A fejlődéslélektani és kognitív tudományi kutatások azonban éppen ennek az ellenkezőjére mutatnak rá: a biztonságos környezetben megélt, átmeneti unalom fontos szerepet játszhat a gyermekek kreativitásának, problémamegoldó képességének és önállóságának fejlődésében. „Nem kell minden percet értékes programokkal kitölteni. Ha a gyermeknek időnként magának kell kitalálnia, mivel foglalkozzon, olyan készségeket gyakorol, amelyekre az iskolában és a későbbi életében is nagy szüksége lesz” – mondta el dr. Bohács Krisztina PhD, nemzetközi kognitív tudományi szakértő, a GEM Tanulási Központ szakmai vezetője.
A szakember mindenekelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy maga a vakáció szó a latin vacatio (mentesség, szabadság, üresség) kifejezésből származik, amely a vacare (üresen áll, mentes valamitől) igére vezethető vissza. Eredetileg tehát nem a pihenés idejét jelezte, hanem egyfajta „mentességet” a kötelezettségek (vagy az iskolalátogatás) alól. Annak, hogy nyáron szünetelt az oktatás az iskolákban, nagyon is praktikus okai voltak: a nyári mezőgazdasági munkákban óriási szükség volt a gyerekkezekre is. Az utóbbi évtizedekben azonban hatalmas társadalmi és technológiai változások zajlottak, ezek pedig hatással voltak arra is, hogy a családokban hogyan tekintenek a gyerekekre.
„Az 1970-es évek elején született X generáció volt az első olyan korosztály, amelyik elkezdte igazából szórakoztatni a gyerekeit.
Korábban jellemzően a nagyszülőknél töltötték a nyarat a gyerekek, meg volt néhány úttörőtábor, de a külföldi nyaralás a legtöbb család számára ekkoriban elérhetetlen volt. Sokkal ingerszegényebb környezetben éltünk, ami nagyon kedvezett a kreativitásnak. De nemcsak az audiovizuális ingerek hiányoztak, hanem a fizikai tárgyak is, a gyerekek azzal játszottak, amit találtak. Kukoricacsutkával, bottal, lapulevéllel” – idézte fel a szakember. Hozzátette: ebben az időtlenségben az agy meg tudott pihenni, és a környező természet felfedezése zajlott. Ebben a világban a szabályokat is a gyerekek alkották meg maguknak, és ha vita alakul ki közöttük, megtanulják kezelni a konfliktusokat.
Dr. Bohács Krisztina kifejtette: a kutatások szerint amikor a gyermek nincs folyamatosan külső ingerekkel elfoglalva, az agya új megoldásokat kezd keresni. Ilyenkor gyakrabban születnek saját játékok, történetek, kreatív ötletek, amelyek fejlesztik a képzelőerőt és az önálló gondolkodást.
Sandi Mann brit kutató kísérletei azt mutatták, hogy az unatkozó emberek később kreatívabb megoldásokat találtak különböző feladatokra.
Gyermekeknél ez azt jelentheti, hogy amikor nincs előre megszervezett program vagy képernyős szórakozás, nagyobb eséllyel találnak ki saját játékokat, történeteket vagy új elfoglaltságokat. A kognitív fejlődés szempontjából ezek a helyzetek azért is értékesek, mert a gyermeknek önállóan kell végiggondolnia, hogyan töltse el az idejét. Ez fejleszti a tervezést, a rugalmasságot, a döntéshozatalt és az önszabályozást – vagyis az úgynevezett végrehajtó funkciókat. Emellett a gyermek belső motivációja is erősödik. Ha nem kap minden pillanatban kész szórakozási lehetőséget, nagyobb valószínűséggel kezd a saját érdeklődése alapján tevékenységet választani, ami hosszú távon az önállóság egyik alapja.
Dr. Bohács Krisztina szerint bár ma már nem kell kukoricát kapálni, egyáltalán nem kellene félni attól, hogy a gyerekekkel munkát is végeztessünk. Amerikai szakirodalmak szerint már másfél éves kortól érdemes bizonyos házimunkákat rábízni a kicsikre, majd idővel egyre többféle feladatot adni nekik. A kamaszok nevelésében pedig jó hatása van, ha nyáron pár hétig munkát vállalnak, mert így nemcsak zsebpénzt gyűjthetnek, hanem egyúttal megtanulják, mit jelent a kitartás, a monotóniatűrés. „Ez azért is fontos lenne, mert a fiatalok ma csak pár másodpercig képesek valamire koncentrálni, leginkább rövid videókból tanulnak” – tette hozzá.
A szakember nagyon határozottan képviseli azt az álláspontot, hogy a digitális eszközök használatát korlátozni kell.
Megtiltani nem lehet ezeket, hiszen nem akarunk digitális analfabétákat nevelni, de be kell vezetni egy észszerű korlátozást – például naponta kétszer 30 percig lehet online a gyerek –, és a szülői példamutatás is elengedhetetlen, hiszen a gyerekek a szüleiket másolják ezen a területen is.
Ugyanakkor nem maga az unalom a cél. A kutatások azt mutatják, hogy a fejlődést az átmeneti, biztonságos környezetben megélt, strukturálatlan idő támogatja, a tartós, elszigeteltséggel vagy érzelmi elhanyagolással járó unalom azonban már kedvezőtlen hatással lehet a gyermek jóllétére.
„A gyermek nem partner a családban, a szülőnek kell dominálni” – jelentette ki dr. Bohács Krisztina. „A gyerek olyan légkörben nőjön fel, hogy »anyukám tudja, mi a jó nekem«, ami nem egy autokrata, elnyomó nevelést jelent, hanem azt, hogy meghatározzuk a kereteket, meghúzzuk a határokat, és azokon nem engedjük kilépni a gyereket. A szülő dolga tehát az is, hogy közvetítse a gyereknek: micsoda érték, hogy mindenkinek megvan a maga feladata a családban. Ez sok helyen jól működik, de van, ahol eltorzul ez a minta” – összegezte a szakember.
