Az amerikaiak 73 százaléka úgy véli, hogy Donald Trump nem tudta megoldani az Egyesült Államok legsürgetőbb problémáit; az elégedetlenség széles körben elterjedt még a republikánusok körében is, annyira, hogy az elnök támogatottsága már saját táborában is új mélypontra süllyedt – derül ki a CNN szerdán közzétett felméréséből.
A legfrissebb közvélemény-kutatás adatai szerint a megkérdezettek mindössze 27 százaléka értékelte helyesnek Trump második mandátumának eddigi prioritásait.
A számok mögül egyértelműen az rajzolódik ki, hogy a történelmi mélypont az Irán elleni népszerűtlen háború, valamint az üzemanyag- és élelmiszerárak emelkedésének eredménye.
A CNN-kutatás szerint Trump össztársadalmi támogatottsága 34 százalék, ami megegyezik az első hivatali ideje (2017–2021) végén regisztrált történelmi mélyponttal. Népszerűtlenségi aránya elérte második elnöksége eddigi legmagasabb szintjét.
Az első hivatali idejét záró, kiugróan negatív megítélés azt követően alakult ki, hogy támogatói megostromolták a Capitoliumot, hogy megakadályozzák a demokrata Joe Biden győzelmének hitelesítését a 2020-as elnökválasztáson. Most sokkal általánosabb, szélesebb körű az elégedetlenség oka, a megkérdezett amerikaiak fele határozottan elutasítja azt, ahogyan az elnök kezeli az ország problémáit.
A számok mögötti okok
Trump népszerűsége saját pártjának tagjai körében is történelmi mélypontra süllyedt. Bár még mindig 78 százalék támogatását bírja, de már a republikánus hívek mindössze 19 százaléka tekint lelkesen az elnöki második és egyben utolsó hivatali idejének hátralévő részére, ami drasztikus csökkenést jelent a tavaszi közvélemény-kutatásban mért 38 százalékhoz képest.
Az elnök népszerűségének csökkenése három, egymással összefüggő tényezőnek köszönhető, amelyek gyökerei mind a február 28-án Irán ellen indított háborúban keresendők.
Mindössze 28 százalék tartja helyesnek azt, ahogyan az elnök kezelte ezt a konfliktust és még nagyobb a elégedetlenség az amerikaiak mindennapi életét közvetlenül befolyásoló esetekben.
Az infláció mérséklését célzó gazdasági intézkedéseit csupán 25 százalék tartja jónak, míg az üzemanyagárak emelkedésének kordában tartására irányuló lépéseket 21 százalék helyeselte.
Utóbbi megítélés még sok gondot okozhat a Republikánus Pártnak, a felmérésben megkérdezett amerikaiak 74 százaléka ugyanis azt állítja, hogy az üzemanyagárak emelkedése nehézségeket okoz számukra. Ez az arány márciusban még 63 százalék volt. Az is sokatmondó, hogy a republikánus hívek kevesebb mint egynegyede véli úgy, hogy az elnöknek van terve a probléma megoldására.
Azt már egy múlt heti Reuters/Ipsos felmérés is mutatta, hogy az iráni háború amerikai lakossági támogatottsága új mélypontra került. Eszerint csak minden harmadik amerikai áll a katonai művelet mögött, miközben 69 százalék úgy véli, Donald Trump nem magyarázta el világosan, mi az amerikai beavatkozás célja. Ez azt mutatja, hogy a Fehér Ház öt hónap után sem tudta meggyőzni a választók többségét arról, miért kell az Egyesült Államoknak tartósan részt vennie egy újabb közel-keleti konfliktusban.
Az iráni hadművelet támogatása a háború kezdete óta végig 40 % alatt maradt, ami éles ellentétben áll a korábbi nagy amerikai háborúk induló társadalmi megítélésével: Irak 2003-as megtámadását az első hónapokban nagyjából tízből hét, Afganisztánban a 2001-es beavatkozást még ennél is több amerikai támogatta. Irán esetében azonban a társadalmi konszenzus már a kezdetkor hiányzott, és azóta sem épült fel.
Van egy háború, de nincs világos célja
A Fehér Ház hivatalos érve változatlan: Washingtonnak meg kell akadályoznia, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Csakhogy Trump sokszor váltogatta az állításait. Hol az iráni rakétaprogram megsemmisítéséről, hol a teheráni vezetés meggyengítéséről, hol a térségbeli amerikai és izraeli biztonsági érdekek védelméről beszélt. A választó számára ebből nem világos háborús cél rajzolódott ki, hanem egymásra rakódó indokok sora.
Egyszerűen nincs elég amerikai rakéta, Donald Trumpnak szólni kellett, hogy ne szélesítse ki az Irán elleni háborútA felmérés ezért különösen veszélyes jelzés a kormányzatnak. Nem csak arról van szó, hogy az amerikaiak belefáradtak a háborúskodásba, hanem arról is, hogy nem érzik sajátjuknak a konfliktus logikáját. A külpolitikai döntésekben a közvélemény nem mindig döntő, de a tartós katonai jelenléthez politikai türelem kell. Ha a társadalom nem érti, mit kellene elérni, akkor minden veszteség, minden üzemanyagár-emelkedés és minden újabb csapásmérés a céltalanság bizonyítékává válik.
A Fehér Ház egyelőre nem hátrál meg. Olivia Wales elnöki szóvivő szerint Trump nem „ingadozó közvélemény-kutatások” alapján hozza meg a nemzetbiztonsági döntéseket, hanem abból indul ki, hogy az amerikai elnöknek kötelessége megvédeni az országot és szövetségeseit.
A katonai döntésnek azonban komoly belpolitikai ára van. A háború elhúzódása különösen érzékeny pont Trump számára, mert választási kampányában azt ígérte, lezárja a végtelen külföldi beavatkozások korszakát. Ehhez képest az iráni művelet február vége óta tart, amerikai katonák haltak meg, a közel-keleti térségben pedig több fronton nőtt a feszültség. A választók azt látják, hogy az Egyesült Államok újra beleragadt egy olyan konfliktusba, amelynek nincs könnyen felismerhető kijárata.
A Trump-adminisztráció már szárazföldi katonai akciót mérlegel Irán ellen a Hormuzi-szorosnálA republikánusoknak mindez gondot okoz a félidős választások előtt. A párt szűk törvényhozási többséget véd, miközben a háborúhoz kapcsolódó gazdasági hatások – a magasabb üzemanyagárak, a költségvetési teher, a védelmi készletek apadása – a belpolitikai viták részévé váltak. A demokraták könnyen építhetnek arra az üzenetre, hogy Trump egyszerre ígért békét és vitte bele Amerikát egy új közel-keleti háborúba.
A Fehér Ház közben kettős pályán mozog. Diplomáciai csatornákat tart nyitva, közvetítői egyeztetésekről beszél, ugyanakkor fenntartja a további katonai fellépés lehetőségét is, ha Irán nem enged.
Trump az Axios portáljának már azt jelezte, hogy kész újra erős katonai lépéseket tenni, ha a tárgyalások kudarcba fulladnak. Ez a keménység a republikánus tábor egy részének tetszhet, de a háborútól tartó független választóknál tovább növelheti a bizonytalanságot.
A konfliktus politikai veszélye éppen ebben rejlik. Ha Washington nem tud világos célt, ellenőrizhető mérföldköveket és hihető kilépési tervet felmutatni, akkor az iráni háború nem erőt, hanem kormányzati sodródást jelez. A felmérések pedig azt mutatják: demokráciában egyetlen elnök sem viselhet sokáig olyan háborút, amelyről a saját társadalma nem tudja, miért vívják.
