Az Orbán-kormány az elmúlt három évben semmit sem tett a költségvetés valódi rendbetételéért, reálisan senki sem bízhatott abban, hogy ez pont a választás évében történik meg - mondta a Népszavának Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) ügyvezetője. Ha megnézzük a 2014-es büdzsé számait, azt látjuk, hogy a kiadáscsökkentés az egyes nagy ellátórendszereknél rendre elmaradt. A kormány látszólag rengeteg intézkedést hoz, de ezek nem érik el a kívánt hatást. Ha a nem túl hatékony falusi iskola fenntartója egy új intézmény lesz, attól még nem javul semmi - tette hozzá Romhányi.
A kormányok már az ezredforduló óta ígérik, hogy az összes kiadás arányát a GDP-hez képest lecsökkentik 40 százalék közelébe, de ez a mutató valójában marad 50 százalék táján. Az Orbán-kormány például a 2011-es konverciaprogramban azt tűzte ki célul, hogy 49-ről 41 százalékra mérsékli a hányadost, e helyett minden területen központosítás folyik. Az egykulcsos adót már ezen ígéret előtt bevezették, azóta viszont szinte csak adóemelések, új adók jönnek, számos ágazati és különadó növeli a központi bevételeket - mondta Romhányi Balázs.
A KFIB vezetője egy ábrán is bemutatta az Orbán-kormány költségvetési politikáját. Megnézte, hogy a 2010-eshez képest a 2012-es költségvetésben, illetve a 2012-es büdzséhez képest a 2014-esben hogyan változott az egyes ágazatokra jutó kiadások tervezett összege, és a két értéket egy koordinátarendszerben ábrázolta. Ha egy tétel ugyanolyan irányban és megközelítőleg ugyanolyan mértékben változna, vagyis valamiféle több évre érvényes, konzekvens gazdaságpolitikát lehetne tetten érni, akkor az adatok a jelzett átló (45 fokos egyenes) mentén helyezkednének el. Ha viszont megnézzük az ábrát, szinte egyetlen tétel se felel meg ennek, vagyis nehéz lenne következetesnek nevezni a Fidesz gazdaságpolitikáját, valójában össze-vissza rángatják az ágazatokat.
És akkor eddig csak a tervezett tételekről esett szó, a valóságban az egyes ágazatokra jutó kiadások rendszeresen a tervezett növekedés helyett csökkentek vagy éppen csökkenés helyett növekedtek 2010 és 2012 között. (Ezt az ábrán színárnyalat mutatja.)
A legalább kétharmad részben a Fideszhez köthető tagokból álló Költségvetési Tanács (KT) hivatalos döntéseiben a költségvetés támogatójaként lépett föl, a 3 százalékos hiányt is tarthatónak véli. Figyelemre méltóbb azonban, hogy még ők is látnak kockázatokat. Elsősorban a betervezett áfabevételek beszedhetőségében nem bíznak. Ugyancsak a bevételeket csökkenti, hogy a pénztárgépek online adóhatósági bekötése lényeges elmaradásban van a kormány terveihez képest - mondja a KT. Kisebb mértékben, de ugyancsak kockázatot lát a testület a tranzakciós és a távközlési adó terveinek teljesülésében is.A 2014-es költségvetésről sem jobb a KFIB véleménye. Elemzésében kész tényként kezeli, hogy a költségvetési hiány nem tud a szentnek mondott 3 százalékos GDP-arányos határ alatt maradni, hanem eléri a 3,4 százalékot. Hasonló az ellenzéki pártok véleménye is, azt várják, hogy a második félévben újabb megszorításokra lesz szükség.
A KFIB a KT-nál lényegesen több kockázatot mutatott ki a 2014-es büdzsében. Szerinte a külpiaci feltételek romlása csökkentheti az exportot és így a GDP-t is. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) növekedési hitelprogramja (nhp) a kormányzati és jegybanki szándékok szerint növeli a beruházásokat, ezzel a GDP-t és az adóbevételeket. (Miközben természetesen költsége is van elsősorban a kedvezményes - nulla - és a piaci közötti kamatszint formájában.) Romhányiék úgy számolnak, hogy a GDP-t 0,2 százalékkal emelheti meg ez az akció, ha a teljes keretet ki tudják helyezni. Erre azonban nincs garancia, ha viszont nem fogy el a keret, a GDP-növekedésre gyakorolt hatás is kisebb lesz. Tanúságos egyébként, hogy - szakmai vélemények alapján - a KFIB úgy kalkulál, hogy az nhp hatásfoka 10-15 százalék, vagyis 1000 milliárd forint jegybanki hitelből 100-150 milliárdnyi többletberuházás keletkezhet.
Egy 2013 márciusában életbe lépő uniós irányelv szerint a nemzeti jogrendekbe olyan szabályozást kell átültetni, hogy az állami intézmények legfeljebb 30 (az egészségügyben 60) napos határidővel egyenlítsék számláikat. A magyar költségvetési szerveknek közel 90 milliárdos lejárt tartozásuk van (ez nemrég még több volt, de a kórházakat azóta megsegítették), ha ténylegesen is életbe lép az EU-s szabályozás - bár még nem tudni, ez mikor lesz - , le kell építeni ezt a tartozás. Ez pedig rontja majd a költségvetési egyenleget.
További kockázatok vannak az adósságfinanszírozásban is. A forintárfolyam romlása megnöveli a devizahitelek kiadásait, a nemzeti fizetőeszköz ötszázalékos leértékelődése 15-20 milliárd forinttal emeli meg a kamatkiadásokat. Másrészt a magyar adósság hozamgörbéje igen meredek, hívta föl a figyelmet Romhányi Balázs egy minapi sajtótájékoztatón. Ez magyarul azt jelenti, hogy a hosszabb futamidejű állampapírokat csak lényegesen nagyobb kamattal (hozammal) lehet értékesíteni. Ezt egyrészt úgy fordíthatjuk le, hogy a piacok bizalmatlanok, a jövőt sötétebbnek látják a jelennél. Másrészt ez a hozamok emelkedését, vagyis az adósság finanszírozásának drágulását is előre vetíti.
A KFIB végül a kockázatok közé sorolja az EU-val fönnálló statisztikai elszámolási vitákat, kötelezettségszegési eljárásokat, ezeknél még nem tudni, mennyi büntetést fog majd kapni az ország. Ugyancsak kérdéses a takarékbanki rendszer átalakítására adott 135 milliárdos MFB-feltőkésítés statisztikai elszámolása.
A 2014-es GDP-növekedés mértékében kevésbé szórnak a vélemények. A KT, a KFIB és a közgazdasági elemzőintézetek is egyetértenek abban, hogy 2 százalék körüli emelkedés jöhet. Az általános makrogazdasági vélekedések szerint ez - különösen egy felzárkózni kívánó országban - nem kiemelkedő, a stagnálástól a mindennapok szintjén alig megkülönböztethető teljesítmény, de az igaz, hogy a második Orbán-kormány korábbi éveihez hasonlítva kifejezetten erős.
Amíg azonban a KT az adatot úgy tálalja, mint a régóta várva várt konjunktúra megindulását, a KFIB egyszeri, felpumpált konjunktúráról, több elemző és politikus pedig választási, osztogató költségvetésről beszél.
A KFIB elemzése ugyancsak reálisnak tartja a 2 százalékos GDP-bővülést és a fogyasztás 1,1 százalékos emelkedését. A bruttó hazai össztermék emelkedésé két forrásból táplálkozik majd, és ezek egyike sem a reálgazdaság egészséges fejlődéséből adódik. Egyrészt közvetlenül a költségvetésből áramlanak ki pénzek - mondta Romhányi -, főképp a különböző társadalmi csoportoknak (pedagógusok, egészségügyiek) adott bérrendezésre. A reálbér 0,9 százalékkal nő. Az elemzők egyértelműen a választásokra időzített jóléti intézkedésként azonosítják ezeket, jóllehet a kormányoldal konzekvensen tagadja, hogy választási költségvetést fogadott el. A növekedés másik forrása a KFIB szerint az MNB már említett növekedési hitelprogramja, amely olcsó finanszírozással próbál életet lehelni a gazdaságba. Az intézet számításai szerint a következő években azonban ismét esik a magyar gazdaság növekedési üteme. Technikai kivetítés című tanulmányukban 2015-re már csak 0,9, 2016-ra pedig 0,6 százalékos GDP-bővülést kalkuláltak, igaz, a november végén készült anyag még 2014-re is csak 1,4 százalékkal számolt.
Az Együtt-PM a GDP alakulását az Orbán-kormánynak a konvergenciaprogramokban leírt korábbi terveivel vetette össze. A szövetséget vezető Bajnai Gordon Tumblr-mikroblogján is megjelent ábra azt mutatja, hogy kerül egy lejjebb a GDP-terv, a valóság pedig még alacsonyabb számokat mutat. "Három évvel ezelőtt a hivatalba lépő új kormány ambiciózus terveket fogalmazott meg a konvergenciaprogramban, Matolcsy György unortodoxiaügyi miniszter egyenesen 3,5-4 százalékos gazdasági növekedést prognosztizált a 2013-as évre. Nem valósult meg. A tervekhez/ígéretekhez képest összességében mintegy 4000 milliárdnyi (!) növekedés hiányzik. Ez az elveszett, vagy inkább soha meg nem született - vagy, ami még rosszabb: más gazdaságokba terelődött - 4000 milliárd a rossz kormányzás ára. Ennyivel él rosszabbul Magyarország, mint élhetne. Ennyivel teljesít rosszabbul az ország a rossz kormányzás miatt - írja Bajnai.