Ekrem İmamoğlu volt isztambuli polgármestert ismét elítélték. A Silivri mellett működő bíróság két év és egy hónap szabadságvesztéssel sújtotta, s politikai jogainak a korlátozásáról is határozott, mert a vád szerint 2022-ben megsértette Şadi Yazıcıt, az isztambuli körzetben található Tuzla akkori, kormánypárti polgármesterét. A döntés nem jogerős, İmamoğlu fellebbezhet. Ha a felsőbb bíróság is helybenhagyja, a politikai tilalom véglegessé válhat, és újabb önálló jogi akadállyal bővülhet az út, amely a 2028-as elnökválasztástól elválasztja.
Az ítélet azért is sajátos, mert İmamoğlut ugyanebben az eljárásban korábban kétszer felmentették. A másodfok azonban eljárási okokra hivatkozva mindkét döntést hatályon kívül helyezte, így harmadszor is tárgyalni kellett a vádat. İmamoğlu a bíróság előtt azt mondta, az ellene indított ügyek politikai célt szolgálnak, és azt akarják elérni, hogy ne indulhasson az államfői tisztségért. A török kormány következetesen visszautasítja ezt az értelmezést, és hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás független.
A mostani ítélet önmagában még nem zárja ki İmamoğlut a választásból, de egy már így is rendkívül hosszú jogi listához csatlakozik.
A volt főpolgármestert 2025 márciusában vették őrizetbe korrupciós és más bűncselekmények gyanújával, majd előzetes letartóztatásba került. Azóta a Marmara börtönben tartják fogva, tisztségéből pedig felfüggesztették. A vádpontokat tagadja. Letartóztatása tömegtüntetéseket váltott ki, és az Európai Unió több intézménye is bírálta az ellenzéki politikussal szembeni eljárást.
Egymásra rakódnak a jogi akadályok
Korábban, 2022-ben már született ellene egy másik, két évnél hosszabb börtönbüntetéssel és politikai eltiltással járó ítélet is, amiért a választási tanács tagjaira sértőnek minősített kifejezést használt. Ez az ügy szintén jogorvoslati szakaszban van. A legkézzelfoghatóbb akadály azonban az egyetemi diplomája: az Isztambuli Egyetem 2025-ben érvénytelenítette az oklevelet, arra hivatkozva, hogy egy korábbi átiratkozás körül szabálytalanság történt. Törökországban felsőfokú végzettség szükséges az elnökjelöltséghez, így a diploma sorsa önmagában is eldöntheti, rajthoz állhat-e.
İmamoğlu politikai szempontból azért jelentős szereplő, mert 2019-ben ő törte meg Recep Tayyip Erdoğanék több mint két évtizedes isztambuli uralmát. Az első főpolgármester-választás eredményét megsemmisítették, a megismételt voksoláson azonban még nagyobb különbséggel győzött. 2024-ben ismét megszerezte a várost. Ez tette az ország legismertebb ellenzéki politikusává és Erdoğan legveszélyesebb választási ellenfelévé: nemcsak a világi nagyvárosi rétegeket, hanem a konzervatív és nacionalista választók egy részét is meg tudta szólítani.
Csakhogy időközben az a párt is széthullott, amely İmamoğlu felemelkedésének a hátterét adta.
Májusban egy bíróság érvénytelenítette a Köztársasági Néppárt (CHP) 2023-as kongresszusát, amelyen Özgür Özel átvette a vezetést Kemal Kılıçdaroğlutól. A döntés nyomán Özel elveszítette elnöki tisztségét, Kılıçdaroğlu pedig visszakerült a párt élére. Özel és kilencven hozzá hű képviselő júliusban létrehozta az Új Pártot, amely rövid idő alatt a parlament második legnagyobb erejévé vált.
Diktatúra török módra: Recep Tayyip Erdoğan már nem is tagadja, hogy a legnagyobb ellenzéki párt ellehetetlenítése a céljaAz ellenzék közben kettészakadt
İmamoğlu augusztusban bejelentette, hogy tizenhét év után kilép a CHP-ből, és csatlakozik az új formációhoz. Ezzel a török ellenzéki politika súlypontja részben átkerült Özel új szervezetéhez, miközben a régi pártban Kılıçdaroğlu maradt meghatározó. A szakadás kettős következménnyel jár. Az Új Párt megőrizheti az İmamoğlu köré szerveződő választói energiát, ugyanakkor a tábor megosztottsága Erdoğan számára is kedvező lehet, ha az ellenzék nem képes közös elnökjelöltet és egységes kampányt felmutatni.
Az Új Párt közben már saját szervezeti hálózatát építi: szeptember 12-én megkezdődtek a körzeti kongresszusok, a tartományi tisztújításokat októberre, az első országos kongresszust pedig november közepére tervezik. Ez azért fontos, mert İmamoğlu politikai jövője immár nemcsak a bírósági ügyektől, hanem attól is függ, mennyire gyorsan tud az új formáció országos választási gépezetté válni. A szeptember 11-i ítélet ezért jóval többről szól egy becsületsértési per végkimenetelénél.
Minden újabb ügy növeli annak esélyét, hogy İmamoğlu jogilag alkalmatlanná válik az indulásra még azelőtt, hogy a választók dönthetnének róla.
Ugyanakkor a korábbi tüntetések azt is megmutatták, hogy a fogva tartás és az egymást követő perek nem szüntették meg politikai támogatottságát.
A rettegés szimbóluma