejlik, hogy egy európai uniós állam kormányfője nyíltan elutasította a demokratikus jogállamot, s rendszerbe foglaltan meghirdette a kortárs magyar diktatúrát, munkaalapú társadalomnak becézve azt. A szovjet hadsereget egykoron hevesen távozásra szólító, Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt Putyin pincsijének nevező Orbán Viktor most nemcsak az orosz elnök energiahivatalát, rubeljeit, hanem annak antidemokratikus szellemiségét is Magyarországra hozná. Hogy is néz ki a ránk váró szép új világ?