Heti abszurd: A felcsúti oroszlán és az apokalipszis macskája

Ő maga is hiába ment kiadós szabadságra a Balkánra és az Adriára, mert tudjuk, hogy az elementáris kiégést, amit egy ilyen történelmi választási vereség okoz, nem lehet csak úgy kipihenni. Természetesen hárította az olyan intim újságírói kérdéseket, hogy hogyan telt egy napja, milyen érzés volt tükörbe nézni, volt-e identitásválsága, mert a felépített szuperhős mítoszába nem fér bele a sebezhetőség, a gyöngeség kimutatása. Még mindig morog, mint a cirkuszi oroszlán, akit nyugdíjaztak a vadasparkba, csak mivel pépes kaját fogyaszt, nem tűnik fel neki, hogy foga az már rég nincs.

Nincs már meg a régi vadászterület, és nincs erő a falkájában sem, ahonnét a héten két nagyvadat is becserkésztek, Jellinek Dániel és Szivek Norbert személyében. A Békemenet se tápászkodik fel a közeljövőben (béke poraira), nem tudnak már erőt mutatni, a harci morált pedig lehetetlen azzal felkorbácsolni, hogy Brüsszel és Soros, mert jól láthatóan egyik sem fenyeget. Papírtigrisek csupán, akiket a Pusztacudari DPK origami-szakkörén Pálinkásné Etelka, a helyi óvónő irányítása mellett meghajtogattak a lelkes, bár kissé kétbalkezes részvevők.

Közben pártelnöki utasításra arra kell várni, hogy majd bedől a költségvetés (beteg, aki ennek drukkol) és megzuhan a kormány, mire majd feltámad a kádári helyett a Fidesz-nosztalgia, és a magyarok vissza fogják sírni a NER-t, meg könyörögnek Orbán Viktornak, hogy vegye kezébe az ország irányítását. No de miért neki könyörögnének? Nem inkább Elon Musknak, Ursula von der Leyennek vagy a Dalai Lámának? Mert ha a jó nép türelme el is fogyna a Tisza iránt, éppen azt akarnák vissza, amit ilyen nagy arányban elutasítottak? A régi ellenzék kottája ez, amiből Orbán játszik, és láttuk, hogy már nekik se vezetett sikerre.

Már csak az olyan szellemi fegyverteleneket tudják feltüzelni, mint a Hír TV-be betelefonáló, saját bevallása szerint nem gyilkos hajlamú idős asszony, aki mesterlövészt, vagy legalább egy „tisztességes céllövőt” hiányolt, hogy a miniszterelnököt kiiktassa. Mégis a műsorvezetőt rúgták ki emiatt, mert az arcára mosolyt erőltetve végighallgatta, és nem is kommentálta az elmebajt, elvégre eddig ezért kapta a fizetését.

Vagy ott van még Bayer Zsolt, aki a Terror Háza Múzeum bezárása ellen úgy szervezett tiltakozó demonstrációt és Békemenetet (amit a CÖF-CÖKA azóta sztornózott, Magyar Péter pedig némi kárörömmel ezt úgy kommentálta, a B. menet érdeklődés és közpénz hiányában elmarad), hogy a kormány még aznap bejelentette az intézmény jövő heti újranyitását és egyhetes ingyenességét. Villámgyorsan korrigálták a hibát, hogy a múzeumot bezárták, holott az irányítást átvenni és a főkönyveket átnézni lehet nyitvatartási időben is, a tartalmi áttekintés pedig akár évekbe telhet, szakértők bevonásával meg jóval többe is.

Eleve nem sokan hullatnak krokodilkönnyeket, hogy az új kulturális vezetés eltávolította a múzeum éléről Schmidt Máriát. Ungváry Krisztián posztja szerint „nehéz szavakba önteni, hogy most mit is érezhet a történész-szakma. Még nehezebb megfogalmazni, hogy mit éreznek azok, akiket ez az ember 16 éven át minden területen megsemmisíteni igyekezett. Tudományosan is igyekezett volna, ha a tudomány képviselője lett volna, de ehhez tudományos művek is kellenének…” – hogy csak egy reakciót idézzünk. Schmidt Mária pedig olyannyira elhagyta a terepet, hogy egy olvasói fotó tanúsága szerint a Liszt Ferenc repülőtéren a zürichi gép indulására várakozott.

Aki még feltűnt a reptéren, csak a VIP váróban, az Szijjártó Kici Ócó helyett Qva Drága Főtanácsadó Péter Tesóka volt, diplomata útlevelek bőkezű adományozója, akinek a Nemzetbiztonsági Bizottság eleddig nem találta a lakcímét, hogy kiértesítsék, élnének a nemrégiben kibővített jogköreikkel, és beidéznék őt egy nehezen visszautasítható elbeszélgetésre. Vajon meddig repkedhet még szabadon, avagy mikor dobja a pártja őt is a busz alá, ahogy tették Lázárral az orbitális autópályamutyi lelepleződése és eddig sikeresnek tűnő elhárítása kapcsán?

Magyar léptékkel persze nemzeti sorskérdés, hány milliárd forint közpénz sorsa dől el éppen a napokban, de a nagyvilágban ennél jóval forróbb a talaj: az Egyesült Államokban neves pszichiáterek egy csoportja már nyíltan kongatja a vészharangot, mondván, a látványosan leépülő Donald Trump kiszámíthatatlan dührohamai és nárcisztikus személyiségzavara konkrét nukleáris világégéssel fenyegetnek. A hetedik hónapja tartó iráni háború és a lezárt Hormuzi-szoros olyan brutális energiaválságot hozhat, amit nem lehet se dízelkompenzációval, de még hatósági benzinárral sem kivédeni, Ukrajnában pedig másfél tonnás orosz siklóbombák elől futnak az emberek. Gáza miatt már a globális popipar is lángokban áll, miután Macklemore-t egy nyilvános „Free Palestine” kiállásáért milliárdos amerikai lobbisták és stadionmágnások kifúrták Ed Sheeran világturnéjáról, aki letolt gatyával, zenészek nélkül maradt a színpadon.

De a legcukibb hír a héten, hogy száz év után új macskafajt fedeztek fel, méghozzá Bolíviában. A dzsungel szélén talált egyedet először kóbor cicának hitték, befogadták, felnevelték, de amikor macskakaja és jutifali helyett levadászta a szomszédok tyúkjait, és igen furcsán morgott, átadták egy állatparknak.

Tigerino, aki ma már tíz éves, nem engedhető szabadon, mert túlzottan kötődik az emberekhez. Mintha a nagy macskaelosztó rendszer felismerte volna, hogy a világ épp a veszte felé rohan, és bölcsen küldött nekünk egy mindössze másfél kilós, csíkos bundájú minicirkálót, hogy legyen, aki mosolyt csal az arcunkra az apokalipszis közben.