A Jerusalem Center for Security and Foreign Affairs kutatóintézet áprilisban megjelent elemzésének címében költői kérdést tett fel arról: diktatúra felé irányítja-e Recep Tayyip Erdoğan török elnök a hazáját. Azóta egy sor újabb olyan fejlemény történt, amelynek alapján már indokolatlan a kérdőjel és még egyértelműbbé tették, melyek is Erdogan legfőbb céljai: egyeduralkodóvá kíván válni hazájában, el akarja hallgattatni az ellenzéket és tovább akarja növelni hazája befolyását a közel-keleti régióban.
Olyan események sorára volt példa az elmúlt hónapokban, amelyek még egy-két évvel ezelőtt is elképzelhetetlenek lettek volna.
Arra ugyanis még a 2023-as elnökválasztás idején sem számított a közvélemény, hogy Erdoğan a legnagyobb ellenzéki politikai erővel, a Köztársasági Néppárttal (CHP) is leszámol. Itt már nem arról van szó, hogy Erdoğan stabilizálni akarja hatalmát: az ellenzék írmagját is ki akarja irtani.
A hatalom a CHP vezető személyiségeit, polgármestereit vette célba. A napokban újabb három városvezetőt vettek őrizetbe korrupció miatt. Július elején pedig összesen 60 személyt tartóztattak le, köztük Tunç Soyert, a CHP által vezetett Izmir korábbi polgármesterét "korrupciós" vádak miatt. (Izmir a CHP fellegvára.)
A török társadalom ugyan nincs meggyőződve arról, hogy mindegyik letartóztatott CHP-s városvezető teljesen ártatlan lenne, az azonban feltűnő, hogy a kormánypárt, az AKP nyilvánvalóan pénzéhes és törvénytelenségek sorát elkövető polgármestereit nem fenyegeti a letartóztatás veszélye.
Ellenzéki polgármestereket tartózattak le TörökországbanA CHP elleni politikai indíttatású elnyomás tavaly októberben kezdődött Ahmet Özer, Isztambul európai részén fekvő körzete, Esenyurt polgármesterének letartóztatásával. Azzal vádolták, hogy „fegyveres terrorszervezet tagja", és kapcsolatban állt a Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK).
A leszámolás következő, nemzetközi szinten is vihart kavart eseménye Ekrem Imamoğlu isztambuli polgármester márciusi letartóztatása volt. A szándék teljesen egyértelmű volt a hatalom részéről: „eltakarítani” az útból Törökország legnépszerűbb politikusát, akit a CHP elnökjelöltnek tett meg és a felmérések szerint legyőzné Erdoğant a következő államfőválasztáson. A török elnök azonban biztosra ment. „korrupció" és "terrorizmus" vádjával vették őrizetbe, de csak korrupciós miatt tartóztatták le. Terrorizmusért belpolitikai okok miatt nem kell felelnie. A kormány tárgyalásokat folytatott a PKK évtizedek óta bebörtönzött vezetőjével, Abdullah Öcalannal. A kabinet ezért felhagyott a kurd DEM Párttal szembeni elleni erőszakos fellépéssel, végül ezért ejtette a terrorizmus vádját. (A terrorizmus valójában a kurd párttal való együttműködésre utal.)
Közben azonban mind több korrupciós vádat hoztak fel a CHP-vel szemben, ezek nagyrészt állítólagos vallomásokon alapulnak. Ezt követte a polgármesterek, tanácsosok és párttisztviselők letartóztatásának hulláma országszerte. Imamoğlut pedig "bűnszervezet vezetőjének” állították be. A letartóztatást követően fiatalok milliói vonultak az utcára a tilalmak ellenére. A CHP azonban lefújta a megmozdulásokat, majd más formában folytatta azokat. Érték is bírálatok a pártot azért, hogy keményebben kellett volna fellépnie a hatalom ellen. Bár a rendőrség fellépése alapján erre nem lett volna sok esélye a politikai erőnek.
Újabb ellenzéki politikusokat tartóztatnak le TörökországbanEgyidejűleg vizsgálat indult a CHP 2023. novemberi kongresszusával kapcsolatban. Özgür Özelt ekkor választották meg Ekrem İmamoğlu támogatásával a CHP elnökének. Mivel a tisztújítás folyamatát megtámadták, a CHP rendkívüli kongresszust hívott össze, és újraválasztotta a jelenlegi vezetést. Csakhogy pert indítottak e kongresszus eredményének megsemmisítésére is. Bár szakértők szerint jogilag nem lehetséges, hogy a bíróság törvényen kívül helyezze a Legfelsőbb Választási Bizottság által jóváhagyott pártkongresszust, az üggyel kapcsolatos meghallgatásokat szeptemberben folytatják.
Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy Kemal Kılıçdaroğlu, a kemalista, szociáldemokrata CHP volt elnöke nagyon nehezen szabadult meg a pártvezetői széktől. Hiába maradt alul minden választáson 2010-2023 között, amikor a párt élén állt, nem volt hajlandó belátni, hogy ő sosem lesz képes a rezsim leváltására. Ugyan a 2023-ban megint veszített Erdoğannal szemben egy egyébként megkérdőjelezhető tisztaságú elnökválasztáson, az újabb kudarc után sem volt hajlandó távozni. Ekkor azonban már oly mértékű volt az elégedetlenség vele szemben, hogy 2023 novemberében megszabadultak tőle. Ám mind a mai napig nem tudott beletörődni a leváltásába.
Özgür Özel pártelnök a CHP vezető személyiségeivel szembeni politikai hadjárat miatt kemény szavakkal bírálta a hazájában kialakult viszonyokat.
„Egyértelmű, hogy már nem akarják az országot a nemzet tagjainak beleegyezésével kormányozni. Meg akarják szüntetni az egyetlen dolgot, ami a polgárok kezében maradt, a szabad választás jogát. Tekintélyelvű uralmat vezetnek be, szavazóurnák nélkül", fogalmazott. "Nem hagyjuk, hogy a szavazatok 29 százalékával üljön a helyén Erdoğan" – hangoztatta Özel, aki azt követeli, hogy november 2-án előrehozott választásokat rendezzenek hazájában. „Mindenki elfoglalja az őt megillető helyet a történelemben”, tette hozzá, s mint mondta, Erdoğanék azért lépnek fel ilyen eszközökkel, mert félnek. Özel egyúttal egyiptomi jövőképet vetített előre hazája számára: tömegek mennek majd az utcára, s tiltakoznak a mostani viszonyok ellen. „Egy nap nap az utcára hívom a nemzetet.”
Özel beszéde után az ankarai főügyészség nyomozást indított ellene "az elnök megsértése", "nyilvános bűncselekmény elkövetésére való felbujtás" és "köztisztviselők megsértése és fenyegetése feladataik ellátása során" miatt.
Bár az elnyomó gépezet egyelőre jól működik és egyre csekélyebb esély látszik arra, hogy demokratikus választáson valaha is sikerüljön legyőzni Erdoğan rezsimjét, valójában az idő nem neki dolgozik, s ezért is hoznak egyre hisztérikusabb intézkedéseket. A fiatalok már korábban elfordultak a hatalomtól, de a középrétegek elégedetlensége is nőttön nő. Az elmúlt két évben a kormány kemény megszorító programot vitt véghez, csökkentek a reálbérek, miközben szárnyal az infláció, s az egyik legmagasabb Európában: júniusban 35,05 százalékos volt.
Mindeközben Erdoğan – mivel Törökország a NATO egyik legfontosabb tagja – kötelezettséget vállalt arra, hogy hazája védelmi költségeit 2035-re a GDP öt százalékára emeljék, ami a hadi kiadások jelentős emelését jelenti, s ez újabb kemény tehertétel az ezer sebből vérző büdzsé számára.
„Jeruzsálemi szövetségre” törekszik a török elnök
Erdoğan elnök a hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) ankarai zárt ülésén hirdette meg új külpolitikai koncepcióját, a törökök, a kurdok és az arabok szövetségét. Ezzel a – ahogy ő nevezi - „jeruzsálemi szövetséggel” terjesztené ki hazája befolyását a teljes Közel-Keletre. Rusen Çakir török újságíró, az AKP szakértője a Medyascope elemző platformon ezt úgy kommentálta, hogy Erdoğan egy olyan „új-oszmán” víziót vázol fel a régió számára, amelyben hazája játszaná a vezető szerepet.
Erdoğan szerint a törökök, kurdok és arabok közösen formálták a régiót: Bagdad, Damaszkusz, Aleppo, Jeruzsálem, Isztambul és Ankara „közös örökségük részét képezi. „A Kínai-tengertől az Adriai-tengerig” terjedt a közös befolyási övezet. Amikor a törökök, kurdok és arabok egységben voltak, mindig győztek. Amikor a Nyugat megosztotta őket, mindig vesztettek. Most egy új „jeruzsálemi szövetség” jön létre, hangoztatta.
A koncepciónak akad azonban egy pontja, amit az AKP híveinek is meg kellene magyaráznia: miért állapodott meg a több mint 40 éve dúló kurd háború befejezéséről a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) alapítójával, Abdullah Öcalannal? A kérdés azért is megalapozott, mert a két és fél évtizede börtönben őrzött PKK-vezért gyermekgyilkosként, a török nép legnagyobb ellenségének állították be. S ugyanezt a retorikát alkalmazták évtizedeken át a török hadsereg által rendszeresen légicsapásokkal sújtott PKK-val szemben is. A Kurdisztáni Munkáspárt eddig mindenesetre tartja is magát a megállapodáshoz, pénteken Észak-Irakban leadta az első fegyvereket.
Erdoğan egyértelművé tette, hogy Törökország regionális érdekei saját határain túl nyúlnak. A kormányhoz közeli, angol nyelvű Türkiye Today újság szerint Erdoğan beszéde stratégiai irányváltást jelent, mivel Törökország dél és a Közel-Kelet felé kívánja kiterjeszteni befolyási övezetét.
A török elnök Izraelt tartja fő regionális ellenfelének. Az izraeli kormány, amely Erdoğannal a gázai háború miatt állandó konfliktusban áll, attól tart, hogy Törökország a határáig is eljut, legalábbis abban az értelemben, hogy a szíriai vezetés számára is megkerülhetetlen szereplő lesz. Erdoğan viszont azzal vádolja az izraelieket, hogy Törökország déli határig akarnak előrenyomulni.
Erdoğan Izrael-ellenes politikáját támogatja a PKK vezetője, Öcalan is: az ankarai kormánnyal folytatott tárgyalások során kijelentette, hogy Izrael a kurdokat akarja felhasználni Törökország ellen. Izrael 30 éve ígér saját államot a kurdoknak. Azonban időközben a régióban a hatalmi egyensúly Törökország felé billent – állította a PKK vezetője.
Erdoğan politikájának azonban van egy fontos belpolitikai eleme is. A kurdok felé való nyitás mögött az a szándék állhat, hogy idővel a kurd DEM pártot szeretné megtenni az AKP koalíciós partnerének. Hogy ezt miként fogadja el a törökországi kurd lakosság, amelyet folyamatosan a kurd párt ellen hergelt a kormányzati média, az megint csak más kérdés.
