Az Amnesty és más kekeckedők
Nemzetközi jogvédő szervezetek évről-évre éves jelentéseikben felhívták a figyelmet az emberi jogok helyzetének oroszországi fokozatos romlására, és tiltakoztak minden jogtiprás ellen.
A 2013 Amnesty International (AI) jelentés siralmas helyzetképet tár fel. Megállapítja - az orosz kormány több olyan intézkedést vezetett be Putyin harmadik elnökségének két éve alatt az őt bíráló megnyilvánulások elfojtására, amelyek korlátozzák a gyülekezés szabadságát, és olyan törvényt készül elfogadtatni a parlamenttel, amely még szigorúbban lép fel ezen alapjoggal szemben.
Az AI felsorol olyan eseteket, amelyben önkényesen betiltottak tervezett tüntetéseket, vagy a tiltás ellenére megtartott demonstrációkat erőszakosan feloszlatták, a résztvevőket pedig őrizetbe vették. Többüket súlyos pénzbírsággal sújtottak, másokat igazságtalan eljárás alapján több napra őrizetbe vettek.
"Az idén február-márciusi tüntetésekkel szembeni hatósági fellépés érzékelteti, milyen nehéz és veszélyes vállalkozás lett Oroszországban a tüntetések megszervezése és az azokon való részvétel. A gyülekezés szabadsága, amelyet már hosszú ideje korlátoznak az orosz hatóságok, mostanra végképp veszélybe került"….." Ez rendkívül aggasztó, és felidézi Oroszország nem is annyira távoli múltját" - jelentette ki Denis Krivosheev, az AI európai és közép-ázsiai ügyekért felelős programigazgató-helyettese.
Alig néhány napos, júliusi az az MTI által is ismertetett hír, miszerint az Emberi Jogok Európai Bírósága immár jogerős ítéletében kimondta: kimeríti a megalázó bánásmód fogalmát az az orosz gyakorlat, hogy a bírósági meghallgatásokon az előzetes letartóztatásban lévő fogva tartottakat fémketrecben tartják.
A strasbourgi bíróság az ítéletről készült közleményben emlékeztet, hogy ez az eljárás bevett gyakorlatnak számít Oroszországban, és minden egyes gyanúsítottra és vádlottra ez vár az orosz bíróságokon. Maga a döntés ugyan Oroszországot nem kötelezi saját jogszabályának megváltoztatására, de számolnia kell azzal: mostantól minden panaszos joggal kérhet majd kártérítést, ha ezt az orosz gyakorlatot nem változtatják meg.
Diktátorok banánhéja
A fent sorolt példák nem adnak teljes képet, inkább csak ízelítőt az oroszországi helyzetről, a mintáról, amelyet állítólag követnünk kellene. Társadalmi-politikai vetületei inkább ijesztőnek, mintsem követendőnek tűnnek. De már a gazdasági mutatók sem támasztják alá Orbán Viktor lelkesedését. Amint arról a Népszavában nemrég beszámoltunk, bár az orosz vezetők nem győzik hangoztatni, hogy a nyugati szankciókkal nem lehet csapást mérni az országra, máris mutatkoznak annak a jelei, hogy megtorpant a gazdasági fejlődés.
Az orosz központi bank már február derekán a bruttó hazai termék növekedési kilátásait a korábban várt 2 százalékról másfélre módosította. Márciusban a Sberbank még rosszabbra készítette fel az embereket: 0,2 százalékra. Júliusra a bizonytalanság megnőtt. A szakemberek közül többen az első félévi tapasztalatok alapján már technikai recesszióról beszéltek.
A számokkal való zsonglőrködés, a kormányhivatalnokok reménykeltő kijelentései azonban mind elvesztették a jelentőségüket a Kelet-Ukrajnában lelőtt malajziai repülőgép tragédiája óta. Világossá vált, hogy immár nem átmeneti recesszióról van szó, hosszú távon fogja éreztetni a hatását mindaz, aminek ezekben a napokban a tanúi vagyunk. Lehet, hogy a maláj gép lesz Putyin banánhéja? Lehet, hogy Orbán kissé késve jutott a "ruszkik gyertek vissza!" következtetésre? A minta azonban azt is mutatja, a diktátorok sem tudják kivédeni a banánhéj csapdáját.