Sármos sokszínűség – Búcsú Szilágyi Tibortól

Jó színház van, vagy rossz. Politikai nézeteltérésekből nem tud alkotás születni. Egy művészeti alkotást nem lehet érdek, akár politikai érdek alapján megítélni – nyilatkozta Szilágyi Tibor a Népszavának 2015 nyarán. Az interjú apropója az volt, hogy akkor jelent meg Katonai szakképzettsége: színész című könyve.

Korábban is írt, sőt róla is megjelent interjúkötet. Szívesen publikált és beszélt gazdag színészi pályájáról, kollégáiról és arról a színházról, amelyhez egész életében szenvedélyes hűséggel kötődött. Játszott klasszikus és kortárs darabokban egyaránt, a Magyar Televízió aranykorában pedig számos tévéjátékban és szórakoztató műsorban szerepelt. A feladat nagyságától függetlenül mindig a legjobbat akarta nyújtani. Kiváló adottságai miatt a rendezők gyakran osztottak rá markáns, férfias, sármos figurákat, őt azonban a sokszínűség is vonzotta, ezért örömmel próbált ki egészen más karaktereket is.

Mindvégig őszinte tudott maradni a színpadon és a televízió képernyőjén. Kivételes humora volt, és számos közeli barátság fűzte pályatársaihoz. Nehezen viselte a színházi élet politikai megosztottságát. Vígszínházi évei alatt a drámairodalom legjelentősebb szerepei közül sokat eljátszhatott. Rengeteg lehetőséget kapott, de ha egy társulatban már nem érezte jól magát, volt bátorsága továbbállni.

Az utóbbi évtizedekben rendezőként is dolgozott, művészeti vezetői feladatokat is vállalt. Mindig hitt abban, hogy a színésznek őszintén kell a közönség elé állnia. Gazdag pályájának történeteit könyveiben és interjúiban is megosztotta az olvasókkal.

Amikor a több mint tíz évvel ezelőtti interjúban a terveiről kérdeztem, ezt válaszolta: „Amíg tudok dolgozni, nagyon szívesen megyek bárhová, illetve eldöntöm, tudom-e vállalni. Még mindig maximálisan kitölti a szakma az életem, de ha úgy érzem, el kell majd engednem, meg fogom tenni, nem fogok bukdácsolni a színpadon. Nem szoktam magamnak hazudni, és ezt a szokásomat meg akarom tartani, amíg élek.”

Az elmúlásról pedig így beszélt: „A halál egy családon belül is nagyon megrázó dolog. A miénk azért egy speciális szakma, mert azok a nagy művészek, akikkel sikerült együtt játszanom, ezt életre-halálra gondolták. Aznap este héttől tízig, aki mellettem áll, akinek a szemébe nézek, aki előtt nincs semmiféle szégyenérzetem, az családtagom.”