A bibliai mondás szerint „aki a szegények elől elveszi a kenyeret, az olyan, mint aki megöli a felebarátját”. Így járt el a NER egyik szégyenletes kreálmánya, az Élelmiszermentő Központ (ÉMK) Nonprofit Kft. is, amelynek életre hívása, állításukkal szemben, nem valóságos társadalmi igényeket elégített ki, s eleve alkalmatlan volt arra, hogy a nevében rejlő feladatot ellássa.
Az Orbán-kormány 2022-ben megalkotta az elnevezésében az 1950-es évek könyörtelen világára emlékeztető „beszolgáltatási” törvényt, amelynek deklarált célja az volt, hogy a kereskedelmi szektorban csökkentsék, illetve megelőzzék az élelmiszer-hulladék keletkezését. A nagy élelmiszerláncoknak nem kevesebbet írtak elő, mint hogy az „élelmiszer-pazarlás megelőzése, csökkentése” érdekében termékeiket 48 órával a lejárat előtt ajánlják fel az ÉMK-nak. S ebben nincs is semmi elítélendő, de ezt ingyen kellett teljesíteniük.
Természetesen már akkor is felmerült, hogy a karitatív szándék nem őszinte.
Valószínűbbnek látszott: a NER soha nem barátkozott meg azzal a helyzettel, hogy a hazai élelmiszer-kiskereskedelmet nemzetközi cégek uralják; ideje volt hát már egy kis borsot törni az orruk alá. De voltak olyan szakemberek is, akik szerint az Orbán-kormány célja az volt, hogy jóságos, emberbarát képet fessen fel magáról (papíron) azáltal, hogy a szociálisan érzékeny állam ingyenesen élelmiszert oszt a rászorulóknak.
Az ÉMK nem is késlekedett: kapcsolatot létesített – ma már tudjuk, hogy elég álságos módon – a Karitatív Tanács tagszervezeteivel. A már több mint negyedszázadot megélt intézményt egykor azért hívták életre, hogy a szabálysértési vagy büntetőeljárás során jogerősen elkobzott dolgok karitatív célú, közérdekű felhasználását koordinálja. Orbánék úgy gondolták, az ÉMK a nem bűnös úton keletkező élelmiszer-felesleget is beleteszi ebbe a nagy kalapba.
Az áprilisban mögöttünk hagyott korszak fő ármányainak egyike, a korrupció azonban nem kerülte el ezt a területet sem. A valóságos szerepére lassacskán rátaláló Állami Számvevőszék (ÁSZ) a napokban publikált egy olyan jelentést, amely súlyos rendszerszintű hiányosságokat tárt fel az ÉMK-nál. A számvevők ellenőrzése szerint felvettek 2,8 milliárd forintot informatikai rendszerük működtetésére, és további 4,6 milliárd forintot fizettek ki a fejlesztésére – de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy a rendszerhez való hozzáférést biztosítsák az érdekeltek számára.
Magyarul semmifajta rálátása nem volt az ÉMK-nak, hogy hol, milyen élelmiszer-felesleg keletkezett, a Karitatív Tanácsnak pedig arra, hogy az egyes segélyszervezetek számára mennyi élelmiszert ajánlhat fel.
Az ÁSZ – öt esztendő múltán – megállapította: az ÉMK a létrehozásának célját, élelmiszermentési feladatát egyáltalán nem látta el. A nemzeti vagyonnal történő felelős gazdálkodás hiányzott, s így nem csoda, hogy nem igazolt feladatok ellátására történtek kifizetések. Amit a korrupció minősített esetének tekinthetünk. Ezért az ÁSZ bűncselekmények gyanúja miatt az illetékes hatóságokhoz és a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult. Megvalósult az adományból zsákmány: a maradék élelmiszerért is lehajolt a korrupció. Az ÉMK-nál a szétosztás és a saját zsebbe osztás szinonimává váltak.