A penigi csoda

Karácsony előtt pár nappal jött az e-mail, aminek tárgysorában felkavaró módon anyám neve állt. Anyámé, akinek 18 éve már csak a képeit őrzöm. A levél ráadásul Penigből érkezett, egy kis szász városkából, amelyről tudtam, hogy deportálásának második állomása volt Ravensbrück, a legnagyobb női koncentrációs tábor után, ahová 1944 december 2-án, a szovjet hadsereg gyűrűjének bezárulása előtti utolsó, Budapestről indult transzporttal a Józsefvárosi pályaudvarról elhurcolták.

Egy „rendes katolikus” úri kislány 90 éve

Kilenc évtizedet leélni sem könnyű, hát még Magyarországon. És ez a 90 év nem volt éppen mentes a megpróbáltatásoktól; ilyenkor talán a legjobb a jótékony felejtés. Szentgyörgyi Zsuzsa azonban azok közé tartozik, aki szinte filmszerűen emlékszik vissza mindenre, legyen az saját gyermekkora, felmenőinek, sőt távolabbi rokonainak a sorsa, netán saját tanulmányai és munkahelyeinek sora, nem beszélve ismerősökről, kollégákról, barátokról. 

Sanghaj, a zsidó paradicsom

Sanghaj egyik nem különösebben jellegzetes főútján, a metróállomásról kijövet nem kellett sokáig keresnem a vakolatlan, vízszintes vörös téglasorok berakásaival díszített kétemeletes házat, amely a kínai metropolisz talán egyik legkülönösebb emlékhelye.