A Csinibaba (mármint a film) óta mindenki tudja, mi az a VIT. A Világifjúsági Találkozó. Amit 1962-ben Helsinkiben – a moziban szigorúan s-sel mondták –, 1951-ben pedig Kelet-Berlinben tartottak. A béketábor Woodstockja volt a Creedence, Hendrix, Joplin, a Who vagy a Ten Years After nélkül.
Alighanem a Berlini Rádió Tánczenekarával. Meg 104 ország több százezer fiataljával, köztük 1400 magyar küldöttel.
A CIA kitalálta: a kommunista dzsemborira rá kell szervezni egy hasonló nyugat-berlini bulit, amely elviszi a show-t. A Harlem Globetrotters fellépését választották. A kosárcirkusz úgyis európai turnéra ment (14 országban 76 meccset játszott veretlenül).
Nyugat-Berlinben hozzácsapták Jesse Owenst. Az 1936-os berlini olimpia négyszeres aranyérmesét, akitől Adolf Hitlert kirázta a hideg, a Harlem vendégjátékának egyik szünetében helikopter tette le tizenöt évvel korábbi sikerei színhelyén, az Olimpiai stadionban, ahol 1951. augusztus 22-én – hetvenöt esztendeje – 75 052 fizető nézőt jegyeztek.
A plakátokon az állt: „Nézd meg Jesse Owenst és a csodaötöst!” Berlin nyugati fele vette az adást, özönlött a tömeg az arénába, mindenki tudta, hogy nem verik át a palánkon. A Globetrotters busza alig jutott el a stadionba, az utcákon a sokaság a „fekete varázslókat” várta és ünnepelte. Abe Saperstein, aki negyedszázaddal korábban alapította a labdás artistaparádék klubját, zavargástól tartott, mert az Államokban még tort ült a fajgyűlölet, a harlemi zsonglőröket sok helyütt nem fogadták a szállodák, nem szolgálták ki az éttermekben és az üzletekben, sőt nem egyszer leköpdösték őket.
Így születhetett meg a nyugat-berlini helyszíni tudósítás drámai mondata:
„A kosárlabda-történelem legnagyobb tömege gyűlt össze a volt náci fővárosban, hogy megnézzen egy csupa négerből álló csapatot, amelyet egy zsidó alapított.”
Dean Acheson amerikai külügyminiszter ezekkel a gondolatokkal támogatta a Globetrotters turnéját: „A minisztérium nyomon követte a Harlem Globetrotters fejlődését, és elismeri értékeit. Tagjai a jóakarat nagykövetei lehetnek, különösen azokban az országokban, amelyek kritikusan viszonyulnak az Egyesült Államok feketékkel szembeni bánásmódjához.”
A show persze óriási volt. Miként a Der Spiegel jellemezte: „Burleszk, mégis a legmagasabb színvonalú kosárlabda.”
Ezért a látványért az amerikai fehérek közül is rengetegen megőrültek. Akár nemsokára a rock and roll „feka” bálványaiért. A Globetrottersben Marques Haynes volt Little Richard, Reece „Goose” Tatum meg Fats Domino. A berlini bemutató után azt írták Tatumról: „Amikor kinyújtja a karjait, amelyek hosszabbak és hajlékonyabbak, mint a kúszónövények, vajon inkák játszanak-e a királyságukban, vagy afrikai boszorkányok végeznek-e mágikus szertartásokat egy napot jelképező labdával?”
Azok, akik az Olimpiai stadion gyepét befedő rétegelt lemezen sziporkáztak – elvégre Kicsi Ricsiék is brillíroztak lemezen –, korántsem csupán bohóckodtak. A Haynes, Wilbert King, Louis „Babe” Pressley, Ermer Robinson, Tatum kezdő ötössel 1948. február 19-én legyőzték a profi bajnok Minneapolis Lakerst. A chicagói meccsen a korántsem magányos Robinson 17 823 néző előtt dobta a győztes kosarat a záró dudaszó pillanatában (61:59).
Chicago déli részén a színes bőrűek az utcára rajzottak megünnepelni, hogy a fekete cirkusz bűvészei felülmúlták a világ (addig) legjobb kosárlabdacsapatát.
Egy évvel később, 1949. február 28-án a visszavágó nem volt visszavágó, mert – ezúttal 20 046 néző jelenlétében – megint a Harlem győzött (49:45).
Harlem Globetrotters Budapesten - Több mint cirkuszA társulat az 1951/52-es szezonban 333 mérkőzést nyert meg, és csupán nyolcat veszített el. Világ körüli turnéján összesen 3 millió néző előtt játszott és 120 700 kilométert tett meg. Az ötvenes években – 1951 és 1960 között – 3300 meccséből 58 találkozón maradt alul. Majd 1961 és 1970 között 5051 találkozóból csak hetet nyertek az ellenfelek.
Közben a Harlem ihletett művészei úgy bántak a labdával, mint Rodolfó a kártyával, s hozzá hasonlóan ötvözték a virtuozitást a humorral. Magyarországon is mulattattak fénykoruk idején (1961-ben).
Sőt 1959-ben a moszkvai Lenin stadionban kilenc meccset játszottak sorozatban. De még ez is semmi ahhoz képest, hogy Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára kollektív Lenin-renddel tüntette ki a kivételes kompániát.
Amikor a Harlem Barcelonában járt, a Mundo Deportivo azt írta 1951. július 11-én: „Nem valószínű, hogy valaha is láthatunk még olyan fergeteges kosaras előadást, amilyet ez a fekete együttes nyújtott.” Másutt így definiálták a Globetrotterst: „A csapat, amely megváltoztatta a világot.”
Berlinben még a világ ifjúságát is legyőzte.

