„Olyan családokat láttam, amelyek az utolsó pénzüket gyűjtötték össze a magánorvosra”

„A magánellátás biztosan gyorsabb, de a gyors időpont önmagában nem garantálja, hogy a beteg a panaszának megfelelő szakemberhez jut” – állítja a Szike podcast friss adásában Vizi András gyermeksebész-traumatológus. Szerinte a beteg könnyen elveszhet a kínálatban: előfordulhat, hogy gyorsan kap vizsgálati időpontot, de nem ahhoz az orvoshoz kerül, akire szüksége volna.

Kirschner András, a Swiss Medical alapítója és orvosigazgatója úgy fogalmazott: a pénz elsősorban időt vásárolhat. Aki ki tudja fizetni a magánszakorvosi vizsgálatot, a laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatot, akár hónapokkal hamarabb eljuthat a diagnózisig. Ennek szerinte egyes gyorsan előrehaladó betegségeknél a kezelés lehetőségeire is hatása lehet, de a bizonytalanságban töltött idő lerövidítése önmagában is sokat jelenthet a betegnek.

Mindketten azt tanácsolták, hogy új panasz esetén a beteg lehetőleg a háziorvosánál kezdje az ellátást. Ha már gondozott beteg, akkor a kezelőorvosa segíthet kijelölni a következő lépést. Vizi András szerint különösen fontos, hogy legyen valaki, aki összefogja a beteg útját. Egy saját döntés alapján elvégzett magánlabor vagy MR-vizsgálat után ugyanis továbbra is szükség van olyan orvosra, aki értelmezi az eredményt, és megmondja, merre kell továbblépni.

Az utolsó fillérjeiket viszik

Vizi András 2013-tól az állami munka mellett magánrendelést is folytatott. Elmondása szerint a kezdeti 12 ezer forintos vizitdíjak óta egyes helyeken már 60-70 ezer forintot is elkérnek egy rövid szakorvosi vizsgálatért. Egyetlen vizsgálat azonban soha nem elég, gyakran külön vizitdíj bánja a laborlelet, gyógyszerfelírás intézését vagy csak a beteg kérdéseinek megválaszolását.

– Olyan családokat láttam, amelyek – és ez nem túlzás – az utolsó pénzüket összekuporgatták, hogy el tudjanak hozzám jönni – mondta. Emiatt nem ért egyet azzal, hogy magánellátásba csak az megy, aki azt könnyen megengedheti magának. Szerinte sokan kényszerből fizetnek, és éppen nekik jelent aránytalanul nagy terhet a vizsgálat ára.

(Például a felnőtteknek egy térdprotézisnél már nem néhány tízezer forintos vizsgálati díjról van szó. A műtét, az implantátum, a kivizsgálás és a rehabilitáció magánúton reálisan legalább 3-5 millió forintos kiadással járhat, prémiumimplantátummal még ennél is többe. Ugyanezen beavatkozásért a társadalombiztosított beteg közvetlenül nem fizet, csakhogy a NEAK-adatok szerint 2026-ban országosan átlagosan tíz hónapot kellett várni térdprotézisre, és az egyes intézmények között akár évekre rúgó eltérés is előfordul.) 

„Amikor én felhagytam a magánrendeléssel, nagyon ki voltam égve, nagyon sok dolog hárult rám (...), és akkor húztam egy vonalat.” Az államiba való visszatérése mellett szólt az is, hogy a súlyos, többszörös sérülést szenvedett gyermekek legmagasabb szintű ellátását csak a közfinanszírozott nagy centrumok képesek biztosítani. A két munkahely között megoszló figyelmét teljes egészében erre akarta fordítani, annak ellenére, hogy állítása szerint ezzel havonta másfél-kétmillió forint jövedelemről mondott le.

A magánleletet elfogadják, de beutalót nem adhatnak

Ha egy magánvizsgálaton daganatgyanú merül fel, a Swiss Medicalnál kivizsgálási tervet és szükség esetén konkrét szakemberre vagy állami intézményre vonatkozó javaslatot adnak – mondta Kirschner András. A szolgáltató ugyanakkor nem tud az állami rendszerben kötelezően elfogadandó beutalót kiállítani, ezért arra a betegnek rendszerint a háziorvosától van szüksége. Kirschner András ugyanakkor azt mondta, saját szolgáltatásaikból nem ismer olyan esetet, amikor egy megalapozott daganatgyanúval vagy szövettani lelettel jelentkező beteget az állami intézmény pusztán azért utasított volna el, mert a kivizsgálása magánban kezdődött. Vizi András ugyanezt tapasztalta a gyermekellátásban: a magánból érkező leleteket elfogadják, és a szükséges ellátást megkezdik.

Egy vizsgálat megismétlése ugyanakkor szakmailag indokolt lehet. Vizi András szerint ultrahang esetében különösen sokat számít a vizsgálatot végző szakember tapasztalata, ezért kétes leletnél új vizsgálatra lehet szükség. Hangsúlyozta: ez nem a betegút lassítását, hanem a diagnózis pontosítását szolgálja. A gyermektraumatológus elmondta, hogy nem sürgős mozgásszervi panasz esetén maga is tájékoztatja a szülőt: az állami MR-vizsgálatra akár hónapokat kell várni, míg magánban néhány napon belül elkészülhet. Ezt lehetőségként jelzi – hangsúlyozta, és azt is hozzátette: „azt nem tudom, jogilag én mondhatok-e ilyet a szülőnek, de adott esetben egy kész lelet gyorsítja a nem akut esetek ellátását is”. 

Mikor etikátlan a magánrendelésre küldés?

Kirschner András szerint az orvos akkor jár el megfelelően, ha elmondja, milyen vizsgálatra van szükség, az mennyi idő alatt érhető el az állami ellátásban és milyen lehetőséget kínál a magánszektor. Más a helyzet, ha a közellátásban dolgozó orvos olyan beavatkozásra irányítja saját magánrendelésére a beteget, amelyet az állami munkahelyén is el tudna végezni.

– Akkor nem viselkedik etikusan: jövedelemkiegészítés miatt kiszívja az állami ellátórendszerből a beteget – mondta.

Vizi András úgy fogalmazott, orvosként ugyanazt a szakmai minőséget kell nyújtania mindkét rendszerben. – Az ember személyisége attól nem változik meg, hogy átmegy a magánellátásba – mondta. Szerinte etikátlan, ha valaki az állami munkahelyén szándékosan gyengébben dolgozik azért, hogy a betegeket a magánrendelésére terelje. Ugyanakkor az egyedi esetek megítélése nehéz: ugyanaz a magánvizsgálatra szóló javaslat lehet szakmailag indokolt, és szolgálhatja az orvos anyagi érdekét is.

A betegek számára ezt az információs különbség miatt nehéz felismerni. A két orvos ezért azt javasolta, hogy nagyobb beavatkozás előtt a beteg kérdezze meg: valóban szüksége van-e rá, mennyi ideig várhat egészségkárosodás nélkül, és mennyibe kerül a teljes ellátás az utókezeléssel együtt. Drága műtét előtt érdemes második orvosi véleményt kérni. Ha a várakozás alatt romlik a beteg állapota, keresse fel ismét a háziorvost vagy a kezelőorvost; súlyos állapotromlás esetén pedig az ügyelethez, a sürgősségi ellátáshoz vagy a mentőszolgálathoz kell fordulni.

Vizi András szerint a két rendszer egyik közös hiányossága az idő és az érthető tájékoztatás. Úgy fogalmazott, a beteg sokszor azért érzi magasabb színvonalúnak a magánellátást, mert ott több idő jut a magyarázatra. – Igen, nekem is volt szövődményem, én is rontottam el esetet, de odamentem a szülőhöz, és elmondtam, hogy ez történt. Ezek a lehetőségeink, így tudjuk helyrehozni – mondta. Szerinte az őszinteség hiánya megbontja az orvos és a beteg közötti bizalmat, függetlenül attól, hogy az ellátásért közvetlenül fizetnek-e.