A fővároson belül nem csupán társadalmi és jövedelmi viszonyokban van jelentős különbség Pest és Buda között, hanem a hőségben is. A mérések szerint a különböző városrészek hőterhelés-eltérése (átlagos felszínhőmérsékletének különbsége) nagyobb, mint amekkora hőmérséklet emelkedést a klímamodellek a század közepére a város egészére előrejeleznek. Az átlaghőmérséklet Budapesten 2058-ra 6 °C-kal emelkedhet, míg a budai és pesti oldal közötti különbség már most 6,8 °C-os. A hőterhelés csökkentése immáron nem csak éghajlati, hanem városszerkezeti és felszínborítási kérdés is.
A részben uniós forrásból megvalósuló, a városi klímaadaptáció lehetőségeit vizsgáló „Városi Eső” projekt részeként a fővárosi Klíma- és Környezetügyi Főosztály közreműködésével készült hőhullámokra fókuszáló sérülékenységi vizsgálat eredményét összekapcsolták a műholdas felszínhő és léghőmérséklet adatokkal, illetve a sérülékeny lakossági korcsoportok területi elhelyezkedésével.
Az adatokból összeállt hőhullám eredménytérképeken jól kirajzolódnak a magas sérülékenységű belvárosi területek, a Hungária körút és a Múzeum körút közötti IX., VIII., VII., VI., és XIII. kerületi városrészek, valamint a külső pesti kerületek közül Csepel lakótelepi, sőt kertvárosi részei.
A budai oldal látványosan alacsonyabb sérülékenységű. A különbség elsősorban annak köszönhető, hogy a főváros pesti oldalán, a külvárosokban kisebb kiterjedésű és kevésbé beerdősült zöldfelületek találhatók, ugyanakkor több a szinte teljesen burkolt, nagyobb ipari és barnamezős terület, illetve jóval több a forgalmas közlekedési főút és csomópont. Ehhez képest a budai oldalon kevesebb a burkolt terület, illetve védett erdőkkel szegélyezett. Jelentős hűsítő hatása van a Dunának is, amely akár 6 fokkal is csökkentheti környezetének hőmérsékletét. A ferihegyi repülőtér nagy kifutópályái és forgalma viszont erősen növeli.
„A globális szimulációk szerint 2058-ra várhatóan 3 fokkal növekedik a Föld átlaghőmérséklete. A globális felmelegedés hatásai azonban a Európában és azon belül a nagyvárosokban sokkal nagyobbak.
Budapesten az átlaghőmérséklet várhatóan 6 fokkal lesz magasabb a század közepére, mint idén” – mutatott rá Szabó Péter éghajlatkutató a fővárosi Klímavédelmi, Közlekedési és Városfejlesztési Bizottság legutóbbi ülésén.
Mindezt súlyosbítja, hogy a század közepére megnyúlnak a forró időszakok. A szimulációk szerint évente 15-25-tel lehet több hőségriadós napunk, mint 2024-ben, amikor Budapest belterületen 27 harmadfokú hőhullámos nap volt.(Ez több mint négyszerese az 1991-2020-as átlagnak.) 2058-ra már két hónapot vihet el a hőségriadós időszak a nyárból. Az idén 11 napon dőlt meg a korábbi melegrekord.
A legnagyobb mértékű növekedés a következő évtizedekben mindenfajta modellezésben a pesti oldalon várható. A vizsgálat készítői kiemelik, hogy a trópusi éjszakák száma 12-26 nappal nőhet. Kissé meglepő módon az V. kerületben kevésbé emelkedik, mint másutt, de a város legmelegebb része a belváros marad. A 20. század eleje óta egyébként 21 nappal nőtt a trópusi éjszakák száma. 2024-ben már 56 trópusi éjszakával kellett megbirkóznunk. A ma még rendkívülinek tekintett hőség hamarosan rendszeres nyári üzemállapottá válik.
A felszínhőmérséklet 1985 és 2025 közötti változását mutató adatok szerint Budapest túlnyomó részén 3–5 °C-os emelkedés mérhető, a külső pesti kerületek egyes – jellemzően újonnan beépült – területein még több, 6 °C feletti. Eközben a budai hegyvidéken nagyrészt stagnált.
A negyven év alatt mért változás mértéke nagyobb, mint a klímamodellekben jelzett várható hőmérséklet növekedés. A térbeli mintázata pedig arra utal, hogy a felmelegedés nagy részét helyben, beépítéssel és felszínborítás-változással mi magunk állítottuk elő. Budapest évente megjelenő környezeti állapotértékelése azt is rögzíti, hogy a „főváros pesti oldalának meghatározó részén 3-7 °C-kal magasabb az átlaghőmérséklet, mint a városkörnyéki területeken”. Bár ezt az agglomeráció fokozódó beépítése felülírhatja.
A hőtérképek és a sérülékenységi modellezési eredmények arra is rámutatnak, hogy a városi hőmérsékletet leginkább a felszínborítottság, ezen belül is a zöldfelületek minősége, a burkolt felületek nagysága, a beépítettség aránya és ezzel összefüggésben az átszellőzési lehetőségek megváltozása befolyásolja. Az erdők és vízfelületek egyértelműen csökkentik a hőmérsékletet. A város parkok akár 7 fokkal is mérsékelhetik a forróságot a környező területeken. Hong Kongban 25 százalékról 40 százalékra növelték a fák arányát a városban, ami 0,5 °C-os nappali átlaghőmérséklet-csökkenéshez vezetett. Japánban 20 százalékos növelés a legmelegebb nyári időszakban 2,27 °C-os hűlést eredményezett. A zöld tetők hatása kissé vitatottabb, de a Berlinben és Madridban alkalmazott modell szerint intenzív zöldtetőkkel 0,2-1 °C-kal csökkenthető az utcaszint hőmérséklete.
Szabó Gábor a bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban említett egy érdekes modellszámítást, miszerint ha a belvárosi háztetőket fehér borítással látnák el, ez önmagában 10-15 fokkal csökkentené a tetők felszíni hőmérsékletét, de a földtől két méteres magasságban is visszavehet néhány fokot.
(Történelmi városokban ez jelentősen megváltoztatná a városarculatot.) De azt is felvetette, hogy a faültetés mellett sokat segíthet, ha az utcák, közterek fölé napvitorlákat feszítenének, így nem forrósodna át a burkolt felület.
A városi eső projektben hozott példák szerint már az is segít, ha az útburkolatot lecserélik. Torontóban például nyáron, délben 8 °C-os felszíni hőmérséklet-csökkenést értek el azzal, hogy a fekete aszfaltot világos betonra cserélték. Sajnos a visszaverődő fény miatt az erős napsütésben zavaró és balesetveszélyes is lehet a fehér felület. A fehér, világos „hideg felszínek” használata az athéni kísérletben nyáron 6,5 fokkal csökkentette az átlagos hőmérsékletet.
A fehér tető lehetne a legolcsóbb klímaberendezés, amely számos előnye mellett milliárdokkal mérsékelheti az energiafogyasztástAz éghajlatkutató arra is felhívta a figyelmet, hogy a hűtésre használt klímaberendezések kültéri egységei fűtenek, ami szintén szerepet játszik a belváros magasabb hőmérsékletében. Ráadásul a hőségriadós napok számának emelkedésével a klímák száma is nő, amelyek intenzív használata azután tovább emeli a külső hőmérsékletet. Budapesten az országos átlagnál ugyan több a klíma – a lakások 37 százaléka hűthető, míg az országos átlag 28 százalék –, de Szegeden 40 százalék feletti az arány.
A főváros még ebben az évben indít egy vizsgálatot egy újabb európai uniós projekten belül, amely a legrosszabb forgatókönyv, az RCP 8.5 (négy fokos globális emelkedés) alapján modellezi az éghajlatváltozás hazai hatásait. A klímafőosztály tervei között szerepel továbbá egy intézményi belső-hőmérséklet-növekedés mérés is. Első körben a fővárosi szociális intézményekben, például idősotthonokban mérnék fel a belső terek hőterhelését. Egy folyamatban lévő másik uniós projekt részeként pedig sérülékenynek számító lakossági csoportok bevonásával a hőséghullámok hatásainak mérséklését célzó beavatkozásokat valósítanak meg a VIII. kerületben.
