Nem szabad elfelejteni, hogy Orbán Viktor tudatosan épített a Kádár-rendszer örökségére, egy olyan forgatókönyvre, amely a félelemre támaszkodott, és amelynek eredményeként a Fidesz rendszere maffiaállammá formálódott. A kilábaláshoz elengedhetetlen, hogy visszaálljon az állam semlegessége, véget érjen a túltolt kultúrharc és a szélsőségek szítása, valamint alaposan ét kell gondolni a vertikális hatalommegosztás egész rendszerét. Erről beszélt többek között Fülöp Botond ügyvéd, publicista, blogger, „A vidéki prókátor” egy hódmezővásárhelyi közéleti eseményen. A városháza díszterme szinte megtelt, volt, aki kifejezetten az előadás kedvéért érkezett Budapestről, Nyíradonyból pedig az egyéb ügyben a városban járók éltek a lehetőséggel, és ők is beültek a hallgatóság soraiba.
Szellemi szigetet építenének
Az év eleje óta futó Hódmezővásárhelyi Közéleti Akadémia egyre nagyobb sikernek örvend – értékeli az eltelt időszakot lapunk kérdésére a szervező, Molnár Róbert. A neve ismerősen cseng a közéletben: volt egykor országgyűlési képviselő, 22 éven át Kübekháza községet vezette nagy sikerrel, most stratégiai tanácsadó Hódmezővásárhelyen, a városházán. Az akadémia első előadását január 22-én Jeszenszky Géza történész, egykori külügyminiszter tartotta, de járt már ott – hogy csak néhány nevet említsünk – Kéri László politológus a feleségével, Petschig Zita közgazdásszal, vagy Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, az idei utolsó előadó pedig Kapu Tibor kutatóűrhajós lesz. Az estek nyilvánosak, olyan előadókat hívnak, hogy a hallgatóság különböző témákban átfogó képet kapjon társadalmi, politikai és történelmi folyamatokról.
„Én javaslotam az akadémiát, és Márki-Zay Péter polgármester abszolút támogató volt ebben" – emlékszik vissza a kezdetekre Molnár Róbert. A cél az volt, hogy egy olyan szellemi szigetet hozzanak létre, ahol a társadalmat érintő gazdasági és politikai témákat hiteles, autentikus szakemberek tolmácsolják. A kezdeti lépések szerények voltak, ám az érdeklődés hamar felülmúlta a várakozásokat. A program az egyetemi szemeszterek ritmusát követi, féléves ciklusokban épül fel, és vizsga ugyan nem lesz, jegyzi meg derűsen a szervező, de a rendszeresen részt vevők kitartását év végén oklevéllel ismerik el. Valószínűleg az előadássorozat abban a tekintetben is egyedülálló, hogy egy önkormányzat áll egy ilyen szellemi mozgalom mögé.
Hiányzó közösségek
Kérdésünkre, hogy miért van szükség ma egy ilyen szabadegyetemre, Molnár Róbert feleletként rámutat a mai társadalom egyik fontos hiányára. Nincsenek közösségek, összegez, majd bővebben is kifejti, mire is gondol. Régen a mikroközösségek, mint mondjuk egy kukoricafosztásra összegyűlt emberek csoportja teret adtak a valódi beszélgetéseknek. Ma ezzel szemben a munka után hazatérő ember beül a televízió elé, vagy a telefonját nyomkodja, miközben elmaradnak a fontos, közös társalgások. A szabadegyetem, hangsúlyozza, nem felülről akarja megmondani a tutit. Nem „klopfolják” senki fejébe az igazságot, hisznek az önálló gondolkodásban. A cél az, hogy a résztvevők maguk fogalmazzák meg a saját értékrendjüket, ars poeticájukat. Az előadások végén zajló kérdezz-felelek blokkok pedig azt szolgálják, hogy az emberek elkezdjenek egymással kommunikálni, beszélgetni, vitatkozni.
Állandó megújulás
Molnár Róbert szerint a semper reformanda, vagyis az állandó megújulás tökéletesen leírja azt a szemléletet, amely az akadémia iránti elkötelezettséget hajtja. Meg kell újulni a politikának, a gondolkodásmódunknak, a mindennapi életvitelünknek, de ha tovább tágítjuk a nézőpontot, akár a mezőgazdaságnak és a környezetvédelemnek is, hiszen ami régen evidenciának számított, ma már nem az.
A program fenntarthatósága ráadásul bizonyítja, hogy a jó ügyekhez nem kell feltétlenül sok pénz. Meglévő termek, a bekapcsolt fűtés, nyitott ajtók elegendőek ahhoz, hogy a tudás áramlani kezdjen.
A visszajelzések önmagukért beszélnek: levelek, a tízezres nagyságrendű internetes megtekintések mind azt igazolják, hogy az emberek szomjazzák a hiteles, minőségi információt. Az akadémia addig folytatódik, szögezi le, amíg van igény rá.
Hátha...
Hazánkban Hódmezővásárhelyen gyúlt ki először a remény lángja lassan kilenc éve – emlékeztetett előadásában Fülöp Botond Márki-Zay Péter 2018-as önkormányzati választási győzelmére. Az idén áprilisban országosan elért Tisza-siker hasonló élmény volt, de az igazi tennivalók még előttünk állnak – hangsúlyozta az előadó. Mindenekelőtt abból az alapvető erkölcsi parancsból érdemes kiindulni, hogy úgy viselkedjünk mással, ahogy szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek. Ezt a gondolatot lett volna érdemes követni az elmúlt 16 évben, és ennek analógiájára mondjuk azt kérdezni akkoriban Orbántól, hogy vajon szívesen lenne-e saját maga ellenzéke. Fülöp Botond az elérendő célok közé sorolta a liberális demokrácia folyamatos építését, korrigálását, illetve azt, hogy meg lehessen akadályozni a Fidesz alatti állapotok megismétlődését. Ehhez azonban, mutatott rá, alapvető változásokra van szükség. A nihilizmus helyett a társadalom nevelésére kell helyezni a hangsúlyt, vissza kell nyúlni Széchenyi programjához, a polgári Magyarország eszményéhez – de nem a Fidesz értelmezében. Fülöp kiemelten fontosnak tartja az oktatás átalakítását: a kritikus gondolkodásra nevelés és a vidéki fiatalok helyzetbe hozása nélkül nincs jövő, valamint a beiskolázások során is szem előtt tartani, hogy a protekcionizmus magában hordozza a korrupció csíráját.
Ha továbbgondoljuk, amit Molnár Róbert és Fülöp Botond elmondott, saját tapasztalataink is megerősíthetik, hogy az elmúlt évtizedek társadalmi-politikai folyamatai mély nyomot hagytak az emberekben, kapcsolataikban. Nincs ez másként Hódmezővásárhelyen sem, ahol olykor különösen mély szakadékokat látunk a különböző oldalakra szavazó rétegek között. Talán pont ez lenne egy ilyen program legfőbb erénye: teret ad a tájékozódásnak, a párbeszédnek, a tudás megosztásának. Muszáj megértenünk a társadalmi, politikai, történelmi folyamatokat. Egy ingyenes, mindenki számára nyitott előadássorozat segít abban, hogy a résztvevők a kiragadott híreken túllépve mélyebb összefüggéseket ismerjenek meg. A tapasztalt, hiteles előadók révén olyan átfogó képet kaphatnak a világról, amely, tekintet nélkül arra, milyen pártállású polgárról van szó, hozzásegít a kritikus gondolkodáshoz, a megalapozott véleményformáláshoz. És nem elhanyagolható szempont a közösségépítő erő sem. Egy inspiráló előadás, egy érdekes előadó hátha összehozza az embereket, hátha ők ezt követően gondolatokat cserélnek, hátha aktívabb, megfontolt résztvevőivé válnak a helyi közéletnek.
