Síró fiatalok, gyászoló felnőttek - Mécsesek a Szinyeinél
Ne, senki ne mondja, írja, hogy átérzi az édesapák, édesanyák fájdalmát, a diáktársak sokkos állapotú, vagy épp dermedt döbbenetét, mert ez biztosan nem igaz, hacsak nem élt át valamikor ugyanilyen iszonyatot. Talán valami hasonlót lehet, részvéttel elképzelni, hogy milyen lehet a földi pokol, ahova péntek éjjel lökött embertársaink közül néhányat a véletlen, vagy épp az emberi felelőtlenség - ez majd kiderül. Vigasztalni képtelenség ilyenkor, ahogy jókat, okosakat, nagyokat mondani sem. Gyászolunk, mélyen, őszintén megrendülve, szavak nélkül.