A krízishelyzet olykor a legjobb alkalom az innovációra, ez igaz az USA által olajembargó alá vont Kubára is. A karibi szigetország nyaktörő sebességgel, mindössze 12 hónap leforgása alatt az eddigi 5,8 százalékról töb mint 20 százalékra növelte a napenergia arányát az éves energia háztartásában. A rekord sebesség indoka, hogy Washington olajembargót hirdetett az ország ellen és ezzel a gazdasági fojtófogással igyekszik megbuktatni az autoriter kubai kormányt.
Az ország rohamléptékben fejlődő, megújuló energiát használó infrastruktúrájára jellemző, hogy 2025 óta nem kevesebb mint 49 napelem farmot sikerült rákapcsolniuk a hálózatra, ez pedig 1000 megawatt többletenergiát juttatott a rendszerbe.
Összehasonlításképpen a teljes kubai elektromos hálózat csúcsterhelése 3-3500 megawattra tehető, ám egészen a kikényszerített zöld fordulatig ennek több mint 90 százalékát szénhidrogén tüzelésű hőerőművekkel állították elő.
A technológiai átállás ilyen tempóját a pekingi vezetés és az ázsiai szuperhatalom piacvezető napenergia ipara tette lehetővé. A kínai kormány ígérete szerint 2028-ra 92 napelem parkot hoznak létre Kubában, amelyek további 2000 megawatt energiával fognak becsatornázni a rendszerbe. Minden megawatt előállított elektromos áram 18 ezer tonna importált kőolajat vált ki. Ha a havannai kormány számításai beválnak és elérik a kitűzött célt, akkor két éven múlva az amerikai embargó tárgytalanná válna, hiszen az említett kapacitás a nappali felhasználás 60-70 százalékát is fedezné, ezzel pedig töredékére csökkenne az importált olajból előállított energia mennyisége. Kulcsfontosságú még a nappal megtermelt energia hatékony tárolása is, hiszen a nappal megtermelt energiát szükséges átcsoportosítani az este 7 és 8 óra közötti csúcsidőszak ellátására. A hatékony tároláshoz szükséges technológia kiépítéséről is Peking gondoskodna 2028-ig.
Az ambiciózus tervek és ezek hatékony megvalósítása ellenére a kubai lakosság jelene még a nélkülözésről szól. A kormány egészségügyi minisztere, José Angel Portal Miranda szerint az amerikai szankciók az „alapvető emberi biztonságot” veszélyeztetik és humanitárius veszélyhelyzetet teremtettek. Rengeteg krónikus betegséggel küzdő kubai ellátását akadályozza a krízishelyzet, 16 ezer rákbeteg szorul sugárkezelésre, további 12.400 beteg állapota kemotáripát igényel, amelynek technológiai eszköztára használhatatlan az áramszünetek idején.
A The New York Times videóriportja zord mindennapokról számolt be Havannában. Általános tapasztalattá vált, hogy a kubai városok éjjelente teljes sötétségbe borulnak, az áramkimaradás miatt a klímaberendezések sem működnek, így a házakban lakók közül sokan a hűvösebb betonon kénytelenek aludni. Csak a tehetősebbek tudják megengedni maguknak, hogy dízel aggregátorok segítségével az éjszakai órákban is biztosítsák az otthonaik hűtését.
Kuba jövője tehát a szuperhatalmak kezében van, de az erővonalak iránya is egyre inkább kirajzolódni látszik. Amíg a Trump-adminisztráció agresszív szankciós és vámpolitikája egyre inkább elidegeníti a térség és a globális közösség országait Washingtontól, addig Peking a segítőkész és megbízható nemzetközi partner szerepében tovább erősítheti gazdasági és politikai befolyását a Föld különböző régióiban.
