Nyomor pusztított a főváros szívében
„A gyárak és műhelyek ajtajainak nagy része döngve becsapódott. Visszhangtalanul és részvétlenül hangzott el ez a lezáró csattanás, a gépek és szerszámok között finom hálót szőtt magának a pók, a munkahelyeket megülte a por, és tanyát vert magának hosszú időre a csönd. Ez a hangtalanság mélyen belenyúlt sok család életébe, és hangosabbá tette a nélkülözést, ínségesebbé a nyomort ezernyi munkás háztartásában. Életek alakulásai szóródtak vagy indultak el nem várt irányokba, életeredménytelenségek születtek meg, éjjeleken keresztül kigondolt tervek borultak föl, és mi elindultunk megkeresni, milyen körülmények között él a munka nélküli munkás. (…) Magára hagyva pusztul minden. A munkás fizikuma, a családi élet melegsége. Rongyokba burkoltan sorvad a gyerek, és munkásanyák méhében megáll fejlődésében a jövendő élet…” Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Népszava augusztus 20-i riportja. 1924-ben.