A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján három előadó volt: az MKIK elnöke, a pénzügyminiszter és a kormányfő. Jelenünket érintő érdemi bejelentések nem történtek, a távlati „zöld fordulatra”, illetve az egyetemek „feltőkésítésére” vonatkozó ígéretek pedig nem voltak túl izgalmasak.
A korábbi évek gyakorlatával szemben nem vett részt a fórumon Matolcsy György, az MNB elnöke. Talán a kormányfő nem tartotta célszerűnek, hogy a válság közepén az ország „gazdasági látnoka” álmairól szónokoljon, és sokszor elmondja, hogy „kanyarban kell előzni.” Vélhetően arra sem volt szükség, hogy bemutassa a szingapúri csoda elemeit, és arra sem, hogy az euró helyett a közös eurázsiai fizetőeszköz előnyeit taglalja. Szóval nem volt bankelnöki show, amit én inkább örömmel, mint szomorúsággal nyugtáztam. Az MNB elnökének hallgatása - reméljük - a forint erősödését szolgálja.
Néztem a február 4-i programot a Duna World-ön, és felfigyeltem az előadók felett kifeszített molinó szövegére: „Dinamikus gazdaságot, befolyásos és egységes nemzeti kamarát”.
Én úgy érzékelem, hogy az Iparkamara befolyásos szervezet még akkor is, ha az elnök nem a tagság, hanem a saját érdekei szerint jár el. Parragh László állandóan a kormányfő közelében ügyködik, és meglehetősen jól menedzseli magát. A közélet problémái nem nagyon izgatják, minthogy nem sokat görcsölt az önkormányzatok kifosztásán, és a szeme sem rebbent százezernyi katás vállalkozó ledarálásán. Félelemmel tölt el, ha arra gondolok, hogy a kamara (vagy annak elnöke) befolyása még nőhet a jövőben, és a Parragh–hatás az eddigieknél is intenzívebben alakítaná a kormányzati munkát.
A felirat ismét eszembe juttatja, hogy a miniszterelnök a valódi munkaadói szövetségekkel szóba sem áll, az igazodó, szervilis és asszisztáló kamarát viszont folyamatosan túlértékeli. Ez már egy évtizede így van. A szolgai státuszt a kamarai vezetők jól kihasználják - kérdés, hogy az MKIK érdekkörébe tartozó vállalkozások ezt a megalázó helyzetet miért fogadják el?
Egységes kamarát követel a felirat. Ennél egységesebbet? A törvénnyel, kormány-barátsággal, pénzzel, befolyással és kötelező hozzájárulási díj fizetésével megtámasztott kamarát a jövőben még nagyobb energiával kell összetapasztani? Már annyi „kötőanyagot” felhasználtak a szervezet megszilárdítására, hogy lassan földrengés biztos lesz. Olyan nagy az egység, hogy húsz éve a kamarai elnök személye is változatlan. Nem hagy nyugodni, hogy mi járhatott a „molinó szerkesztő bizottság” tagjainak a fejében, amikor egységes nemzeti kamarát követelnek. A mai nem elég egységes, és nem elég nemzeti? Rosszat sejtek.
Most jön a miniszterelnök. „És ha innen vetünk egy pillantást a következő évre meg a reményeinkre, akkor azt tudjuk mondani, hogy ahhoz, hogy a munkásainkról azt mondhassuk, hogy magas minőséget képviselnek, ahhoz általában három dolognak kell megfelelniük – most az egyszerűség kedvéért a munkás szót használom –: pontosaknak kell lenniük, tanulékonyaknak kell lenniük, és öntudattal kell rendelkezniük. Az öntudat talán magyarázatra szorul, de fontosnak tartom azt leszögezni, hogy amilyen az alkalmazottak, illetve a munkások öntudata egy országban, olyan az ország tartása, öntudata is; amilyen a testtartása a dolgozó embereknek, olyan a testtartása az országnak is. Ha a dolgozó embereknek, a munkásoknak a testtartása egyenes, akkor az ország tartása is egyenes. azonban hajlott, ne adj’ Isten hajlongó, akkor az ország is meghunyászkodó és hajbókoló lesz. Ma nem ilyen kormányunk van, és azért nem ilyen kormányunk van, mert akik támogatnak bennünket, az emberek egyenes testtartásúak, és jó minőséget képviselnek.”
Mondja ezt egy ország olyan miniszterelnöke, aki előtt minden beosztottja hajlong és meghunyászkodik. Mondja ezt az az Orbán Viktor, aki közalkalmazottak és köztisztviselők százezreit alázta meg, és érvényre juttatta a dolgozók által csak „rabszolgatörvénynek” aposztrofált jogi norma embertelen előírásait. Ő beszél a testtartás fontosságáról, miközben komplett társadalmi csoportok gerincét roppantotta meg, és az a kormányfő szól egyenességről és az emelt fő fontosságáról, aki mindenkit eltiport, aki nem fogadta el a miniszterelnöki elképzelést vagy intézkedést. Az az állami vezető ecseteli a munkásöntudat szükségességét, aki szemmel láthatóan gyűlöli a tanszabadságot, az egyetemi autonómiát és a diákok, munkások érdekképviseleti szervezeteit, és aki lenézi a szakszervezeti mozgalmat. Földbe döngölte azokat a honfitársainkat is, akik szerinte nem „keccsölnek” annyit, mint minden magyarok vezetője. Értelmiségiek és fizikai munkások millióit alázta már meg, és most az online fórumon mégis azt tudhattuk meg, hogy Orbán Viktor az öntudatos magyar dolgozók nagy barátja!
A gazdasági évnyitó legmegrázóbb mondatait idéztem, azokat, amelyek nem közvetlenül a gazdaságról szóltak, hanem arról, amikor egy érdekvezérelt politikai vállalkozó egy pillanatra magához emeli és megdicséri a munkástömegeket: egyenes gerincű emberek vagytok, hiszen rám szavaztatok. Öntudatos magyarok vagytok, mivel engem választottatok vezetőnek. Nektek köszönhető, hogy hazánknak nemzeti kormánya van. Ne lázongjatok, ne sztrájkoljatok (nem is tudtok, mert nem engedem), legyetek jó apák és jó anyák, és szolgáljatok engem feltétel nélkül! Úgy, ahogy a kamara elnöke is teszi.