Élők és holtak szeretete

Szívünkben szólít meg

Szakonyi Károly, Kossuth-díjas író, többek között a világon sok helyen színpadra tűzött Adáshiba című darab szerzője ma ünnepli 85. születésnapját. Művei ma is gyakran szerepelnek a színházak repertoárján. Bölcs és az életismeretről árulkodó gondolataira ma is sokan nyitottak, egyetemisták, színházi emberek egyaránt.

Borkultúra kettős tükörben

Valóban – ahogy a címe is sugallja – „kettős tükörben” láttatja az olvasókkal a magyar borkultúrát a bor készítésének menetét és a bor irodalmát Rácz László és Cs. Varga István. S ahogy a jó bor mértékkel történő fogyasztására is kedvet kapunk, ha a gusztusosan elénk tálalt pohár fölé hajlunk, a könyv is olvasásra késztet, csodaszép kivitelezésével, amely a Hungarovox munkáját dicséri, és Pereszlényi Helga sugallatos címlapjával.

Közelkép - Harmóniateremtő költő

Vasadi Pétert több mint ötven éve ismerem. Igaz, eleinte nem a verseire figyeltem, hanem egy munkaköpenyes fiatalemberre, akinek az lett (volna) a feladata, hogy áttekintse az Új Ember gazdasági ügyeit. E munkakörében nem aratott sikereket, igaz nem a saját hibájából, hanem mert ott tartottak be neki, ahol csak tudtak.

Rudas Ferenc fejfájára

Holnap Kőbányán, az Új köztemetőben helyezik végső nyugalomra a Ferencváros egykori remek játékosát, Rudas Ferencet. Hetven éve láttam őt először játszani. Akkor már legenda volt, a B-közép egyik kedvence. Szédítő sebességgel száguldozott a jobbhátvéd helyén, ha üldözőbe vette az ellenfél balszélsőjét, mindig beérte, és becsúszva szerelte. Máskor a jobbszélen robogott föl, s éreztük, ebből az akcióból lesz valami.

Csillag hullott le az égről - Meghalt Juhász Ferenc

Szorongtunk, de reménykedtünk, hiszen felesége egyben múzsája, és gyermekei két hónapja vívták hősies harcukat a kérlelhetetlen véggel, és hinni akartuk, hogy ennyi áldozat nem lehet hiábavaló. Most mégis főbe kólint a tény: Juhász Ferenc hosszú szenvedés után december 2-án este fél 12-kor átlépett egy másik világrendbe. 

Közelkép - Hűség mindenekfelett

Negyvenöt éve szólt érdekemben néhány jó szót Baróti Dezső tanítványának, Szalontay Mihálynak, aki akkor a Népszava kulturális rovatát vezette. Attól kezdve jelentek meg írásaim a lapban. Szalontayt Tamás Menyhért követte, s az első pillanattól érezni lehetett, hogy a kevés számú író lelkében gazdag birodalom épült fel, mely a legkülönfélébb művekben mutat maradandó értékeket.