Kell egy katartikus megtisztulás, mert Magyarország elveszített egy hatalmas lehetőséget

Ez a lehetőség 2010-ben arról szólt, hogy lehet Magyarországból egy modern nemzetet csinálni. Összekapcsolni a modernizációt egy új nemzetfelfogással, és nem visszarévedni a múlt megoldatlan és már megoldhatatlan történeti kérdéseihez. Ezt a modernitást vesztettük el az elmúlt 14 évben. Felfoghatatlan mennyiségű EU-s pénz úszott el, és vált ipari méretekben magánvagyonná a közjó szolgálata helyett. A rendszerváltás kedvező közép-európai pozíciójából sikerült leküzdeni magunkat az EU legszegényebb országává. A szabadság felelőssége helyett a vezérelvű demokráciát választotta az ország. Ez az elmúlt 40 évünk címszavakban, amelyeket új könyvének apropóján Valuch Tibor történész, egyetemi tanár válogatott kérdésünkre. Hogy hová jutottunk, csukott szemmel is látjuk. A jövő viszont még nem dőlt el, legfeljebb – és ezt nem vethetjük a szemére – elkezdődött. 

„Nincsenek bűneink, mindig mi voltunk az áldozatok”

A nemzetek általában büszkék a forradalmaikra, aranybetűkkel kerülnek be a történelmi kánonba, mítoszok formálódnak róluk. Ám bármennyi pozitív társadalmi változás kapcsolódjon is hozzájuk, elkerülhetetlen velejárójuk valamilyen szintű erőszak. Hogyan kezeli ezt az emlékezet? Mennyire deformálják politikai érdekek, propagandacélok a forradalmak hiteles képét? A probléma természetesen 1956 kapcsán is felmerül. Valuch Tibor történész, egyetemi tanár próbál eligazítani a kérdéskörben, melynek körülírása sem könnyű, és nem tesz lehetővé igazán objektív minősítéseket.

„Nem igazán vidám ez a barakk”

Manapság heves viták tárgyát képezi, milyen hatást gyakorolnak a politikai változások a társadalomra. Valuch Tibor történész hosszú évek óta tanulmányozza és elemzi a jelenkori magyar társadalom állapotát. A mai rendszert formális demokratikus elemekkel rendelkező, klientúrás autokrata berendezkedésnek tartja.

A mentalitás hosszú idő alatt változik

Úgy szocializálódtunk, hogy az abnormalitás vált normává, és akik a tisztességes polgári mintákat követik, azok válnak kivételessé, különössé - mondja Valuch Tibor, akinek nemrég jelent meg a Magyar hétköznapok - Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világháborútól az ezredfordulóig című kötete. A történész szerint a zsidóüldözések, az államosítások és a rendszerváltó évek privatizációjának tapasztalataiból a magyar társadalom azt a következtetést vonta le, hogy az állam nem a polgárok közösségét szolgálja;  ezért nem bűn, sőt természetes, ha kijátsszuk.