A felszabadított rakpart új arca – Itt az idő, hogy Budapest visszataláljon a saját folyójához

Tíz évvel ezelőtt, ha valaki azt mondta volna, hogy Budapest legforgalmasabb tranzitútvonalán, a pesti alsó rakparton egyszer majd jógaórák, fotókiállítások, közösségi grillezések és K-Pop tánccsoportok váltják az autóforgalmat, valószínűleg köznevetség tárgyává válik. Ma viszont hétvégenként és a nyári délutánokon természetes látvány a sétáló tömeg, a mozgatható színes padok és a viaduktok boltívei alatt nyüzsgő kulturális élet. A Város és Folyó Egyesület, vagyis a Valyo, tizenöt éve dolgozik azon, hogy a Duna-part ne csak egy aszfaltozott folyosó legyen, hanem Budapest legfontosabb közösségi nappalija. 

Tömör Miklós, az egyesület alapító elnöke és Fazekas Samu projektmenedzser szerint a rakpart felszabadítása teljes kulturális szemléletváltás. – A szüleim generációjának teljesen természetes volt, hogy a rakpart arra való, hogy az ember dugóban álljon rajta és rádiót hallgasson – meséli Tömör. Pedig történelmileg a rakpart egyáltalán nem autóútnak készült – nevében is hordozza eredeti funkcióját, a rakodópartot, ahol „hosszú piacok működtek a part mentén” – idézi fel a Valyo elnöke a rakpart elfeledett évszázados hagyományait.

Az átalakulást a hatvanas-hetvenes évek technokrata városfejlesztése indította el. – Az akkori korszak egyik alapvető meggyőződése az volt, hogy az autózás jelenti a jövőt – mondja Tömör. Az 1978-as korlátkihelyezés pedig szimbolikusan is elvágta a várost a folyótól.

– magyarázzák az urbanisták.

A fordulatot egy 2010-es Duna menti biciklitúra hozta el Tömör Miklós számára: Linztől Mohácsig mindenhol fürödtek a folyóban, kivéve Budapestet. – Amikor ideértünk, a többiek megkérdezték, hol fogunk fürdeni. Én pedig teljesen magától értetődően azt válaszoltam, hogy Budapesten nem szokás a Dunában fürödni. Akkor döbbentem rá, hogy ezt mennyire természetesnek vesszük – emlékszik vissza. – Azt akartuk, hogy a rakpart fizikailag is elérhetővé váljon, a végső cél pedig a fürödhető Duna – vallja az alapító. Ennek érdekében tavaly már vízminőségmérő projektet is indítottak, amely bebizonyította, hogy a Duna vize „fürdésre kiválóan alkalmas". Így a Római-part után az Árasztó-parton is már hivatalos szabadstrand is nyílhatott a Valyo kezdeményezésére, amit a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt üzemeltet.

Helyteremtés

A Valyo módszertana a placemaking, azaz „helyteremtés”, amely egy kísérletező, adaptív, fokozatos megközelítést jelent. – Azt gondoljuk, először ki kell próbálni kicsiben. Kirakunk néhány néhány grillezőt, és megnézzük, mi történik. – magyarázza Fazekas Samu. – Olyan helyeket, amelyek korábban nem szerepeltek az emberek mentális térképén, valamilyen egyszerű funkcióval tesszük vonzóvá. És sokszor elég egy asztal ahhoz, hogy eszünkbe jusson odamenni – mondja.

A legelső Valyo-bútor ma is áll. – A Ponton környéke volt az egyik első projektünk 2011-ben. Akkor ott gyakorlatilag nem volt semmi. Tizenöt éve megépítettük az első padot, így az emberek elkezdtek ott maradni és élet költözött a térbe – meséli Tömör. A projekt előtt pedig a Duna tanösvény járta körbe a problémát: tizenhárom ponton helyeztek el kortárs művészeti alkotásokat szándékosan a körülményesen elérhető helyeken. – Az emberek odamentek, és rögtön megtapasztalták, hogy milyen nehéz megközelíteni ezeket a partszakaszokat. Ezzel láthatóvá tettük a problémát – magyarázza.

– Ha teret adunk az embereknek, megtöltik élettel. Rengeteg születésnapot, baráti összejövetelt látok itt. Egyre több embernek ez lett a találkozóhelye – mondja Fazekas Samu.  Fontos és tudatos döntés volt a névválasztás is: nem „Szabad rakpartnak" vagy „Valyo-partnak" nevezték el a projektet, hanem maradtak a „Rakpartnál”. Nem egy külön eseményszerű változást akartunk, hanem azt, hogy maga a rakpart fogalma változzon meg – emeli ki Tömör Miklós.

A Rakpart kulturális tartalma nem felülről vezényelt, hanem organikus. A Valyo csupán keretet és infrastruktúrát biztosít a Fővárosi Önkormányzattal együttműködésével és a projektet koordináló Budapesti Művelődési Központ támogatásával, a teret eddig több száz különböző civil szervezet, művész és közösség szabadon töltötte meg. A viaduktokban, amelyeket a BKV korábban „emberi tartózkodásra alkalmatlan” tereknek minősített, ma már pezsgő élet zajlik. Idén három hétvégére a Fiatal Képzőművészek Stúdiója kapta a teret, utána a Repair Café és a MOME upcycling workshopjai következnek, az utolsó hétvégéken pedig az Átalakító Tér ételmentő közösség tagjai főznek majd közösen. – Tudatosan próbáltunk minél színesebb programokat kiválasztani, hogy megmutassuk, ezek a terek sok minden másra is alkalmasak, nem csak arra, hogy kocsmák működjenek bennük – emeli ki Tömör. 

A közösségi élmény egyik legmeghatóbb példájaként Fazekas felidézi, a tavaly megjelent masszőrt, aki azt mondta, annyi jó, ingyenes programot kapott a rakparttól, hogy elgondolkodott, ő mit tudna visszaadni a közösségnek. – Arra jutott, hogy hoz egy masszázsasztalt, és ingyen masszázst ad az embereknek – meséli.

Folytatásképp, idén az EU-s forrásokból egy olyan projekt is támogatást nyert, amelyben a Parlament és a Lánchíd közötti szakaszon dupla fasor épül majd, forgalomcsillapított utakkal, kerékpársávval és valódi sétánnyal. Valamint a Valyo a dunai úszófürdők visszahozásában is nagy jövőt lát.

– vallja Fazekas Samu.