Álmoktól a pofonokig - Nyitás a kortársak felé
„A mai magyar drámaírók a kortárs színházi intézményrendszertől valóban nincsenek elkényeztetve… Mert kockázatot jelentenek… A színházak vezetősége úgy gondolja: a klasszikusokra biztosan beül a közönség. Viszont – az a közvélekedés – élő magyar írók drámáit a nézők nem tudják hová tenni” – nyilatkozta nem is olyan rég lapunknak Márton László (l. Nyitott mondat, 2021. szeptember 24.). Kényeztetésről még nincs szó, ám talán változni látszik a helyzet – az idei évadot tekintve biztosan. Mintha a színházak nyitnának mind a magyar, mind a külföldi kortárs drámákra. Mind a budapesti, mind a vidéki színjátszóhelyeken. Úgy tűnik, nagyobb lett a kíváncsiság a saját, a „mi” történeteinkre és arra, hogy a történetmesélők miként reflektálnak a ma valóságára, s abból mit és hogyan emelnek ki belőle. Ezúttal a budapesti szcénát szemléztük.
