Adhattam volna azt a címet is az írásnak, hogy a bajszos szar hete, de végül visszafogtam magam, mert ugyan minden olvasó jobban be tudta volna azonosítani Áder Jánost, mint így, mégis ízlésem ellen való, hogy találó, ugyanakkor kellemetlenül közönséges kifejezéseket használjak az újságírásban. Áder mostani utódjára is pontosnak tartom a szatyor fing kifejezést, sőt még szellemesnek is, ám ezt a nyelvi találatot sem véletlenül nem én vittem be a közéleti páston. Viszont ha már Áder János szükségét érezte, hogy megszólaljon és kiálljon egyrészt Sulyok Tamás mellett, másrészt Magyar Péter és kormánya ellen, akkor azért az embernek óhatatlanul eszébe jut a vizeket és a környezetet olyan lelkesen óvó egykori köztársasági elnök botrányos tíz éve.
És nemcsak az elmúlt tíz év. Emlékezzünk arra, hogy még 2000-ben, az Országgyűlés elnökeként „elbeszélgetett” az akkori Legfőbb Ügyésszel, a köztiszteletben álló Györgyi Kálmánnal, majd utána Györgyi bejelentette lemondását, és onnantól kezdve a Fidesz-kormány szép nyugodtan átvehette a közmédia irányítását a „csonka” kuratóriumokon keresztül, amelyek működését az ügyészség előzőleg kifogásolta. Igen, a Fidesz már első kormányzása idején rá akarta tenni a kezét (csak azért se írom, hogy mocskos mancsát, bár ráillene) a médiára, és ki tudja, milyen nyomással, de Áder segédletével ez sikerült is neki.
A 2006-os választási vereség után ugyan egy időre kiesett a felcsúti pikszisből, mert valamilyen gyámoltalan összeesküvést szőtt a már másodszor választási vereséget szenvedő Orbán ellen, ezért aztán később brüsszeli (bár nem szibériai) száműzetésbe kényszerítették, Schmitt Pál dicstelen bukása után azonban a miniszterelnök jobb híján elővette régi harcostársát és beültette őt a legmagasabb állami pozícióba, ahonnan bátran szónokolhatott veszélyben lévő bolygónkról. Csak éppen nem tett semmit az Orbán-kormány súlyosan környezetkárosító (és persze lélek-, tudat- és szabadságromboló) politikája ellen. Ehelyett szépen aláírta például a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról szóló jogszabályt, ezzel végzetesen meggyengítve a környezetvédelem eszköztárát, lehetőségeit. A súlyos következményeket látjuk, most már annyira, hogy Debrecen fideszes polgármestere követeli az egyik kínai akkugyár távozását a városból.
Hol volt Áder János, amikor szólni és nem aláírni kellett volna? Hol volt, amikor a CEU botrányos kizavarását kellett volna legalább egy időre megakadályozni? Vagy hol volt, amikor az úgynevezett pedofil-ellenes törvényt elfogadták, aljas módon rásütve a melegekre a pedofília vádját?
Tudjuk, hol: a Sándor-palotában. Aláírt, aláírt és aláírt, és közben úgy tett, mintha a magasabb rendű közjót, környezetünket, sőt az egész földgolyó jövőjét védené. Meg kell a szívnek szakadni. Meg a közös pénztárcánknak is meg kellett szakadnia, hogy a tízéves elnökség után munka nélkül maradt szegény elnöknek legyen egy szerény budai villácskája, ahová visszavonulhat.
Hogy most miket fröcsög a bajszos horgász, valójában érdektelen. Ami az érdekes, csupán annyi, hogy ismét felhívta a figyelmet arra, milyen gátlástalan módszerekkel gyakorolta a hatalmat Orbán és kormánya. Akárkit jelöltek és választottak köztársasági elnöknek, mindegyikük a maga módján a demokrácia súlyos vereségét jelentette. Még az az Áder is, aki egy kicsit másnak akart látszani, mint elődje és utódai, ugyanakkor eleve nem lett volna szabad őt ki- és megválasztani. Egy olyan politikus, aki egész életét Orbán Viktor közvetlen környezetében, egyik legfőbb, legbizalmasabb végrehajtó embereként töltötte, nem lehet az egész ország fő és szimbolikus képviselője, csakis Orbáné. Az volt és még bukása után is az maradt. Nem az országhoz és nem a demokráciához lojális, hanem örök főnökéhez.
A tanulság az, hogy a Tisza és Magyar Péter ne a hozzá politikailag vagy személyesen közelálló emberek között keressen alkalmas államfőjelöltet. Hogy az illető mennyire lesz elfogadott a magyar társadalomban, majd kiderül, de tizenhat évnyi plágium, bajusz, magánkegyelem és üres szatyor után demokraták kellenek a demokráciába.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.