Sport vagy zene. Az USA-ban szomorú kinyilatkoztatás volt a XX. században az afroamerikai közösségben, hogy kizárólag ez a két esélye van a gettóból kitörésre az ifjú feketéknek. Hogy ennek mi az oka, az megér egy külön cikket, annyi mindenesetre biztos, hogy a közösség rengeteg legendás zenészt és kivételes sportolót adott a nagyvilágnak.
A majd 100 éves világhírű Harlem Globetrotters rendre nagy sikerrel turnézza végig a világot, ahol látványos zsákolásokkal, trükkökkel és vicces színházi elemekkel szórakoztatják a nézőket. Ennél azonban kulturálisan is jóval többről van szó: a szórakoztató együttesnek komoly szerepe van a fekete egyenjogúság kivívásában és közvetve a hiphop-zene népszerűvé válásában is.
A név megtévesztő: a csapatot Chicagóban alapította pár helyi srác, akik főleg nagyvárosok klubjait járva léptek fel sportos előzenekarként, kosárlabdát pattogtatva a táncparketten! Egészen addig, amíg le nem csapott rájuk Abe Saperstain kosárlabdarajongó üzletember, aki néhány apró, de parádés változtatással globális vándorcirkusszá varázsolta a társaságot. Tőle származik a Harlem Globetrotters név, úgy gondolta: a feketékből álló csapat imázsához tökéletesen passzol Harlem, az afroamerikai kulturális központ. Beruházott a védjeggyé vált, és a mai napig változatlan, piros, fehér, kék csíkos mezekre és kész is volt a sikerrecept.
Az indianai kosárlabdacsapat felemelkedése magával hozza a társadalmi konvenciók újragondolását is. Főszerepben: Gene Hackman
A csapat egyre nagyobb hírnévre tett szert: a gettók betonflaszterén edződött srácok olyan látványos elemeket és atletikus megoldásokat vittek a játékba, ami teljesen új volt a nézők és az ellenfelek számára is. Amikor a csupán színházi produkciónak számító Globetrotters legyőzte a profi NBA- csapatot, a Minneapolis Lakers-t, a liga eltörölte az érvényben lévő rasszista szabályt, így a kizárólag fehér játékosokból álló bajnokságban végre megmutathatták tehetségüket a fekete kosarasok is.
Noha a Harlem Globetrotters ma már főként egy látványos show, méltán lehet büszke történelmére és úttörő szerepére. Itt kezdte pályafutását Wilt Chamberlain, a későbbi legendás NBA-center. A csapat példásan képviselte az afroamerikai közösséget világszerte: úgy turnézott, akár egy zenekar, bebizonyítva egy ellenséges korban, hogy a minőségi szórakoztatás, legyen az sport, zene, vagy film, nem faji kérdés. A Globetrotters nélkül, lehet, hogy további hosszú évtizedeket kellett volna várni egy Michael Jordanre vagy Lebron James-re – s a komplett popkultúra is egészen másként alakult volna.
Napjaink egyik leghíresebb kosárlabda-sztárja,a kétszeres NBA MVP és bajnok Stephen Curry. Nemcsak őt láthatjuk a képernyőn: felesége, Ayesha saját főzőműsorával nagy sikert aratott a tengerentúlon, és a Food Network csatornán már itthon is bepillanthatunk a sorozatba. Ayesha Curry nem üresfejű kellékfeleség: profi szakács, így izgalmas receptekből nincs hiány. Az Ayesha konyhája főzőműsor emellett igazi családi sorozat, amelyben a finom ételek elkészítése közben belefér a gyerekekkel való bolondozás vagy az élsportoló férjjel való csipkelődés.
A nyolcvanas évek végére egyre népszerűbbé vált a hiphop-zene és az ahhoz tartozó életstílus: breaktánc, graffiti és az utcai sportok. A hiphopot hallgatókat többnyire jellegzetes öltözékükről – bő nadrág, nagyméretű pólók, feltűnő aranyláncok, stb. – könnyedén felismerhetőek voltak. Egyes ruhadarabok és cipők ikonikussá váltak: ilyen volt az Adidas Superstar, amelyhez a Run–DMC nevű együttes írt ódát My Adidas címmel. Az NBA népszerűsége a tévéközvetítéseknek köszönhetően, a kilencvenes évekre ugrásszerűen megnőtt. Olyan szupersztárokat termelt ki, mint Michael Jordan, Magic Johnson vagy Scottie Pippen – de még az olyan „trash-sztárok” is világhírűek tudtak lenni, mint az agyontetovált botrányhős Dennis Rodman. A divatkedvelők is megőrültek kosárlabdáért: Michael Jordan Air Jordan nevű cipőmárkáját a mai napig kultikus imádat övezi.
És persze megérkezett Hollywood: a kosárlabdafilmek egyik nagy klasszikusa a fekete egyenjogúság témakörét feldolgozó A legjobb dobás 1986-ból, a kilencvenes évekre viszont már futószalagon készültek a tematikus művek. A legismertebbek közül való a Zsákolj, ha tudsz Woody Harrelsonnal és Wesley Snipes-szal, és persze a Michael Jordan főszereplésével készült élőszereplős-animációs kasszasiker, a Zűr az űrben. Külö kapóra jött, hogy a hiphop-előadók boldogan készítettek zenét a kosárfilmekhez: A játék ördöge című filmhez például a Public Enemy csinált albumot, a Harlemi ziccer című filmben pedig fel is tűnik a vásznon Tupac Shakur, az 1996-ban meggyilkolt hiphop-legenda. Sőt, bármilyen furcsa is, Leonardo DiCaprio karrierének fontos mérföldköve volt az 1995-ös Egy kosaras naplója. A kétezres évek emblematikus filmje a témában a Carter edző.
S ha már sport, zene és Harlem: a szintén harlemi születésű rapmogul, P. Diddy vevőként érdeklődik a Carolina Panthers amerikaifutball-csapat iránt. Jay-Z, a New York-i hiphop-király tulajdonosként feszít feleségével, Beyoncéval a Brooklyn Nets kosárcsapat lelátóin, de sorolhatjuk a zeneileg is óriási presztízsű Superbowl-koncert fellépőit: Prince, Michael Jackson, vagy a fent már említett Beyoncé.
Az NBA népszerűsége ma is töretlen, a kilencvenes évek sztárjai pedig üzletemberként és szereplőként a popkultúra alakítói. Egyrészt a róluk szóló dokumentumfilmekkel, könyvekkel és dalokkal, másrészt a lehető legváratlanabb módokon. A jelen egyik legnagyobb hiphop-sztárja, Kendrick Lamar például szövegeiben nemes egyszerűséggel csak úgy fejezi ki, hogy ő mindenki fölött áll, hogy Michael Jordannek nevezi magát. És akkor el is jutottunk a kosárlabdától a nyelvészetig.
Infó: Harlem Globetrotters, április 10., 19:00, Papp László Budapest Sportaréna
