De bizonyára nemcsak az amerikai író tudta elképzelni azokat a csodákat, amelyeknek, úgy tűnik magunk is részesei vagyunk, ennek az ókori infrastruktúrának a fejlődése során.
A francia Tudomány és Technológia Intézetnek a közlekedéssel, a fejlesztéssel és az úthálózattal (IFSTTAR) foglalkozó kutatói egy olyan európai „Forever Open Road” elnevezésű projekten dolgoznak, amely útjainkat intelligensebbé tenné, egészen addig, hogy kommunikálni tudnának velünk és más szervekkel s ily módon gépkocsival történő utazásainknak aktív részévé válna.
Ugyanis a gépkocsi maga, bármennyire is egyre biztonságosabbá és intelligensebbé, valamint kevésbé szennyezőnek tervezik, nem tudja megoldani hosszú ideje meglévő közlekedési, biztonsági, szennyező, és zaj problémáinkat, amelyekkel nap, mint nap találkozunk.
A dolgok biztosan jobban mennek majd, ha az autópályák figyelmeztetni tudják a forgalmat a torlódások elkerülésére, vagy baleset esetén saját SOS hívórendszerrel rendelkeznek a rendőrséghez és a mentőkhöz. Vagy saját egészségi állapotukról panaszkodhatnak, amikor az autósok kátyúval vagy fekvő rendőrrel, esetleg a klimatikus viszonyok által kiváltott jéggel, esővel, hóval találkoznak.
És ha tartalékolnának egy minimális energiát, kihasználva a szelet, a napot és a vizet, amelyeknek állandóan ki vannak téve? Leolvaszthatják magukról a jeget vagy lehűlhetnek egy forró napon elkerülve, hogy az aszfalt deformálódjon. Az IFSTTAR különböző megoldásokat kutat ezekről a kérdésekről.
A kutatók jelenleg még a kísérletezés fázisában vannak, de a jövő autópályája – mint mondják – 2025-re kész lesz.