Egy litvánra bízták az EU védelmét, Andrius Kubilius már a második volt balti kormányfő, aki kulcsszerepet kap az új Európai Bizottságban

Kinevezésére magyarázatot adhat, hogy politikai múltja miatt tisztán láthatja az Oroszország jelentette fenyegetéseket.

Putyin történelemleckéje

Interjú Szvák Gyula történésszel.

Miben hisz Oroszország?

Ruszofóbiától a rajongásig

A rendszerváltás előtt generációk orosz kultúrával kapcsolatos attitűdjét tették tönkre a kötelező nyelvtanulás, brigád- és osztálynaplóban dokumentált színházlátogatások, és hosszú szovjet filmek televíziós vetítései. 1990 után úgy tűnt, hogy az orosz könyvek, színművek, zenék, filmek és táncelőadások csillaga leáldozott Magyarországon. Ám szerencsére az elmúlt negyedszázad elég időt adott ahhoz, hogy az orosz kultúra nálunk is méltó helyére kerüljön.

(Elő)ítéletek nyomában

A ruszofóbia – ne tagadjuk – ma is jelen van a globális (elsősorban az angol nyelvű) közvéleményben, de e tekintetben más nyugat- és kelet-európai országoknak (köztük Magyarországnak) sem kell „panaszkodnia”. Kevés kísérlet történt azonban a jelenség történeti gyökereinek vizsgálatára: hová, milyen történelmi előzményekhez nyúlik vissza az orosz „másság”, és milyen geopolitikai, nagyhatalmi összefüggések formálták a nyugatiak (vagy az „európaiak”) Oroszország-képét? Erre vállalkozik Szvák Gyula, az ELTE Ruszisztikai Központjának alapítója és professzora, a Russia Pannonicánál 2016-ban megjelent Mi az orosz? A magyarok (és mások) orosz-képéről című könyvében.