Rugalmasan kezelt bizonytalanság: alkalmazkodó zenészek

Van, aki kisebb helyszínről streameli élő koncertjét; van, aki tovább próbál; van, aki home office munkavégzést szervez családos munkatársainak a múlt héten bejelentett újabb járványügyi korlátozásokra reagálva. Sorozatunk mai részében az évad és a költségvetés sokadik újratervezéséről szimfonikus zenekarokat kérdeztünk.

A zene öröm veled – A járvány ideje alatt sem tétlenkedett a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Új szlogenje jegyében tartott sajtótájékoztatót február 9-én délelőtt a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Az 1963-ban alakult együttes nem egyszerűen csak a további működést célozza meg, az elkövetkezendő évek meghatározó együttese kíván lenni, ehhez szervezeti és művészeti megújulásra is szükség volt.

Kultúra a karanténban

A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk.

Idén ugyan kevesebbet, de jövőre már több támogatást kap a világhírű zenekar

Az utolsó pillanatban derült ki, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar idén mégsem annyi támogatást kap, mint ami a májusi kormányhatározatban szerepel.

Túlélésre játszik a csaknem hatvanéves zenekar

Megszűnhet az 1963 óta működő világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekar, ha az állami támogatás jövőre nem nő az idei többszörösére. Bolyki György ügyvezető igazgató erről is beszélt a Népszavának.

David Fray és a születésnap

Megnyitják a következő 50 évet

A világot járt ötven éves Liszt Ferenc Kamarazenekar csütörtökön tartotta a Zeneakadémián a jubileumi koncertjét. A világ legnagyobb hangversenytermeiben is játszott Rolla János művészeti vezetésével az együttes, több mint kétszáz lemezfelvételt készített, és már jó ideje túllépte azt a bűvös számot, ami az egymillió eladott lemezt jelenti.

Rolla János a Bóta Caféban

A Kossuth-díjas, világot járt Rolla János, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertmestereként, művészeti vezetőjeként vált ismertté, a Bóta Café vendége ma, november 13-án, szerda este 9 órától a Fix Tévén.

Világszínvonalú lépcső

Volt nekem egy lépcsőm a Zeneakadémián, az oldalerkélyen, közvetlenül a protokollpáholy mellett. Fölhajtható volt. Megvártam, míg a jeggyel érkezők leülnek, aztán felhajtottam, és rátelepedtem. Ketten is elfértünk rajta, úgy még jobb volt. Nagy karmestereket, hatalmas előadóművészeket láttam így közvetlen közelről, megfigyelhettem a mimikájukat, gesztusaikat, nemcsak az a zene hatott rám, amit létrehoztak, hanem az erőteljes személyiségük is.