Van abban valami különösen tanulságos, amikor egy gép nem a jövőt látja rosszul, hanem a jelent sem ismeri fel. A Civil Liberties Union for Europe magyar választási tesztje szerint a ChatGPT és a Gemini a 2026-os kampányban többször úgy viselkedett, mintha a magyar pártrendszer még a régi koordináták között működne. A Fideszhez illeszkedő választói profilt viszonylag könnyen azonosította, a Tiszához közelebb álló nézeteket viszont gyakran más, kisebb vagy éppen országos listán már nem induló pártok felé terelte.
A Liberties öt fiktív választói profilt állított össze a Voksmonitor pártállásai alapján, majd mindegyiket többször lefuttatta a ChatGPT és a Gemini ingyenes változatában. A kérdések hol közvetlen szavazási tanácsot kértek, hol százalékos pártegyezést. A vizsgálat kicsi volt, két szolgáltatásra, egy kampányhelyzetre és konkrét promptokra épült, ezért nem ítélet minden AI-rendszerről. Arra azonban elég, hogy megmutassa: választási helyzetben a generatív AI nem átlátható, nem stabil és nem számonkérhető tanácsadó.
A legfeltűnőbb hiba a Tisza Párt alulreprezentálása volt. A vizsgálat szerint a ChatGPT a Tiszához igazított profilok nagy részénél nem ajánlotta Magyar Péter pártját, miközben a Fideszhez illeszkedő mintát jóval könnyebben felismerte.
Ez első látásra Orbán-párti elfogultságnak tűnhet. Pontosabb azonban azt mondani: a modell a régi politikai valóság foglya maradt. A Fideszről tizenöt évnyi kormányzati kommunikáció, sajtószöveg és elemzés állt rendelkezésre. A Tisza gyorsan emelkedett fel, ezért a gép számára kevesebb, frissebb és kevésbé beágyazott nyelvi lenyomata volt.
Magabiztos számok, homályos módszer
A probléma nem egyszerűen az, hogy a chatbot tévedett. Ember is tévedhet. A gond az, hogy a tévedés szakértői formát öltött. A rendszer százalékokat adott, rangsorolt, táblázatot készített, majd mindezt olyan magabiztos hangon tette, amely a felhasználó szemében hiteles mérésnek látszott. Csakhogy egy ilyen állítólagos tudományos megállapítás akkor ér valamit, ha tudjuk, milyen kérdéseket milyen súllyal számoltak, milyen pártlista alapján, mely időpontban és algoritmussal. Itt mindez hiányzott.
A Liberties szerint azonos bemenet mellett is eltérő pártlisták és eltérő százalékok jelentek meg. A gép olykor azzal kezdte, hogy nem adhat szavazási tanácsot, majd néhány bekezdéssel később mégis megnevezte a legjobb egyezést. A látszólagos óvatosság így hitelességi díszletté vált. A felhasználó azt érzi, hogy egy semleges rendszer mérlegelt, miközben nincs nyilvános módszertan, reprodukálható számítás és felelősséget vállaló szerkesztőség.
Egy valódi választási kalkulátor zárt pártlistával, előre rögzített kérdésekkel és ellenőrizhető pontozással dolgozik. Lehet vitatni a súlyozását, de legalább látható, miből jött ki az eredmény. A chatbot ezzel szemben nem adatbázist kérdez le, hanem választ állít elő. A következő valószínű mondatot keresi, nem a választópolgár politikai érdekeit. Ha régi pártok szerepelnek gyakran a tanítóanyagban, azok is könnyebben visszakúsznak a válaszba.
Ez nem jelenti azt, hogy az AI minden politikai kérdésben használhatatlan.
Hasznos lehet pártprogramok összefoglalására, vitapontok rendezésére, korábbi ígéretek és nyilatkozatok összevetésére. De egészen más dokumentumot magyarázni, mint személyre szabott választási iránytűként működni. Az elsőnél ellenőrizhető forrásból dolgozik. A másodiknál rejtett értékválasztásokat végez.
Jósda helyett segédeszköz
Az általános chatbotot nem érdemes előrejelző gépként kezelni sem politikában, sem tőzsdén, sem háborús helyzetben, sem sportban. A nyelvi modell nem lát titkos kampányadatokat, nem végez közvélemény-kutatást, nem tudja a holnapi jelöltbotrányt, a piacot megmozgató jegybanki mondatot vagy a sérült csatár állapotát. Forgatókönyveket tud rendezni, tényezőket tud felsorolni, de a jövő valószínűségeit nem méri automatikusan.
Ezt friss kutatások is alátámasztják. A PolyBench 2026-os előrejelzési piaci tesztjében hét nagy nyelvi modell közül csak kettő ért el pozitív pénzügyi eredményt, a többség pedig nagy magabiztossággal adott veszteséges prognózisokat. A ForecastBench élő, frissülő rangsorai is azt mutatják: a legjobb rendszerek fejlődnek, de az emberi szuperelőrejelzők mediánja továbbra is erős mérce. A meggyőző mondat nem ugyanaz, mint a kalibrált valószínűség.
Digitális ostrom a demokrácia ellen: az eddigieknél is brutálisabb lejárató kampányra készül a Fidesz a mesterséges intelligenciávalA meteorológiai előrejelzések is csak látszólag cáfolják ezeket az állításokat. Vannak kiváló mesterségesintelligencia-alapú időjárási modellek, de ezek célzott rendszerek: szenzoradatokra, fizikai változókra és folyamatos frissítésre épülnek. Egy általános beszélgetőrobot legfeljebb értelmezi vagy összefoglalja az ilyen előrejelzést. A specializált prediktív modell számol és kalibrál; a chatbot szöveget alkot.
A Tisza győzelme éppen azt mutatja, hogy a társadalmi-politikai folyamatok erősebbek voltak a hibás gépi ajánlásoknál. A veszély másutt van: a bizonytalan felhasználó könnyen szakértelemnek látja a magabiztos hangot, mérésnek a százalékot, semlegességnek a hosszú magyarázatot.
A szabályozásnak sem azt kell eldöntenie, melyik pártot szeresse a mesterséges intelligencia. A tét az, hogy általános célú rendszerek ne adjanak személyre szabott választási ajánlást ellenőrizhetetlen módszerrel.
Pártprogramokat összegezhetnek, állításokat ellenőrizhetnek, megbízható választási oldalakhoz és átlátható kalkulátorokhoz irányíthatnak. De amikor a kérdés úgy hangzik, hogy „kire szavazzak?”, a legfelelősebb válasz nem egy százalék, hanem a bizonytalanság kimondása.
A Liberties tesztje végül egy egyszerű mondatban foglalható össze: a chatbot régi térképpel magyarázta az új országot. Ez nem csak magyar politikai történet. Figyelmeztetés arra, hogy a mesterséges intelligencia hasznos segéd lehet a gondolkodásban, de nem helyettesíti a módszert, a friss adatot, a szakmai felelősséget és a választói ítélőképességet. Jósdának gyenge. Eszköznek akkor jó, ha nem felejtjük el, hogy mi tartjuk a kezünkben.
