Emellett beszélgetést is szerveztek a kávézóban, ahol kiderültek a bélyegkollekció felderítésének körülményei. Az ugyanis rendhagyó módon került elő: Strohoffer Wanda tanító, ingatlanmenedzser szakközgazdász és saját bevallása szerint kincsvadász szeret lomizni járni, és egy alkalommal rálelt a gyűjteményre. Beszélt erről Vágó Marianna Ritának, az újbudai Kornél nevű galéria-bolt-kávézó vezetőjének, aki javasolta, hogy állítsák ki az anyagot az Eleven Ősz fesztivál keretében, mivel Widerkomm Ervin grafikus is tizenegyedik kerületi lakos volt. Ezután felkeresték a Postamúzeumot, a Bélyegmúzeumot, majd gyűjtőket, aukciósházat és antikváriust is, mígnem sikerült elérniük két szakembert, Csegezi Tamásné Máriát, aki a Magyar Postánál három évtizeden át volt filatéliaigazgató, és Bercsényi Imréné Mártit. Ő már harmincegy éve vezeti a szintén újbudai bélyegboltját, és bélyegkatalógusokat szerkeszt, amelyek nagy segítéségére válnak a gyűjtőknek és az érdeklődőknek, hogy megtalálják a számukra izgalmas darabokat.
100 éves Népszava bélyegen
Az előzmények akár egy detektívtörténethez is hasonlíthatók. – Nem olyan régen kezdtem el lomtalanításokra járni, melyeken elsősorban antik kerámiákat és bútorokat keresek, ami hamar szenvedélyemmé vált. És bár az útjaimon nem motiváltak az iratok, hobbifestőként felismertem, hogy a lomok között szép és minőségi festékek lapulnak. Így tovább kutattam, és egyre több, ugyanazzal a névvel ellátott dokumentumot találtam – mondta Wanda. Amikor az egyik borítékon az szerepelt, hogy „Művész úr részére”, akkor egyszerre összeállt neki a kép, és feltárult előtte egy életmű.
Másnap reggel visszament a helyszínre, és hat órán át gyűjtötte a lomok közül az iratokat és rajzokat, melyeket aztán rendszerezni kezdett: volt köztük oklevél, grafika és bélyegtervek is, de bankszámlakivonatot, adóbevallást és személyes tárgyakat is talált.
A beszélgetésen ezután a két szakember elemezte a bélyegeket, és kitért azok jelentőségére. Csegezi Tamásné Mária elmondta, hogy a kollekció egy részét látva először azt gondolta, hogy az egy bélyeggyűjtőé, majd fokozatosan bizonyosodott meg róla, hogy az valóban Widerkomm Ervin hagyatékából való.
– 1977-ben tervezte meg az első postabélyegét a Népszava 100. évfordulójára, ezen a lap első száma és Miskolc látképe látható.
(Politikai hírlapként indult ekkor a lap, elődjét, a Munkás Heti-Krónikát 1873-tól nyomtatták – a szerk.)
Egy alkalommal pedig megnyerte Az év legszebb bélyege pályázatot is, amely a bélyegtervezők legnagyobb elismerése. Akkoriban a grafikusok még számítógép nélkül dolgoztak, mindent kézzel rajzoltak és festettek, az egyetlen segítségük a fotó és a film volt, amit felhasználhattak a munkájuk során – mondta Csegezi Tamásné Mária, hozzátéve, ma már alig vannak eredeti, kézzel készült grafikák, ettől is érdekes a nemrég megtalált anyag.
A színekre is ügyelt
A kiállításon első blikkre azt hihetnénk, hogy eredeti bélyegeket látunk, de Csegezi Tamásné Mária szerint ez ne tévesszen meg minket, mert ezek vázlattervek. Kiemelte, hogy a Magyar Posta meghívásos pályázati rendszerben választja ki azt a művészt, aki az adott témában remekel. Vannak ugyanis grafikusok, akik portréban jók, mások tájképet szeretnek festeni, Widerkomm Ervin pedig gyakorlatilag mindenhez értett, de leginkább logókat tervezett, és nemzetközi szervezetek évfordulóira és konferenciákra képeket. – A bélyegtervek végül a Bélyegmúzeumba kerülnek, így mindenkit szeretnék megnyugtatni, Widerkomm Ervin pályafutásának teljes anyaga megtalálható ott, és azok a vázlattervek is, amelyeket egy-egy pályázatra leadott – mondta a volt igazgató. Kitért arra is, hogy a művész kirakatrendező is volt, és plakátokat is készített, ezért a nyomdai előkészítést is ismerte, így a munkáinál a színre bontást is ellenőrizte.
Huszonhárom karátos bélyeg
Bercsényi Imréné, Márti ezután a bélyegkatalógusokról beszélt, amely a gyűjtőknek segít, hogy megtalálják a nekik tetsző darabokat. – Zsenge ifjúkoromban a Magyar Filatélia Vállalatnál dolgoztam, amelyet 1991-ben privatizáltak, és Philatelia Hungarica Kft.-ként prosperál a mai napig. Ennek a feladata a magyar bélyegkatalógusok kiadása – mondta a szakember, hozzátéve, idővel e kiadványok szerkesztője, majd főszerkesztője lett, és 2011-ben merült fel, hogy az egyes tervezőket is bemutatják a kötetben. – Így kerültem szakmailag Widerkomm Ervinhez, mert természetesen kigyűjtöttem az ő munkásságát is. Voltak olyan évek, amikor nagyon sok megbízása volt, de főként önálló bélyegeket adott ki, például sorozatot az olimpiai városokról.
Szóba került az is, hogy vajon miben különböznek a mai bélyegek a régiektől.
– A gyártás tekintetében nincsen különbség, mert a bélyegek ofszettechnikával vagy metszetmélynyomással készülnek, de a tervezésük nagyon megváltozott.
Én is igyekeztem olyan bélyegeket kibocsátani és olyan techológiával, ami az országban még soha nem volt – mondta Csegezi Tamásné Mária, hozzátéve, hogy 2000-ben és 2001-ben például dombornyomású bélyegblokkot adtak ki, a Szent Koronát dombornyomással és huszonhárom karátos arannyal nyomtatták ki, de volt, hogy hologram került a bélyegre, vagy olyan elemek, amelyek csak UV-lámpával láthatók.
1999-ben például egy olyan bélyegblokk jelent meg, melynek stílszerűen 1999 forint lett a névértéke, és mivel abban az évben volt a teljes napfogyatkozás, ezért annak a teljes égi sávját úgynevezett diffrakciós fólianyomtatással került a bélyegre. A 2000-ben debütált bélyegblokk kicsit drágább, 2000 forint volt, és azon minden a számokról szólt: ha valaki UV-fény alá tette, akkor ötvenhét magyar matematikus nevét olvashatta el a bélyeg körül. A 2001-es bélyegblokk – 2001 forintért – pedig dombornyomással, aranyfóliával készült, és a tulajdonosa egy olyan térképet láthatott rajta, amelyet ha a fény felé emel, elolvashatta, hogy „posta”; a felirat lézerperforációval került rá.
Infó
Ál-lomok: Widerkomm Ervin grafikus hagyatéka
Kornél, Budapest, XI. kerület, Kosztolányi Dezső tér 4.
Megtekinthető október 29-ig.
