A Bem rakpart, ez talán köztudott, a magyar diplomácia központja. Az elmúlt tizenhat évben – hátat fordítva a nemzeti értékeknek – lényegében pártfeladatot hajtott végre, egyszerű végrehajtója lett a Karmelita titkos, fondorlatos, nyilvánosság elől elzárt szándékainak.
Ha a külügyminiszter felbukkan Srí Lankán és Thaiföldön vagy éppenséggel Panamában, és azt mondja, hogy ez az ország fontos a magyar külpolitikában, akkor minden újság megírja, senki sem firtatja, hogy valójában mi is történik, és mit is keres ott. Az átlagember meg azt gondolhatja, hogy biztosan így van jól, ahogy van. Ez lett a diplomáciából: karikatúra.
Tükröződik benne a rendszer lényege, a semmit-meg-nem-magyarázás, a mindent-magunk-alá-nyomás, de az is, hogy a külügyet a kormányzatban nem tartják komoly hivatásnak. Csupán utazgatás meg eszem-iszom, része az illiberális játszótérnek, ott bárki érvényesület, aki szolgálja az eszmét – ami meglátszott a minisztérium vezetőségének névsorán is.
2025 júniusában külügyminiszterünk például történelminek mondott, „egyeztető tárgyalásokkal egybekötött” körutat folytatott Latin-Amerika és Közép-Amerika országaiban. Többek között a rendkívül fontos El Salvadorban, hogy a „gazdasági kapcsolatokat és a kétoldalú együttműködéseket erősítse”. A legjobb szöveg.
Márpedig Szíjjártó pontosan ennek a mestere. Üres dumák, hangzatos kommunikációs elemek. „Itt vagyunk Moszkvában, a béke ügyében”, mondta 2022 februárjában a hófútta Vörös téren, mintha legalábbis a világ reszketve várná, hogy mit tesz ez az önfeláldozó ember a „béke ügyében”, miközben épp titkos háttértárgyalásokba bocsátkoztak Putyinnal. Sokáig kellett várni arra, hogy kiderüljön az igazság, a hazaárulás.
A Bem rakpart tíz éve
Legyünk kemények. 2014-ben Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára bekérette André Goodfriend ideiglenes amerikai ügyvivőt John McCain amerikai szenátor egy kijelentése miatt. Kinyilvánította: „A magyar kormány elfogadhatatlannak tartja és határozottan visszautasítja John McCain szenátornak a magyar miniszterelnököt, illetve Magyarország és Oroszország viszonyát illetően tett szavait. A kormány újfent arra kérte a vezető amerikai tisztviselőket, hogy Magyarországot érintő kijelentéseik megtétele előtt tájékozódjanak a tényekről annak érdekében, hogy nyilatkozataik ne nélkülözzék a valóságalapot.”
A heves reagálás hátterében az állt, hogy a híres republikánus szenátor „neofasiszta diktátornak” nevezte Orbán Viktort, aki „ágyba bújik Putyinnal".
Kovács Zoltán akkori kormányszóvivő erre mérgesen visszaüzent, azt mondta, hogy a magyar diplomácia haladéktalanul felveszi a kapcsolatot a szenátorral az inkriminált kijelentéseivel kapcsolatban, és aztán a szenátor majd megnézheti magát, de nyomatékosítja: az „újfasiszta diktátor” kifejezés a hanganyag és a leirat ismeretében egyértelműen nem a magyar miniszterelnökre utal. Ám McCain szenátor irodája megerősítette, hogy de igen, az amerikai politikus Orbán Viktorra gondolt. Ezt aztán már senki sem kommentálta.
Válságkezelésből elégtelen. Volt még egy ügy, amelynek körvonalaira talán emlékezünk, és ez részben a korábbi történet folytatása. Kapott a külügyminisztérium egy iratot az amerikai nagykövetségtől, amelyben korrupt magyar üzletemberek beutazási tiltását jelentette be, és össze is foglalta, hogy milyen okok vezethettek ehhez a döntéshez.
Az angol nyelvű szövegről Magyar Levente államtitkár azt mondta, hogy abban semmi érdemi információ nincs, a dokumentum semmivel sem tartalmaz többet, mint amit eddig is tudtak, nincsenek benne hiteles, bizonyító erejű információk, amelyek alapján a magyar kormány meg tudná vizsgálni az állítólagos korrupciós ügyeket. A dokumentumhoz Szijjártó Péter külügyminiszter, illetve a külügyminisztérium megjegyzéseket fűzött: jelezték, hogy az „amerikaiaktól kapott papíron nem volt sem aláírás, dátum és pecsét, így nem tudnak vele foglalkozni”.
Valaki azért mégis foglalkozott vele: Vida Ildikó, a NAV akkori elnöke, aki személyesen érintett volt az ügyben. Ő szeretett volna személyesen találkozni Goodfriend ideiglenes ügyvivővel, el is jutott a Szabadság térig, de ott döbbent rá, hogy bizony szüksége lenne tolmácsra. A külügyminisztérium ezt követően nem tartotta illetékesnek magát.
Az atlanti kapcsolatok leépítése. Orbán megsértődött, amiért erőfeszítései ellenére sehogyan sem sikerült meghívást kapnia a Fehér Házba, pedig Szijjártó rendszeresen kilincselt ez ügyben Washingtonban. 2017-ben, amikor Donald Trump elnök hivatalba lépett, már sürgető volt a dolog, ám Orbán neve továbbra sem szerepelt a meghívandók között – feltehetően éppen a korábbi, a külügy által rosszul kezelt ügyek miatt. Hiába nyomták a dolgot, nem ment. Ahogyan akkoriban mondtuk: „a State Department nem felejt”.
Akkor találták meg a felelőst Szemerkényi Réka nagykövet személyében, aki – hiába volt hosszú éveken át Orbán külpolitikai tanácsadója és volt hosszú távú elképzelése a kapcsolatok fejlesztéséről – állítólag nem tett meg mindent. Ezért fel is mentették, köszönet nélkül. „Atlantista”, mondták rá, mintha ez komoly bűn lenne.
Ami persze a hatalmi logika felől nézve azt is jelentette, hogy Szijjártónak végre a régi atlantista szakemberek egyik utolsó mohikánját is sikerült levadásznia, és végre közvetlenül be tudja kötni a minisztérium legfelső vezetéséhez a washingtoni nagykövetséget, az atlantizmus utolsó renitens fellegvárát. Ez egyúttal figyelmeztetés is, hogy szakembernek lenni veszélyes.
A Gruevszki-játszma. 2018-ban a korrupció miatt elítélt és börtönbüntetésre váró korábbi macedón elnök, Nikola Gruevszki egyszercsak megjelent Magyarországon, és politikai menedékjogot kért. Az eljárás miatt az útlevelét már korábban bevonták, mégis, valamilyen különös módon, hipp-hopp, Budapesten találta magát.
Nagyjából kiderült, méghozzá videófelvételek alapján, hogy az elítélt politikust magyar diplomáciai rendszámú autókon csempészték át Szerbiába, onnan pedig Magyarországra.
Miután az ügy komoly nemzetközi visszhangot keltett, Gulyás Gergely kénytelen volt – bár utólag – nyilvánosan kommentálni az esetet, miszerint „Gruevszki menedékjogot kért, a magyar hatóságok pedig biztonsági okokból lehetővé tették számára, hogy a tranzitzóna helyett a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal budapesti központjában hallgassák meg”. Hidvégi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója szerint a baloldali Soros-kormány fenyegeti hazájában Gruevszkit, ezért megilleti a védelem. A külügyminisztérium, amelynek diplomatái az embercsempészetet végrehajtották, nem tartotta magát illetékesnek.
Akkor mindnyájan azt gondoltuk, egy ilyen botrányt a kormány nem élhet túl. És mint már annyiszor, tévedtünk. A macedón politika sötét alakja már hosszabb ideje állt közeli barátságban Orbán Viktorral, és sokan azt mondták, hogy komoly üzleti szempontok is vannak Gruevszki kicsempészése mögött. A külügyminisztérium az ügyet ezzel zárta le: „Semmi különös nincs abban, hogy a Külügyminisztérium kapcsolatban van egy hazánkban tartózkodó személlyel, aki sokáig saját hazája miniszterelnöke volt.”
Gruevszi azóta él és virul Magyarországon, sikeres üzleti vállalkozást vezet.
Eltussolások nagymesterei. 2019-ben lebukott Kaleta Gábor perui magyar nagykövet, miután egy nemzetközi nyomozás kiderítette, hogy sok ezer pedofil képet tárol a hivatali számítógépén, ami önmagában is enyhén szólva ostobaság, sőt majdnem hihetetlen.
Kaleta lekapcsolását egy két évig tartó nemzetközi nyomozás előzte meg, majd bűnösségéről értesítették a külügyminisztériumot. Nagy lehetett az ijedség, mert két nappal később két rendőrtiszt jelent meg a limai nagyköveti rezidencián, ahol vizsgálatot folytattak, majd hazakísérték a nagykövetet. Kaleta Gábor másnap találkozott a közigazgatási államtitkárral, aki érdemtelenség jogcímén azonnal felmentette. Mindezt a szokásos teljes titoktartás kísérte, végül az Index hozta nyilvánosságra az ügyet.
A rendőrök – az ORFK akkori közleménye szerint – „eljárási cselekményeket hajtottak végre, bizonyítékokat gyűjtöttek”. A rendőrség azt is közölte, hogy „a rendőrök személyi szabadságot korlátozó kényszerítő intézkedést az utazás során nem hajtottak végre”. Elképzelhető, hogy Kaleta Gábor még a vámmentesen vásárolt autóját is átvehette. Miért is ne? Jogállamban élünk, az ártatlanságnak legyen már vélelme!
Az eljárás során végig szabadlábon védekezhetett, soha nem derült ki, hogy saját céljára vagy megbízóknak gyűjtötte-e a hatalmas mennyiségű illegális adatot. Az ügyében összehívták ugyan a külügyi bizottságot, ám az ülés anyagát – a fideszes többség szokása szerint – tíz évre titkosították.
Kamu utak. A külügyminiszter rákapott arra a Falcon kormánygépre, amelynek megvásárlása „már nagyon időszerű volt”. Soha nem tudtuk meg, milyen eredményeket hoztak ezek az utak, mert a miniszter ezekről nem számolt be sem az Országgyűlésnek, sem a külügyi bizottságnak.
Szijjártó például 2021. január 1. és július 31. között összesen 79 alkalommal utazott repülővel, ehhez 71-szer a honvédség két Airbus A319-esének egyikét vagy a két Dassault Falcon egyikét vette igénybe. A miniszter öt alkalommal nemcsak egy, hanem két gépet is használt, de volt olyan körútja is, amelynek lebonyolításához három gépet használtak.
2018-ban a külügyminisztérium még többnyire fizetett Szijjártó útjaiért: 61 repülés után ötven esetben utalt valamilyen – 400 ezer és 2,5 millió forint közé eső – összeget, azután viszont csak elvétve fizettek. A 2021-es 79 repülős útra például már csak tíz esetben számoltak el költséget a minisztériumnál, igaz, ezek között volt egy 11 és egy 14 milliós út is. Azt nem magyarázták meg, hogy milyen alapon dől el, hogy melyik repülésért fizetnek, és melyekért nem.
Vajon indokoltak voltak ezek az utak? Kell ennyit utaznia egy külügyminiszternek? Nem kell, kivéve, ha a miniszter utazáskényszeres és szerepléskényszeres, mert minden utazásakor saját médiastáb kíséri, akik rögzítik a minisztert kedvenc pózaiban, repülőtéren, ingujjban vagy lezser úti öltözetben, esetleg gondterhelten a papírjai fölé hajolva a gép fedélzetén – ez a mindig-dolgozom-póz. Még Mongóliába is elrepült, hogy vakcinákat adjon át abban az országban, amely a magyar külpolitikában semmilyen fontos szerepet nem játszott, és nem is fog játszani. Ahhoz is három repülőgépre volt szükség.
Kihasználva diplomáciai múltamat, utánanéztem, hogy hasonló nagyságrendű országok külügyminiszterei mennyit utaznak. Merem állítani: ennyi röpködésért ott rég lemondatták volna a külügyminisztert.
Keleti nyitás, a legnagyobb blöff. Miután tíz évet töltöttem diplomataként Ázsiában, és 2003-ban történetesen Pekingben voltam, van némi rálátásom a térségre.
A keleti nyitás valójában 2003-ban történt meg, Medgyessy Péter pekingi látogatásával, amit egy éven át tucatnyi miniszter tárgyalása előzött meg.
Akkor már valamennyi európai ország javában ott volt a kínai piacon, a dánok már százával adták el a szélfarmokat, a Siemens a gyorsvasutakat, a Skoda adta a kormányzati autóflottát. Mit akarunk itt mi, magyarok? Szijjártó megtalálta a megoldást. „Magyarország lesz Kína európai kapuja.”
Szerencsére ezt a kínaiak vagy nem hallották, vagy nem érdekelte őket, vagy ahogyan szokták, legyintettek rá, hiszen nekik csak az a fontos, hogy az áruval megrakodott teherhajók és a tehervonatok elinduljanak. Kínának ugyanis annyi kapuja van a világban, amennyit csak akar.
A meghirdetett cél az lett volna, hogy „csökkenjen a magyar gazdaság függősége a gyengélkedő Európától, és ehelyett inkább a gyorsan fejlődő keleti országokra összpontosítsunk”. Már maga a kijelentés is abszurd és nevetséges volt, miután a magyar gazdaság, akár akarja, akár nem, függő állapotban van Európától, és könyörgő üzemmódban minden külföldi tőkétől. A magyar kivitel egynegyede jármű, járműalkatrész és belső égésű motor, ez ügyesen megtévesztheti azokat, akik nincsenek tisztában a valós helyzettel, mi azonban tudjuk, hogy ez gyakorlatilag az itteni német gyárak termelésének köszönhető. Mi más is lenne? Mivel akarhatunk „összpontosítani”?
A magyar gazdasági életben ma lényegében nincs már olyan márka, amit Hegyeshalomtól nyugatra is jegyeznek, és amivel a térségben piacvezetőként jelenhetnénk meg. De az Orbán-rezsim megszerette a keletre járkálást, ott jól lehetett fontoskodni. „Orbán Viktort ünnepélyes külsőségek között fogadták Pekingben” – ezt kellett hangsúlyozni. Pekingben évente legalább száz miniszterelnök fordul meg, és mindnyájukat ünnepélyes külsőségek között fogadják. Elvégre a kínai fővárosban a díszőrség százezres léptékű, mindenre van ember és idő, és a kínaiak is szeretik az ünnepélyes külsőségeket.
2017-ben Orbán Viktor Hanoiban azt jelentette be, hogy Magyarország kórházat épít Vietnámban. „Az a döntés született, hogy egy minden eddiginél nagyobb és átfogóbb segélyprogramot indítunk 440 millió euró értékben.” Orbán egyúttal azt tanácsolta vietnámi gazdasági szakembereknek, hogy „közép-európai hídfőállásukat Magyarországon építsék ki”. Ráadásként Szijjártó Péter Puskás-labdát ajándékozott Nguyen Chi Dung vietnámi tervezési és beruházási miniszternek, ezzel is hangsúlyozva a két nép hagyományos barátságát.