Varju László: A Demokratikus Koalíciónak törött a lába

Nem sokkal a 2024-es EP-választás előtt Dobrev Klára a DK–MSZP–Párbeszéd szövetségét az ellenzék vezető erejének nevezte, 23-25 százalék elérését is reálisnak tartotta. Ehhez képest 8 százalék jött össze. Az idei parlamenti választás előtt a Demokratikus Koalíció 10 százalékkal kalkulált, végül alig több mint 1 százalékot kapott. Nem gondolja, hogy komoly gondok vannak a DK valóságérzékelésével?

Maradjunk a parlamenti választásnál: a kampányban mindannyiunknak arra kell felhívni a figyelmet, hogy gyertek, csináljuk, legyen meg a 10 százalékunk, dolgozzunk érte. Ez erről szólt. Amikor a kampánystáb az elemzéseket végzi, megpróbál kiindulni az adatokból. Ennek alapján tűztük ki a célt, a 10 százalékot.

Csakhogy a kitűzött cél nagyon messze volt a ténylegesen elért eredménytől.

Március elejéig szerintem megvolt a lehetőség arra, hogy a Demokratikus Koalíció parlamenti párt legyen. Tehát 5 százalék fölötti eredményt mértünk, és ennek megfelelő stratégiát alkalmaztunk. Kétségtelen, hogy a választás előtti két hét rendkívüli veszteségeket hozott a DK számára, amit nem tudtunk pótolni.

A legtöbb közvélemény-kutató korábban sem mérte bejutó helyen a DK-t.

Mi a saját számainkat és értékeléseinket vettük alapul. Ismétlem: ezek alapján parlamenti bejutásra esélyes pártként tekintettünk magunkra. A helyzet a kampány végén változott meg.

Mi változott meg?

Nehéz megítélni. Az embereknek az „Orbán, takarodj!”, az Orbán-rendszer leváltása volt az elsődleges, ezért sok, korábban a Demokratikus Koalícióra szavazó polgár ezúttal nem minket, hanem mást támogatott. Tizenöt éven keresztül arra tanítottuk a választókat, hogy a legesélyesebb, legerősebb ellenzéki pártra kell szavazni.

Feltételezem, hogy próbáltak magyarázatot találni a választási kudarc okaira. Mire jutottak?

Tulajdonképpen reménykedhetünk abban, hogy az, ami 2026. április 12-én történt, egyszeri történelmi pillanat volt. Olyan értelemben, hogy a választást az ország rendkívüli módon tönkretett gazdasági helyzetében tartották, amikor minden közszolgáltatásról kiderült, hogy működésképtelen, amikor már négy éve nincs gazdasági növekedés. Minden baj lecsapódott az embereknél, és a hatalmon lévő párt sem tudott úgy költekezni, hogy azzal ne a jövőt terhelje. A másik része, amivel igazság szerint nem tudtunk mit kezdeni: a DK demokrataként mindig együttműködésre hívta az ellenzéki pártokat, most azonban azzal szembesültünk, hogy ez a szempont másodlagos lett, és mindent vitt a győzelemre esélyes párt. Mondhatom úgy is, hogy a Tisza azt a módszert alkalmazta, amivel a Fidesz korábban megsemmisítette az MDF-et, a kisgazdapártot és a KDNP-t annak érdekében, hogy egységes választói bázist hozzon létre. 2026-ban ugyanez játszódott le a Fidesz ellenzékének oldalán.

A DK kampányával minden rendben volt?

Nem volt minden rendben. Taktikai hibákat követtünk el. Sokan a szemünkre vetették, hogy miért hoztuk elő a határon túli szavazók kérdését. Ez nem volt szerencsés. Nem jól csináltuk, hogy miközben a Szőlő utca és a gyermekvédelem ügyében rengeteg mindent tettünk – parlamenti felszólalásoktól kezdve plakátkampányon át az oknyomozásig –, ennek a politikai hasznát más aratta le. Elrontottuk. Pontosan nem tudom, mit, de az egészen biztos, hogy más lett a nyertese.

A felszámoló vagy a megmentő szerepére vállalkozott, amikor a lemondott Dobrev Klára helyett a DK elnökévé választották?

Egyikre sem. Azt szeretném, ha a Demokratikus Koalíciónak lehetősége lenne elindulni a következő választáson. Nem a hatalom, hanem az értékvilág megjelenítése a legfontosabb. A DK a legeurópaibb pártként definiálható a legegyszerűbben. Az Európai Egyesült Államok megvalósítása érdekében felszólalva igazságosabb és szolidárisabb Magyarországot szeretnénk. Ehhez a DK-t nem kell se felszámolni, se megmenteni: ezeket az értékeket képviseljük a jövőben is.

Hogyan jellemezné, milyen állapotban van most a Demokratikus Koalíció?

Törött a lába. Gyógyulnia kell ahhoz, hogy bármilyen versenyen el tudjon indulni. A szervezetünk stabilizálása zajlik. Sok kis közösségünk van. E hétvégén például Komlón és Pécsen lesz olyan eseményünk, amikor barátokkal találkozunk, beszélgetünk majd arról, hogyan látjuk a jelenlegi helyzetet, és mit akarunk csinálni a közeljövőben. Gondolkodó fázisban van a Demokratikus Koalíció.

Van szellemi holdudvara a DK-nak? Gyurcsány Ferenccel például szokott beszélni? Esetleg kért tőle tanácsot?

Gyurcsány Ferenccel beszélő viszonyban vagyunk. Meghatározó politikus volt, de ő ebből a térből kilépett. Most nem ő határozza meg a DK politikáját, hanem az országos elnökség tagjai és azok a baloldali értelmiségiek, akik ma is itt vannak körülöttünk.

A parlamenti választáson egyéni jelöltként indult Budapesten, de csak 4 százalékot kapott. Érez magában elég erőt ahhoz, hogy talpra állítsa a DK-t?

Egy évvel korábban több mint 50 százalékkal sikerült nyernem az időközi választáson. Azóta teljesen más politikai helyzet alakult ki, de jó esélyt látok arra, hogy növekedjen annak a támogatottsága, amit képviselünk. Ki fog derülni. Mondok egy egyszerű példát. A költségvetési bizottság elnökeként dolgoztam a parlamentben. A költségvetés értékválasztás is. Mire költsük azt a forrást, amit az adózó polgárok összeadtak: iskolára, egészségügyre vagy repülőtérre? A Fidesz a repülőtér mellett döntött. Meglátjuk majd, hogy a Tisza-kormány mit fog választani.

Mi a véleménye Magyar Péterről? Milyen viszonyra törekszik a Tiszával?

Nincs különösebb viszonyunk a Tiszával, a Demokratikus Koalíció parlamenten kívüli pártként létezik. Magyar Péterről azt gondolom – nem róla, hanem arról, amit tesz –, hogy ma jobb országban élünk, mint két hónappal ezelőtt. Hála istennek! A DK is tizenöt évig dolgozott azon, hogy a kormányváltás bekövetkezzen. Elindult egy folyamat, amely reményeim szerint elvezet odáig, hogy a jogállami feltételek is teljesülnek. Számomra az egyik legfontosabb az új választási törvény elfogadása. Bízom abban, hogy újra kétfordulós választás lesz, és nem az a célja Magyar Péternek, hogy kétosztatú politikai rendszer jöjjön létre Magyarországon.

A rendszerváltás óta nem volt példa arra, hogy egy párt, amely kiesett a parlamentből, vissza tudjon kerülni az Országgyűlésbe. Miért éppen a DK lenne kivétel?

Mert ez a DK. Mert mi meg tudjuk csinálni. A következő évek erre lehetőséget adnak, a Demokratikus Koalíció közössége elkötelezett. Olyan dolgokat képviselünk, amelyek az emberek mindennapi életéről szólnak, és amelyek – attól tartok – ma nagy veszélyben vannak. Én is mehetnék hőmérőzni a kórházakba, de ettől nem változna semmi. Azok, akikről kiderült, hogy meglopták a magyar társadalmat, ugyanúgy sétálnak, ahogyan eddig. Itt vannak közöttünk. Azok a cégek, amelyek a fideszes közbeszerzések első számú nyertesei voltak, nem vették ki az osztalékukat. Nem félnek. Miért van ez?

A DK Teréz körúti irodájában beszélgetünk. Látom, költöznek…

Igen, visszamegyünk az újlipótvárosi Victor Hugo utcába, ahol a DK legelső központi irodája működött. Sokkal szerényebbek az anyagi lehetőségeink.

Mivel a választáson elérték az 1 százalékot, jogosultak állami támogatásra. Vannak más bevételeik?

Az állami támogatáson túl jelentős forrást jelent a tagdíj. Van valamennyi maradványunk is, és támogatóink is vannak. Ebből kell gazdálkodnunk, hitelt nem veszünk fel. Annyi pénzt használunk fel, amennyink van. A mostani időszakban egyébként sem a pénznek van elsődleges szerepe.

Létezik-e terv, szándék arra, hogy egyesüljenek a kis baloldali pártok, és más néven alakuljanak újjá?

Már több kísérlet történt erre. A Demokratikus Koalíció egyszer sem tartozott azok közé, akik felmondták volna ezeket az együttműködéseket. Felmondták mások. Mára azonban eljutottunk abba az állapotba, hogy egyedüli pártként a DK van jelen a baloldalon. Ezt a helyzetet kell megerősíteni abban a tekintetben, hogy a DK a jövőben esélyes pártként tudjon indulni.

Jól értettem az utalást? Azt szeretné, ha más pártok – például az MSZP – beolvadnának a DK-ba?

Én nem mondok ilyet, nem biztatok senkit ilyesmire. A Demokratikus Koalíció mindig is nyitott volt az együttműködésre, amit mindig is hangsúlyozott korábban. Inkább arra a felelősségre apellálok, hogy a Demokratikus Koalíciónak kell valóságos alternatívát nyújtania, egy jobboldali pártokkal teli parlamenttel szemben kell megjelenítenie az emberek problémáit. A parlamentben lévő pártoktól ugyanis ma erre nem lehet számítani.