Egészen hihetetlen, de vannak olyan fafajok, amelyek nem javítják, hanem a hőség hatására jelentősen rontják a városok levegőjét – írta meg a National Geographic. A tanulmány, amelyre hivatkoznak, a Science Advances oldalon jelent meg, és azt a kutatást ismerteti, amelynek keretében egy kutatócsoport azt mérte fel, hogy egyes fafajoknak milyen hatásuk van a levegő minőségére. A fák által kibocsátott illékony szerves vegyületek (VOC) mennyiségét, illetve az egyes vegyületek típusát mérték meg. Különösen az igen nagy reakcióképességű izoprénnel foglalkoztak, mivel ezt minden fa kibocsátja, de fajonként nagyon eltérő mértékben. Ezek a vegyületek pedig kulcsfontosságúak a felszínközeli ózon kialakulásában. A kutatók Pekingben végeztek méréseket, és összesen 766 illékony vegyületet azonosítottak, ezek közül 199 biztosan a városban került a levegőbe.
Bár az összes illékony vegyület alig tizedét bocsátják ki a növények (a többi emberi eredetű), ez a tíz százalék mégis nagyon fontos, mivel ezek adják a városi levegőben az ózon kialakulásáért felelős vegyületek több mint felét.
A cikkel kapcsolatban megkerestük Gubacsi Attila Zoltán kertészmérnököt, hogy segítsen megérteni, vajon ez azt jelenti-e, hogy egyes fafajok valóban kifejezetten károsak lehetnek a városi levegő minőségére. „A National Geographic nemrég megjelent, »Nem minden fa javítja a városi levegőt« című írása fontos és érdekes témát hozott elő, a cím azonban kissé félrevezető lehet. Azt a benyomást keltheti, mintha bizonyos fák önmagukban rontanák a levegő minőségét, pedig a helyzet ennél jóval összetettebb” – nyugtatott meg a szakember.
„Ha városi fáról beszélünk, többnyire ugyanazok a pozitív hatások kerülnek elő: árnyék, hűtés, oxigén, porfogás, biodiverzitás – jogosan. Egy jól megválasztott, egészséges fa ma talán az egyik leghasznosabb dolog, amit egy forró városi utcába tehetünk. Csakhogy a fa ennél jóval bonyolultabb élőlény. Nemcsak vizet párologtat és szén-dioxidot köt meg, hanem különféle illékony szerves vegyületeket is kibocsát a levegőbe. Ezek közül az egyik legismertebb az izoprén, ami egy teljesen természetes anyag, és valóban vannak olyan növényfajok, amelyek meleg, napos időben kifejezetten sokat juttatnak a levegőbe. De vajon miért? A növény valószínűleg nem véletlenül »pazarol« erre energiát. Az izoprén többek között segítheti a levelet a hőstressz és az oxidatív terhelés elviselésében.
Magyarul: amikor nekünk már nagyon melegünk van, a fának is, és bizonyos fák ilyenkor több izoprént termelhetnek. De ettől még nem a fa csinálja a szmogot!” – tette világossá Gubacsi Attila Zoltán.
Mint elmondta: a fa nem ózont bocsát ki. Nem „termel” mérges gázt, és nem válik környezetszennyezővé. A probléma akkor alakul ki, amikor a növények természetes izoprénkibocsátása kölcsönhatásba lép a városi levegő más összetevőivel. A közlekedésből, fűtésből és különböző égési folyamatokból nitrogén-oxidok kerülnek a levegőbe. Ha ehhez hozzávesszük a nagy meleget és az erős napsütést, beindulhat egy olyan fotokémiai folyamat, amelynek egyik eredménye a felszínközeli ózon kialakulása. Ezért nem igazán szerencsés úgy fogalmazni, hogy „bizonyos fák rontják a levegőt”. A kérdés a klímaváltozás miatt vált különösen fontossá, hiszen minél melegebb a levegő, számos növény annál több izoprént bocsáthat ki. Közben a hőség és az erős napsugárzás is kedvez azoknak a kémiai reakcióknak, amelyekből felszínközeli ózon keletkezhet. Vagyis egy forró nyári napon több negatív folyamat egyszerre hat ugyanabba az irányba.
Ez első hallásra akár úgy is hangozhatna, hogy akkor talán óvatosabban kellene fákat ültetnünk, de a kertészmérnök szerint nem kevesebb fa kell, hanem jobb döntések. A városainknak ugyanis egyre több árnyékra lesz szükségük. Egy nagy lombkoronájú fa alatt egészen más mikroklíma alakulhat ki, mint néhány méterrel arrébb, a tűző napon.
A fák párologtatnak, árnyékolják a burkolatokat és az épületeket, élőhelyet adnak, segítik a csapadékvíz kezelését és mérséklik a városi hőszigetet. Ezeket a „szolgáltatásokat” pedig hiba lenne feladni azért, mert közben felfedeztünk egy újabb szempontot.
Gubacsi Attila Zoltán közölte: a tanulság inkább az, hogy a fafajválasztás sokkal összetettebb szakmai kérdés, mint korábban hittük. Ma már nem elég azt kérdezni, hogy az adott fafaj gyorsan nő-e, bírja-e a szárazságot, nem nyomja-e fel a járdát, és mennyi levelet kell majd összeszedni alóla. Ma már azt is érdemes vizsgálni, hogy a faj mekkora lombkoronát nevel, mennyi vizet igényel, mennyi ideig élhet az adott helyen, milyen ökológiai értéket képvisel, mennyire allergén – és bizonyos városi környezetekben azt is, milyen illékony szerves vegyületeket bocsát ki. Ettől még nincs „jó” és „rossz” fa, csak jó és rossz helyre ültetett fa.
Egyszerűen csak jogokat kell adni a fáknak – Végveszélybe sodorja a budapesti zöldfelületeket az aszályUgyanakkor ezek a növények által kibocsátott vegyületek egészen más szerepet is játszhatnak a légkörben – tért át egy másik szempontra a kertészmérnök. „Miután a levegőbe kerülnek, különféle kémiai reakciókon mennek keresztül. Az átalakulásuk során olyan apró részecskék keletkezhetnek, illetve növekedhetnek tovább, amelyek később akár a felhőképződésben is szerepet kaphatnak. Ezekre a parányi részecskékre vízgőz kondenzálódhat, így alakulnak ki a felhők apró cseppjei. Persze ebből még nem következik az, hogy ha több fát ültetünk, másnap esni fog, a légkör működése ennél sokkal bonyolultabb. De azt ma már elég biztosan tudjuk, hogy az erdők és a légkör között folyamatos kémiai kapcsolat működik.
A növények nem passzív tárgyak a tájban, hanem aktív szereplői a légköri folyamatoknak.”
A szakember úgy gondolja: itt az ideje másként beszélni a városi fákról, amelyek egy komplett élő rendszer részei, ezért a jövő városi fásításának sem egyszerűen arról kellene szólnia, hány példányt sikerült elültetni. Ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogy milyen városi ökoszisztémát építünk velük. „A fa ugyanis nem utcai bútor, és nem is egyszerűen egy zöld napernyő. Élő kémiai rendszer, vízpumpa, klímaberendezés és ökoszisztéma egyszerre. Talán éppen ezért ennyire nélkülözhetetlen.”
Az erdő nem díszlet, hanem társ: a természetkapcsolat sokkal több, mint egy túra vagy mezítláb járkálni a fűben