Az írás Nyomor és lakásínség pusztít a főváros szívében címmel jelent meg. Szerzője az akkor 23 éves Nyigri Imre volt (ny. I.) szignóval, ismert újságíró, aki 1918-tól, diákévei óta vett részt baloldali társadalmi mozgalmakban. Dolgozott a Munkásbiztosító Pénztárnál, majd a Szociáldemokrata Párt titkárságán. 1925-től 1938-ig a Népszava szerkesztőségi tagja volt. A második világháború után sokfelé vetette a sors, végül az ötvenes évek végétől az Akadémiai Kiadónál helyezkedett el az Értelmező Szótár munkatársaként. Kritikusi tevékenysége és szépirodalmi szárnypróbálgatásai is figyelmet érdemeltek.
Legismertebb munkája 1930-ban kiadott, önéletrajzi ihletésű kötete, a Megcsúfolt apostolok (1930). A szépírói vénát riportjában is könnyű felfedezni. Érzékletes, gondosan formált leírást ad a témául választott környezetről, szabadjára engedve polgári indulatait. Lényegében két pesti ház bemutatásán keresztül az egész országra kiterjedő nyomorúságot, szélsősége társadalmi egyenlőtlenséget érzékelteti.
